Oldalak

2012. augusztus 5., vasárnap

MI TÖRTÉNT A NÉPSZÁMLÁLÁSSAL?

Hányan vagyunk?
Kisebbségjogi jegyzet

Tíz hónap telt el a népszámlás óta, de a nemzeti kisebbségi vonatkozású adatokat még nem tették közzé. – Lehetséges-e ez, megannyi alkalmazott összeíró, a mai technika és a közérdek mellett, hogy megtudjuk ki él itt és hány nemzeti kisebbségi van? – kérdezte a Danas c. belgrádi napilapban Blaško Temunović, a Horvát-Bunyevác-Sokác Párt (HBŠS) elnöke még június elején.
– Ez nagyon fontos, mivel a nemzeti kisebbségek száma alapján határozzák meg és ítélik oda a pénzösszegeket a nemzeti tanácsoknak, de a legfontosabb mégis az, hogy mennyivel csökkent a nemzeti kisebbségek száma, illetve hányan asszimilálódtak a politikai jogok tekintetében rendkívül negatív törvények miatt. Ezekben magasra emelték a lécet a politikai pártok alapításával kapcsolatosan, nem tartják tiszteletben az Alkotmányt, különösen annak 20. szakaszát, amely kimondja, hogy az elért emberi- és nemzeti kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető – olvasható Temunovićnak a Danasban közölt levelében.
Mély meggyőződésem – írja a HBSP elnöke –, hogy a statisztikai adatok meg nem jelentése miatt az egyedüli bűnösök Szerbia kormánya és Szerbia volt elnöke. Neki nagy befolyása volt minden állami intézményre, ezért kételkedek a szándékaiban és a nemzeti kisebbségek számával való kalkulációiban, akiknek sokat ígért, de akiknek nagyon keveset adott, különösen a horvát kisebbségnek, amelynek még az aláírt államközi egyezmény sem segített a megegyezés megvalósításában. Ha az összeírást azért végezték, hogy manipuláljanak vele, akkor át kellett volna írni a 2002. évi összeírást és csökkenteni a kiadásokat. Kételkedek ennek az összeírásnak a szabályosságában, mivel elrejtették az adatokat a közvéleménytől. Büntetőjogi felelősségre vonnak-e valakit a lakosság összeírásának eltussolása miatt? – tette fel írásának végén Temunović az indokolt kérdést (Šta je sa popisom, Danas, 2012. június 6., 8. o.).    
   
Kit érdekel?
A 2011. október 1-je és 15-e között tartott szerbiai népszámlálásról eddig csak általános előzetes adatokat közöltek. Ezek szerint Szerbiának 7 120 666 lakosa van, az előző (2002. évi) összeírás alkalmával regisztrált 7 498 001 lakossal szemben, vagyis 377 335-el kevesebb, mint a tíz évvel ezelőtti népszámlálás alkalmával, ami a teljes populációt tekintve ötszázalékos csökkenés. Vajdaságban 1 916 889 ember él, 115 103-al (5,7 %-al) kevesebb, mint tíz évvel ez előtt (2 031 992).
A lakosság nemzeti hovatartozására vonatkozó adatokat 2012 júniusára ígérték.
Az eddig ismeretes népszámlálási mutatók szerint Ada községnek 2002-ben 19 724 lakosa volt, addig ma 16 758-an lakják. Csókán tíz éve 14 051-en, ma 11 388-an laknak. Magyarkanizsán tíz évvel ezelőtt 28 404-en éltek, ma ez a szám 24 995. Óbecse községnek tíz éve 41 866 lakosa volt, ma mindössze 37 209. Topolya tíz éve 38 991 ember otthona volt, ma több mint ötezerrel kevesebben lakják, 33 268-an. Zentának 2002-ben 26 427, ma pedig 22 961 lakosa van.
Évente mintegy 3 ezerrel csökken a magyarok száma a negatív népszaporodás következményeként, ami egy átlagos falu népességének felel meg. 2010-ben 2175 magyar nemzetiségű gyermek született és 4903 magyar nemzetiségű hunyt el. A Vajdaságban született gyermekek 12 százaléka, az elhunytaknak pedig 17 százaléka magyar nemzetiségű. Ez a tendencia előrevetíti a népességen belüli arány erőteljes csökkenését. 2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű és ez az arány 2011-re valószínű lecsökkent 13 százalék körülire – írta Badis Róbert szociológus (Elnéptelenedő vidék, növekvő nagyvárosok, Magyar Szó, 2011. november 19., 12. o.).
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ „konstruktív ellenzéki pozícióban” lévő politikusait, sem a többi vajdasági magyar politikust, de az itteni magyar sajtót sem érdekli – két hónappal az ígért határidő elteltével  –, hogy miért nem tették közzé a tavalyi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről.
A hallgatás a politikusok részéről érthető is, mivel a kisebbség lélekszámának a csökkenése egyúttal a teljesítményük, politikájuk sikertelenségének a mutatója is. Nekik tehát megfelel, hogy ezeket az adatokat minél később, lehetőleg egyáltalán ne hozzák nyilvánosságra és esetleg ne keljen elszámolniuk azokkal. Mivel a magyar nyelvű sajtót is teljes mértékben uralják, így az újságírók sem mernek a témához nyúlni. A Magyar Nemzeti Tanácstól (MNT) pedig már megszoktuk, hogy a közösség lényegi kérdéseiben nem hallatja a hangját. Mire várnak?

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. augusztus 5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése