Oldalak

2012. október 6., szombat

Október 6.



Aradi Vértanúk Napja (nemzeti gyásznap) [Dan aradskih mučenika (martira) / Day of the Martyrs of Arad – national day of mourning)



Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák ugyan amnesztiában részesültek, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők hadbíróság elé kerültek. Elsőként a „főbűnösök”, gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. A tisztségéről még 1848 őszén lemondott Batthyányt egy olmützi törvényszék ítélte kötél általi halálra, az ítéletet a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én erősítette meg.
Aradon szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt, Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de csak 13 kivégzésre került sor, mert Gáspár András, Ferenc József egykori lovaglómestere büntetését végül börtönre változtatták.
A kivégzéseket jelzés értékűen, az 1848. évi elbukott október 6-i, bécsi felkelés évfordulójára időzítették.
Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani, kivégzőosztag elé került. A gróf nem engedte szemét bekötni és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai így hangzottak: „Allez Jäger, éljen a haza!” A kivégzés színhelyén ma a Batthyány-örökmécses, a szabadság jelképe áll.
Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.



A szabadságharc utáni megtorlások során mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből mintegy 110-et hajtottak végre, az emigránsokat in effigie – távollétükben – végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő” Haynaut.
A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak.




Építészek Világnapja (Svetski dan graditeljstva / World Architecture Day, World Day of Architecture)

Az Építészek Nemzetközi Szövetsége (VIA) 1998-ban nyilvánította október 6-át AZ ÉPÍTÉSZEK VILÁGNAPJÁvá, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre. (Július 1. az Építészeti Világnap!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése