Oldalak

2012. augusztus 7., kedd

ÜRES AZ ÁLLAMKASSZA

Hova tűnik a pénz?
 
Megérdemelt pihenő?
Miután az augusztus 6-i rendkívüli ülésén a köztársasági parlament Jorgovanka Tabakovićot, a Szerb Haladó Párt alelnökét megválasztotta a jegybank elnökévé, a képviselők csomagolhatják koffereiket és hosszú nyári szünetre mehetnek, mivel a képviselőházi padokba csak szeptemberben kell visszatérniük.
– Habár május 31-étől, amikor hitelesítették a mandátumaikat, és amikor az új összetételű parlament hivatalosan elkezdett működni, csak hét napot dolgoztak, a képviselők felveszik a júliusi és augusztusi fizetésüket, mintha agyondolgozták volna magukat. Ezért a két hónapos (nem)dolgozásért mindenki 210 000 dinárt kap, ami Szerbiai polgárainak 52,5 millió dinárjába kerül. Nebojša Stefanović képviselőházi elnök megerősítette, hogy a képviselők egy hónapig szabadságon lesznek – írta az augusztus 4-i Danas c. belgrádi napilap (Zasluženi odmor / Megérdemelt pihenő). 
Az írás alapján kiderül, hogy a köztársasági képviselők havi fizetése 105 000 dinár körül van. Ez azonban még nem minden: A vidéki képviselőknek joguk van az üzemanyag és a parkolási költségek megtérítésére, stb. Azoknak a képviselőknek, akik állandó munkaviszonyban vannak a képviselőházban a fizetése még ennél is jóval nagyobb.
A vajdasági képviselőházban a hivatásos képviselők fizetése 80.629 dinár, amihez még 41.390 dinár ún. havi kiegészítés is jár.
A tartományi képviselőház 2011-ben hatszor ülésezett, azzal, hogy egy alkalommal ugyanazon a napon két ülést is tartott. – Ha a képviselőknek kifizetett összeget elosztjuk az ülések számával, akkor a kitűnik, hogy a fehér épületben a napidíj összege a legnagyobb Szerbiában – 244.038 dinár a foglalkoztatottak számára és 82 780 dinár azoknak akik „képviselői jutalékot” kapnak.
Egeresi Sándor előző képviselőházi elnök fizetése 161 259 dinár volt, de a havi összjövedelme meghaladta a 202 000 dinárt, az útiköltségek és a napidíjak nélkül – közölte a B92 (Poslanici Vojvodine najskuplje rade / A vajdasági képviselők a legdrágábban dolgoznak, http://www.b92.net/biz/vesti/srbija.php?yyyy=2012&mm=02&dd=01&nav_id=578905)
Hol kapnának még ilyen kevés munkáért ekkora fizetést a képviselők? Nem kell ezért csodálkozni, hogy ragaszkodnak a mandátumhoz, hiszen a havi fizetésük, amiért különösebben nem kell megizzadni, többszöröse a szerbiai átlagfizetésnek, ami – a köztársasági Statisztikai Intézet legutóbb közzétett adatai szerint – 2012. júniusban mindössze 42.335 dinár volt.

Csáky szalmája
            A szerb alkotmánybíróság határozata, miszerint 120 meg nem választott bírót vissza kell venni a munkahelyére, Szerbiai polgárainak ez havonta 2,8 millió eurójába, illetve évi szinten 33,6 millió euróba kerül. Egy bíró havi fizetése mintegy kétezer euró. Az állami kassza számára további kiadást jelent a segédszemélyzet fizetése, mivel minden bíróhoz legalább egy munkatársat is alkalmazni kell. Szerbiában 1900 bíró van, de azzal a nyolcszázzal, akiket nem választottak újra, és akiket újból alkalmazni kell, 2700 lesz – közölte a Danas (Vraćanje 120 sudija tereti budžet za 33,6 miliona evra / 120 bíró visszahelyezése 33,6 euróval terheli a költségvetést, 2012. július 13-i száma).
            Az alkotmánybíróság döntése csak fokozta a káoszt az igazságügyben a 2010. január 1-jével végrehajtott átszervezés után. A szerb hatalom az igazságügyi reform ürügye alatt megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben is – Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán és Zentán – a községi bíróságot. Mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatokat.
            Felelt-e valaki azért – legalábbis az alkotmánybíróság szerint –, hogy 800 bírót menesztettek a munkahelyéről és most ki kell nekik fizetni az elmarad béreket, miközben a helyükre választott bíróknak is jár a fizetés? Nem. És fog-e felelni? Bizonyára nem.
            Az igazságügyi pazarlásoknál tartva, nem hagyható szó nélkül a következő eset sem:
            Slobodan Homen, az Igazságügy-minisztérium államtitkára március elején arról tájékoztatta a médiát, hogy Szerbia követeli Spanyolországtól Luka Bojović és a zemuni klán még két tagjának a kiadását, akiket február 9-én tartóztattak le Valenciában a szerb Interpol körözése parancs alapján.
            Az államtitkár elmondta, hogy a Spanyolországnak kétezer oldalas kiadatási dokumentációt küldtek, amely tartalmazza az említettek által elkövetett bűncselekményeket. Egyúttal „kifejezte elvárását, hogy az elküldött dokumentáció elegendő lesz Spanyolország pozitív válaszhoz” – olvasható a Danasban (I. Pejčić: Dokumentacija za ektradiciju Luke Bojovića na dve hiljade strana, 2012. március 9., 5. o.).
            A szerb nyelvű dokumentációt bizonyára le kellett fordítani spanyol vagy angol nyelvre. Szakmai szövegek fordítása – a legalacsonyabb fordítói árak szerint is – legalább 1000 dinár. A kétezer oldal fordítása legkevesebb kétmillió dinárba került.
Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy szükséges volt-e a teljes dokumentáció átültetésére, vagy elegendő lett volna csak egy 5-10 oldalas kiadatási kérelem megfogalmazása a spanyol hatóságoknak az eljárás lefolytatására?  Mennyi időt és pénzt lehetett volna ezzel megtakarítani? Az állami hivatalnok vagy nem tudják a munkájukat végezni, vagy nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy intézkedésük/utasításuk mekkora költséggel jár. De kit érdekel ez, hiszen nem a saját, hanem a szerbiai adófizető polgárok zsebéből fizetik.

A tűrés határa
            Dušan Petrović, a mezőgazdasági tárca előző vezetője 1658 képzett agronómust küldött falura, hogy „szaktudásukkal segítsék a fejlődést”, vagyis hogy a földműveseknek megmondják, „hogyan kell gazdálkodni a földön, amikor ők azt apjuktól, nagyapjuktól, dédapjuktól régen megtanulták”. A szaktanácsadóknak a miniszter havi 40 000 dinárt, költségtérítést, eredményes munka után pedig havi újabb 20 000 dinárt ígért. Ez újabb 64 millió dinárt jelent (a jutalom nélkül).
Goran Kneževićnek, az új mezőgazdasági miniszternek, Nagybecskerek volt polgármesterének, akivel kapcsolatban a szervezett bűnözés elleni igazgatóság a mai napig eljárást folytat, szinte első dolga volt, hogy felbontsa az agronómusokkal kötött szerződéseket. Intézkedését azzal indokolta, hogy az új kormány számára már az is komoly gondot jelent, hogy az elmaradt több hónapos járandóságot kifizessék.
Goran Ješić nem csak tartományi mezőgazdasági titkár, de – a hírek alapján ítélve – megtartotta Inđija polgármesteri tisztségét is. Kérdés most, hogy hány fizetést kap. Nem valószínű ugyanis, hogy két munkahelyen dolgozva megelégedne egy fizetéssel. Ez mellet az is vitatható, hogyan lehet két fontos tisztséget egy személynek normális körülmények között ellátni? A mezőgazdasági titkárnak, vagy a polgármesternek ne lenne napi nyolcórai munkája? Esetében felmerül még a két tisztség közötti érdekütközés gyanúja is.   
Lehetne a példákat tovább sorolni, de minek.
Nem kell tehát csodálkoznunk, ha üres az államkassza és csak augusztusra van pénz a fizetésekre és nyugdíjakra. Csak az a kérdés, meddig tűrjük még?

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. augusztus 7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése