Oldalak

2013. november 28., csütörtök

Ismét eladtak bennünket?

2008-ban a Magyar Koalíció (MK) létrehozásának egyik alap feltétele a közös autonómia koncepció megléte volt. Ki is lett dolgozva, alá lett írva. A megállapodás részét képezte az is, hogy ha egyszer olyan helyzetbe kerülünk, hogy tárgyalhassunk a szerb politikummal az autonómia koncepciónkról (elsődlegesen a perszonális autonómiáról - azért került előtérbe mert ezt rögzíti a szerb alkotmány a kollektív jogok érvényesítése terén- nem mellőzzük a területi autonómiát), akkor azt közösen fogjuk megtenni, a szakmai bizottságokba minden párt két-két szakembert fog delegálni. A szavazólapok még ki sem hűltek amikor a MK egyik pártjának frissen választott elnöke mellőzvén koalíciós partnereit elment Belgrádba és külön alkut kötött az akkori DS, és egyben Szerbia elnökével. A háttéralku következményeként „csomagban” alakultak a köztársasági, tartományi, községi kormányok, majd napirendre került a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény javaslata is. Természetesen, a NT törvény javaslat kidolgozásánál ismét mellőzve voltak a koalíciós partnerek, szakembereink nem vehettek részt a munkában. Minden az egypárti jogászok kezében volt, beleértve a felelősséget is. A tervezet közzététele után mindenki számára világos volt, hogy egy rossz törvény javaslatról van szó, amely nem tartalmazza a MK által megfogalmazott tételeket, és nem fedi a délvidéki magyarság személyi elvű autonómia igényeit. Elfogadása előtt ezt szóvá is tettük, más magyar pártok és civil szervezetekkel együtt. Felkértük az egypárti parlamenti képviselőket NE szavazzák meg a javaslatot. Megszavazták. Azon nyomban elindult a goebbelsi propaganda, hogy ez „ a legeurópaibb törvény”, majd „a legtöbb amit egy magyar közösség elért a Kárpát-medencében” -féle bizonygatás. Azonban, a gyakorlat bebizonyította, hogy a kritikusoknak volt igazuk. Előrevetített állításaik minden egyes pontjában. Az is bizonyosságot nyert, hogy ez a törvény, amely a kompromisszumok kompromisszumaként jött létre nem előrelépést, hanem visszalépést jelentet számunkra. Szerbia és a szerbiai politikai elit büszkén mutogatja Brüsszelben milyen ügyesen rendeztük a kisebbségek jogait, az egypárt beékelődött a MNT-be és a szerbiai, illetve magyarországi harminc ezüstöt ropogtatja hallgatása és látszattevékenysége fejében, az anyaországi politikum előszeretettel hangoztatja, hogy itt minden rendben van, példaértékű minden, ezért nem kell feszíteni a húrt Szerbia EU csatlakozásánál. Lelkiismeretük nyugtatásának érdekében leosztanak egy kis pénzt, és minden rendben van. Mindenki nyert vele, csak mi délvidéki magyarok veszítettünk.

Ismét eladtak bennünket?

De, vissza az eredeti témához! A törvény gyengeségének folyamatos hangoztatása, a gyakorlatban felmerült problémák, illetve jogi próbája a szerbiai alkotmánybíróság előtt (14 tételben vitatják hatásköreit), mégis arra késztette a Szerb államot, hogy változtasson rajta. Igaz csak kozmetikailag. ( De, ez is elegendő volt ahhoz, hogy az egypárt farkast kiáltson és azt kérje az anyaországi politikumtól, hogy védje meg a semmit). Szerbia a jól bevált módszert alkalmazta. Létrehozott egy bizottságot, mert a látszatra adni kell. A bizottságban helyet kapott dr Korhecz Tamás is. Mint jogász és szakember. Nem mint kisebbségi politikus, MNT elnök, magyar. Ez a tény több szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt azért mert a bizottságban való kinevezést az aktuális hatalmon lévő SNS soraiból kinevezett miniszter megbízatása alapján történt, ami felveti az ismételt háttéralku gyanúját az egypárt és az SNS között (nem titok, hogy a szkupstinában, községekben, városokban keményen együttműködnek, amit Szabadka példája is alátámaszt), másrészt további kérdések sorozatát von maga után.

A teljesség igénye nélkül hadd ismertessek itt egy párat belőlük:
Hogyan kaphat helyet a bizottságban olyan szakember aki már egyszer, bizonyítottan, rossz törvényt dolgozott ki? Hogyan történhet meg, hogy a bizottság munkájáról a széleskörű közvélemény semmit sem tud? Hogyan lehetséges az, hogy a november 25-én meghirdetett „közvitát” a szerb állam csak virtuálisan, az Igazságügyi minisztérium honlapján keresztül képzeli el, kihagyván a közvitából a széleskörű közvéleményt (az „élőben” megszervezett közvitákat csak a minisztérium, EBESZ, civil szervezetek és a NT-ok képviselőinek szervezik meg)? Hogyan lehetséges az, hogy közvetlen a NT-ok újraválasztása előtt megváltoztatják a NT-ok megválasztására vonatkozó szabályokat? Hogyan lehetséges, hogy egy meghívott szakember politikusként szólal meg Belgrádban a délvidéki összmagyarság nevében, majd a magyarságon belüli közvita megtartása nélkül elfogadhatónak tartja a javasolt módosításokat? Kinek felel meg ez a zűrzavar? Kinek az érdekeit képviseli dr Korhecz Tamás úr? A szerb állam érdekeit a délvidéki magyarság körében, vagy a délvidéki magyarság érdekeit a szerb állam előtt?

Nos, a fenti gondolatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a kirakat marad és az is, hogy ismét eladtak bennünket. Újból a háttéralkuk áldozatai lettünk. Adjatok vizet Pilátusnak. 
(Csonka Áron a VMDK elnökének blogbejegyzése)
http://csonkaaron.blogspot.com/ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése