Oldalak

2012. december 3., hétfő

A megbékélés reményében

MEGEMLÉKEZÉS ZSABLYÁN


  Čedomir Božić, Zsablya község polgármester elhelyezi a kegyelet virágait 
(Fotó: Dávid Csilla) 
 
Az 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett zsablyai magyarok emlékére felállított betonkeresztnél Nikowitz Oszkár , Magyarország belgrádi nagykövete szombaton a következőket mondta: Személyes okokból és hivatalos minőségemből vagyok ma itt, családi gyökereimet Zsablyáról vezetem, ebben a temetőben is volna két halott, akinek a sírjára virágot tennék – ha tudnám, hogy hol vannak. A történelem úgy alakult, hogy valakik el akarták törölni a múltat, nem voltak tisztában azzal, hogy ez lehetetlen! Ők ma látják, hogy amikor más népek akarják eltörölni az ő múltjukat, akkor az ugyanúgy lehetetlen, civilizációellenes vállalkozás. Remélem, hogy ez a kis, szerény kereszt nemsokára egy helyre állított, rendbe hozott emlékhely-temető sarkában fog állni.
Optimista vagyok annak tekintetében is, hogy majdnem hetven év elteltével kipusztul a szívekből a gonosz vágy, a bosszúvágy, minden harag, keserűség, és lelkeinken csak a gyász vesz erőt. Csak a halottak tisztelete marad, szeretnénk rájuk emlékezni, hősként, tisztességes embereként tisztelni őket emlékeinkben. Örülök annak, hogy e megemlékezés keresztény rend szerint történik, imával, énekkel, ugyanis az az érzésem, hogy a keresztény megbékélési rendhez alkalmazkodva meghaladhatjuk a kellemetlen emlékeket és a történelmet. Ennek három feltétele van: a bűn elkövetése után a bűnös hozza helyre – amennyire lehet – bűntettének következményeit. Második lépcsőként a bűnös saját szívében gyakoroljon bűnbánatot, bánja meg őszintén bűneit! A harmadik lépcsőn vegye le a kalapját, járuljon felebarátja elé, és kérje bocsánatát! – mondta a nagykövet. Szerinte majdnem hetven év elteltével eljutottunk oda, hogy mindkét nép képviselői, keresztény módon gondolkodva, meg fogják tenni mindhárom lépést.
– A magunk, nemzetünk részéről az első két lépést már megtettük, a harmadikra is sort kell kerítenünk látható és pontosan érzékelhető formában. Ekkor elvárhatjuk a másik fél irányából is ezeket a lépéseket, örömmel bejelenthetem, hogy a két államfő legutóbbi találkozóján komoly szándék született erre, az előkészületek már folynak – hallottuk.
Nikowitz Oszkár reméli, hogy noha ezúttal csak kevesen gyűltünk össze a zsablyai keresztnél, az elkövetkező gyászeseményeken már többen vesznek majd részt, beleértve a hivatalosságok képviselőit is.
A szombati megemlékezés Franjo Lulić titeli plébános imádságával kezdődött, az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Matuska Márton szervező köszöntötte a jelen levőket. Nagy megnyugvással töltötte el az, hogy a megemlékezők körében köszönthette Čedomir Božićot, Zsablya község polgármesterét is, az idén ugyanis első alkalommal került sor arra, hogy községi vezető személyével megtisztelte a zsablyai gyászünnepséget. Božić köszönetet mondott a meghívásért, emlékeztetett arra, hogy Zsablya többnemzetiségű közösség, ezt a szellemiséget ápolják – jelenlétével azt bizonyítja, hogy az együttélés lehetséges, a második világháború, és az azt követő időszak ártatlan áldozatai előtt közösen kell főt hajtanunk. Tovább kell lépnünk, közösen kell jobb jövőt építenünk – véli a községi elnök.
Gere István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének nevében mondott alkalmi beszédet, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének beszédéből idézett. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nevében Matuska Márton szólt az egybegyűltekhez, a Bakos Pál által összeállított névsorra hivatkozva említést tett arról, hogy a zsablyai temetőben legalább 350-en nyugszanak, de valószínű, hogy a névsor pontatlan. Először 1999-ben szerettek volna megemlékezést szervezni a valamikori temető helyén, akkor a községi elnök azt tanácsolta nekik, hogy ne tegyék, ugyanis ez nagyon veszélyes lett volna. Akkor a község elnöke sem mert kijönni a kereszthez, noha szándékában állt.
– A község elnöke ma itt van közöttünk, ez nagyon fontos számunkra – hallottuk.
Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a gyászeseményen, levelét Matuska olvasta fel. Ebben kifejti, hogy szerintük az 1944-es, 1945-ös vérengzésekről nem beszélhetünk úgy, mint bosszúállásról, egyre erősödő meggyőződésük, hogy előre eltervezett népirtás történt azzal a céllal, hogy elüldözzék az itt élő domináns, őslakos népcsoportokat, és azokat is, akiket ugyancsak hátsó szándékkal telepítettek ide. Céljuk az volt, hogy lehetetlenné tegyék számukra a megmaradást.
– Válogatottan ölték azokat, akik egy-egy nemzeti közösséget vezettek, vagy vezetni tudtak volna – áll többek között Rácz Szabó László levelében.
A betonkeresztet megkoszorúzták a jelen levő pártok – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség is – képviselői, a nagykövet és a kivégzettek hozzátartozói is. A zsablyai katolikus temető helyén most bozótos burjánzik, a kereszthez csak sáros dűlőutak vezetnek, Kelemen Sándor és fia pár nappal ezelőtt lekaszálták a gazt, hogy a gyászolók megközelíthessék a helyszínt. (szb)
Magyar Szó, 2012. december 3., 1. és 6. o. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése