Oldalak

2013. november 24., vasárnap

Szavazatvásárlás(?) tornyosi módra

(Egy választás utóhangjai)


Még csak most kezdenek csillapodni a kedélyek a faluban, majd egy hónappal a zentai helyhatósági választások után – mondják az elégedetlenkedő tornyosiak. Még csak most kezdenek napirendre térni afölött, ami nemrégiben a településen történt.
Ahogy Zenta község minden helyi közösségében, így Tornyoson is október 27-én (vasárnap) szavaztak a polgárok, akkor dönthettek arról, hogy mostantól kik képviseljék az érdekeiket a Helyi Közösség Tanácsában. Előtte azonban, pénteken este úgynevezett kampányzárót tartott a VMSZ az Ady Endre Művelődési Otthon színháztermében. Ráérősen, meglehetősen bő lére eresztve a párt saját jelöltjeinek a bemutat(koz)ását Mindegyiküket külön-külön fölkérték a színpadra, a nézőközönség pedig türelmesen végighallgatta a mondókájukat. A szervezők úgy rendelkeztek, hogy a politikusi entréekat jóféle kulturális műsorral fogják gazdagítani és színesíteni. Nyilván abból a józan megfontolásból indultak ki, hogy ezáltal nem csupán gördülékenyebbé tehetik a választási műsort, hanem akad jócskán látnivaló is, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek bevonásával egyszersmind a közönséget is bebiztosít(hat)ják maguknak péntek estére. (Ha ugyanis este fellép a színházban a gyerek, akkor magától értetődően a szülő elkíséri.)

Kiskorúak a politika szolgálatában?

Éppen ez volt az, ami kiváltotta a nemtetszésüket. Miért kellett a helybeli általános iskola diákjait bevonni a VMSZ-es politikai kampányzáró műsorába? Miért volt erre szükség? – kérdezgették egymástól. Magyarázatot viszont nem tudtak adni.
A politikusok, a szervezők nyilván csak jót akartak: szerepeltették a gyerekeket. Adtak nekik fellépési lehetőséget. Megcsillogtathatták például a tánctudásukat. És tehették ezt a legrangosabb vendégek előtt. Az esten ugyanis a VMSZ vezére meg Zenta város polgármestere is megjelent. (Vaskos jelenlétükkel ily módon tisztelvén meg a tornyosi pórnépet.)
Hogy a pártoskodó ceremóniát lebonyolítók lehető legnemesebb szándéka ellenére mi kivetnivalót találtak mindebben az erősebb kritikai szellemmel megvert vagy megáldott polgárok? Nos, ők úgy fogalmaznak, hogy politikai célokra használták fel az iskola tanulóit. Amit viszont kifogásolnak és helytelenítenek. Sőt hozzáteszik: ha a faluban két vagy esetleg három magyar párt lenne, akkor (a választások előtt) mindegyiknek a rendezvényére ugyanígy kirendelhetnék, ugyanígy elrángathatnák a gyerekeket? Lehet, hogy másutt ez a bevett szokás, és ezt tartják normálisnak meg követendőnek, Tornyoson azonban ilyesmire eddig még nem volt példa. Ezért is voltak többen fölháborodva.

„Valamit mindig valamiért…”

A kiskorú diákok bevonása a pártrendezvénybe azonban csak az egyik ok, ami miatt heteken át zsörtölődtek. A másik téma, ami ugyancsak izgalomban tartotta a lakosságot, az az a „szóbeszéd” volt, hogy a VMSZ helybeli aktivistái a kampányolás során felkeresték a faluban élő cigány családokat, akiknek pénzt, csomagot és tűzifát ígértek arra az esetre, ha a választás vasárnapján szép számban megjelennek a szavazóhelyiségben, és voksaikat a párt jelöltjeire adják. (A szavazatokat nem ingyen kívánták megszerezni. A szófogadókat megjutalmazzák. Mint a régi dalban: „Valamit mindig valamiért…”) Az előre kitervelt szavazatvásárlásnak(?) pedig abból a szempontból lehetett igen nagy jelentősége, hogy a legbefolyásosabb magyar párt jelöltjei ellenében más „harcba indulók” is voltak. A tornyosi demokratákat öten képviselték, négy helybeli polgár pedig független jelöltként került föl a szavazólistára. (Árnyalva, vagy inkább talán beárnyékolva ezzel az idillikusnak tűnő VMSZ-es képet.) Hogy mégis könnyen és jól átlátható legyen a helyzet, és hogy a szezont még véletlenül se keverhessék össze a fazonnal, nem egy közös listát állítottak, hanem két eltérő szavazólapot nyomtattak. Az egyiken kizárólag csak a VMSZ jelöltjeinek a neve szerepelt, a másikon pedig a többieké. (Jól ki volt ez találva, mondják az emberek.)

Beduplázott cigányrészvétel a szavazáson

Akik kitűnően ismerik a helybeli választási gyakorlatot, azt állítják, hogy a korábbi években a szavazati joggal rendelkező tornyosi cigány nemzetiségűek közül legfeljebb 60-70-en szoktak az urnák elé járulni. Most viszont alighanem csoda történt, mert éppen kétszer ennyien jelentek meg, 140-en. Ami pedig kiváltképpen szembetűnő volt: már kora reggel – alig nyitották meg a szavazóhelyet –, máris özönleni kezdtek. Ennek ellenére a két(el)kedők gyanúja valójában csak akkor látszott beigazolódni, amikor nyilvánosságra hozták a választási eredményeket. Az egyes jelöltekre adott szavazatok számát elemezve, igen érdekes következtetésre jutottak. Abból indultak ki, hogy a 140 cigány választópolgár – a titkos megállapodás értelmében – bizonyosan a VMSZ jelöltjeire adta a voksát. Ha pedig ezt a számot kivonták a 385-ből (ennyi szavazatot szedett össze a VMSZ-es lista befutója), akkor láthatóvá vált, hogy a beszervezett szavazók nélkül hányan is támogatták a legerősebb pártunk legnépszerűbb jelöltjét. Mindössze: 228-an. Ezzel szemben a másik, az úgynevezett „ellenlistán” indulók viszont egytől-egyig ennél több szavazatot szereztek. A leggyengébben szereplő is 257 voksot kapott. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy akit az ő listájukon a legkevesebben támogattak, az is több szavazatot kapott, mint a VMSZ-es lista győztese. Magyarán: ha a 140 beszervezett és irányított voksoló nem úgy szavazott volna, mint ahogyan szavazott, akkor tulajdonképpen egyetlen VMSZ-párti jelölt sem jutott volna be a helyi tanácsba. Ezzel a fondorlattal viszont azt sikerült elérniük, hogy a kilenctagú testületnek 6 VMSZ-es embere legyen. (Előrelátó taktika: hogyha majd a későbbiekben dönteni, szavazni kell, ne adódhasson semmiféle gubanc.)

Keserű dicsőség

A fent vázolt eset kapcsán nyilván leszögezhető, hogy a VMSZ-es politika tornyosi modelljét már kifejlesztették és sikeresen ki is próbálták. A távirányítóval működtetett szavazógépezet a maga feladatát maradéktalanul elvégezte. A recept bevált. Van azonban ennek a mézédes győzelemnek egy epekeserű mellékíze is. Túl azon, hogy a falu polgárait megosztják, és egymás ellen fordítják, azt hiszem, egy kissé arcpirító és szégyellnivaló is az, hogy a vajdasági magyarság legerősebb politikai pártja már egy majdnem színtiszta magyar településen is csak úgy tud érvényesülni, ha tisztességtelen eszközökhöz folyamodik. (Árulkodó tünet ez.) Ha beszervezi, ha lekenyerezi, ha megvesztegeti a helybeli cigányságot. Ha a saját (kis)magyarjai ellenében cselekszik. Fanyar tehát ez az ebül szerzett dicsőség, hiszen a párt jelöltjei nem a magyar emberek, hanem a cigányok egyértelmű támogatásával, az ő szavazataiknak köszönhetően válhattak a falu vezetőivé. (El sem tudom képzelni, miként érezhetik magukat azok a pártaktivisták, akikről a falubeliek a hátuk mögött így beszélnek: Ők azok, akiket a cigányok juttattak be a tanácsba!) Ez szégyen. Nem?
Ha alaposabban belegondolunk a Tornyoson történtekbe, elmondhatjuk, hogy VMSZ-nek ez a fajta trükközése nem is számít éppen meglepőnek. Hiszen a párt első embere már jó két évvel ezelőtt tett egy olyan kijelentést, hogy a céljaik elérése érdekében akár a fekete ördöggel is hajlandóak együttműködni.  Én ezt most, ebben a konkrét esetben, egy az egyben beigazolódni látom. És kissé csalódottan bevallom: úgy látszik, az sem jó, ha egy politikus időnként hű marad önmagához és beváltja a korábban tett ígéretét…

Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése