Oldalak

2013. június 1., szombat

„A legveszélyesebb dolog az emberre a céltalanság” – beszélgetés Erőss Zsolttal



Elmúlt napjainkat a reménykedés és az imádság, majd a gyász töltötte be. Az internetes hozzászólásokat olvasva feleségemmel együtt megdöbbentünk, hogy milyen sokan csak az öncélú hegymászót látták Zsoltban, s nem értették őt, nem hallották meg igazi üzeneteit. Most közzétett, 2013. január 26-án zajlott beszélgetésünkkel szeretnék segíteni abban, hogy minél többekhez eljuthassanak a magyar emberek számára átadni kívánt gondolatai, felismerései, melyeket gyakran a hegyek csendjében, a világot a szó valódi és képletes értelmében felülről látva munkált ki, s mondott el a maga szerény, csendes módján. Természetesen nem kell Zsolttal mindenben mindenki egyetértsen, hiszen ezt ő sosem várta el senkitől, de fogadják nyitott szívvel üzeneteit!

 

Kőrösi Csoma Sándor

Kékesi Raymund:Kőrösi Csoma Sándor miatt Csoma a kisebbik gyermeked?



Erőss Zsolt: – Persze. Róla mindenki tanul, a magyarság, a magyar kultúra része. Székely, polihisztor. Hogy az ember mentálisan így kiteljesedjen, polihisztorrá válva eljusson Ázsiáig és a tibeti kultúra kutatásáig, ez hatalmas teljesítmény. Ő az őshazát kereste, és eljutott Dardzsilingig. Azon a vidéken valóban vannak nyomai a magyarságnak – én is gyakran találkozom ilyenekkel. Kötődünk Kőrösi Csoma mentalitásához, székely vagyok, és akarunk magasabbra menni és hegyre menni, még magasabbra menni, és a Himalájába… Soha senkit nem ismertünk Csomának, mármint rajta és a fiunkon kívül, de ez egy régi magyar keresztnév.
K.R.: – Milyen magyarságra utaló nyomokat találtál a Kőrösi Csoma által kutatott vidéken?
E.Zs.:- A nepáli magor vagy magar törzs talán a legérdekesebb e szempontból. Nekik van rovásírásuk, vannak kopjafáik, s a rokonságunkról ma már valamilyen szintű kutatás is zajlik. Én jártam ezen a vidéken, s átmentem magor földeken, de csak miután hazajöttem, tudtam meg, hogy például kopjafás a temetkezésük. Láttam egy temetési menetet, de nem érdekelt annyira, pedig ha ezeket már akkor tudom, mindenképp részt veszek a temetésen, s jobban utánanéztem volna ennek. Érdekes, hogy így Ázsiából elindulva a többféle velünk azonos vagy rokon törzs egyikéből hegyi törzs lett. Trópusi területen laknak, de nagy hegyek alatt. Amúgy a magoroknak királysága volt, és olyan birodalmuk, amely Nepál nagy részét uralta, de ez vagy 500 évvel ezelőtt szétesett.
K.R.: – Úgy tudom, hogy a nepáli vezetőrétegben ma is vannak szép számmal magor származásúak.
E.Zs.: – Vannak, de ez mára már mégis kis törzsnek számít. Mivel azon a vidéken fellelhető a régebben hatalmas magor törzs, s ott van Tibet, meg Nepál, Csoma azzal, hogy elkezdte a tibeti kultúrát tanulmányozni, a legrégibb történelmünk forrásaihoz tudott eljutni. Vajon mi mindent tudott volna feltárni, ahogy az szándékában is állt, ha a tibeti leírásokat, kolostori kódexeket még jobban megismerhette volna? Mindenesetre jó úton járt. Darjeelingben, Ladakban, és Szikimben egy tiltott kultúrával ismerkedett. Az akkori dalai láma zártan tartotta ezt a kultúrát, és a láma alattvalói a kolostorokban a szerzetesek. Ezeknek tiltva volt, hogy nyugati kultúrával ismerkedjenek, vagy tibeti kultúrát adjanak át a nyugatiaknak, Csoma tehát tilosban működött. Akkoriban a tiltás nem pénzbüntetéssel járt…
K.R.:Ujgurokkal is találkoztál?
E.Zs.: – Pakisztánból, tehát a Karakorum hegységből a Kundzseráb – hágón lehet átmenni az ujgur területekre, és ott jártunk, tehát a határvidéken, meg a Pamir-vidéken, vagyis az ujgurokat csak körbemászkáltuk, de hozzájuk még nem jutottam be. Vannak barátaim, akik végigbiciklizték ezt az egész vidéket, tehát Pakisztánt, Ujguriát, Nepált és a tibeti területeket. Mesélték, hogy érdekes kalandokat lehet átélni arrafelé.

 

„Nem lehet úgy hegyet mászni, hogy az ne érdekeljen,ami a hegy alatt van.”

K.R: - Téged ezek szerint nem csak a hegyek vonzanak, hanem a környékbeli kultúrák is.
E.Zs.: - Persze, hiszen nem lehet úgy hegyet mászni, hogy az ne érdekeljen, ami a hegy alatt van. Ez nem csak Ázsiára érvényes.
K.R.: – Most indulsz például a Kilimandzsáróra. Mondtad, hogy Afrika egy vidám hely.
E.Zs.: – Nagyon. Nekem Afrika azért egy példás terület, mert ott eléggé szembeötlő az, hogy nem a gazdagság határozza meg az emberek életét. Az, hogy mindenkinek autója legyen, meg nagy háza, meg tévéje, meg valamije, teljesen elfogadott és elvárt Európában, míg náluk egyáltalán nem. Kevés ruhával, anyagi javak szempontjából szűkösen élnek, szerény körülmények közt, sokan szinte putrikban, mégis hihetetlenül boldogok tudnak lenni, és tudják azt, hogy a közösséget jól megélni, együtt elmenni valahová és jó dolgokat csinálni sokkal fontosabb az anyagi javak gyűjtésénél! Náluk fontos, hogy hétvégén tánc legyen, buli legyen, vidámak legyenek! Szegényes, kemény életük van, mégis nagyon boldogok és nagyon vidámak! Engem ez megerősített abban a felismerésemben, hogy összességében az számít, hogy az ember tud-e boldog lenni az életében vagy sem, és tök mindegy, hogy ezt mekkora vagyonnal teszi!
K.R.: – Ugyanezt Ázsiában is megtapasztaltad?
E.Zs.: – Ez ott is tetten érhető, de a feketékben van benne a legjobban, ahogy a ritmus is. Ázsiában inkább a vallás a meghatározó. Ott a hinduizmus, buddhizmus, no meg az erőszakos muszlim határozza meg, hogy az emberek hogyan élik hétköznapjaikat. A hinduizmus világa a kasztrendszer és pár olyan dolog ellenére, ami nem mondható korszerűnek, nagyon békés. Nem csak az emberek között akar békességet, hanem az ember és a természet között is. Nem nagyon volt ehhez hasonló mentális irányzat sehol másutt, s a mai világban pont ez a szemlélet kellene elterjedjen, vagyis, hogy az ember együtt akarjon élni környezetével,s tudja az egész környezetét értékelni,  és ne csupán kihasználja, elpusztítsa azt.
K.R.: – Hívő ember vagy?
E.Zs.: – Nem. Keresztény kultúrába születtem, katolikusnak kereszteltek, fontosnak tartom, hogy mindez a kultúránk része legyen, de nem gondolom azt, hogy néhány ezer évvel ezelőtt létrehozott vallási rendszereknek kell a mai ember életét komolyan meghatározni.
K.R.: – Jézusról mit gondolsz?
E.Zs.: – Keleti ember volt, a keleti kultúrák által meghatározott gondolkodással. A terület, ahol élt és tevékenykedett, keleti befolyásoltság alatt volt mentális szempontból. Nagy istenkeresés határozta meg azt a korszakot. Amiket ő hirdetett, abból mai szemmel azt látjuk, hogy az együttélésről, a békéről beszélt, s elsősorban azt hangsúlyozta alaptörvényként, hogy szeresd felebarátodat. Ha Mohamedet nézzük, az ő tanaiban a szent háború is szerepel, ami ebből a szempontból nem mintha rosszabb lenne a keresztyénségnél, hiszen a keresztyénség irtotta ki a legtöbb embert az általa hirdetett szent háborúkban.
Mivel járom a világot, látom a különböző kultúrájú emberekben a mentális különbségeketLeginkább azzal nem értek egyet, hogy ha van egy adott kultúra valahol, azt akár erőszakkal meg kellene változtatni! Ha Afrikában létezik mondjuk egy animista vallás, akkor nem értek azzal egyet, hogy azt fel kell váltani muszlimra vagy keresztyénre! Nem értek egyet az erőszakos kulturális terjeszkedéssel! Ha megteszik ezt erőszakosan a Fülöp – szigeteken vagy másutt, akkor is ott teljes mértékben összegabalyodik az új hit a régi hitükkel, és egy új rendszeren belül élik meg a régi hitüket!
Az ősi életmódok kulturális értékei az emberiségnek, és ezeket tudni kell úgy hagyni!   Legyen szó a pápua-újguineai kannibálokról vagy az ausztrál őslakosokról, nekik megvan a saját hitrendszerük, s nem kell ennek a helyére például a muszlim vallást berakni!
K.R.: – Ugyanezt teszi Amerika, amikor beavatkozik az arab államok életébe, meg akarván változtatni társadalmi rendszerüket akár háborúkkal is!
E.Zs.: – Valójában a nyersanyagokért megy itt a küzdelem, s azt, hogy mi itt demokráciát exportálunk, az ugyanolyan, mint amikor a spanyolok kereszténységet exportáltak Amerikába, s irtották az őslakosságot, mégpedig nem másért, mint az aranyért. Amerikában ez tehát régi hagyomány. Most sem arról szól mindez, hogy hitet vagy demokráciát kellene exportálni például Irakba, hanem valami egészen másról! A világban évezredek óta folyik egy háborúskodás, melynek mindig az a végső célja, hogy az egyik félnek jobban menjen, mint a másiknak. 

Kékesi Raymund
2013-05-26  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése