Oldalak

2013. december 2., hétfő

Múlt és jelen


Akaratom ellenére muszáj írnom egy a közelmúltban lefülelt rendőrről. Jovan Maksić temerini lakosról van szó, aki az újvidéki belügyi titkárságon dolgozott, mint bűnügyi szakértő és helyszínelő.
A mások által nyilván "nagyra becsült" Jovan Maksić munkáját illetően nekem rossz tapasztalataim vannak, méghozzá kétszeresen is. Az első történet egészen 1986-ba nyúlik vissza. Akkor vendégek érkeztek hozzánk Törökbecséről. Hárman voltak: az akkor 17 éves unokaöcsém és két hasonló korú társa. A vendégekkel este elmentek a Csillag nevezetű szórakozóhelyre. Ott jó társaság alakult ki, jól érezték magukat. Egészen odáig, amíg két szerb nemzetiségű legény beléjük nem kötött. Azt kifogásolták, hogy miért magyarul társalognak, miért nem szerbül, hiszen Szerbiában élnek. Végül megfenyegették őket, hogy ha továbbra is "magyarkodnak", akkor megverik őket. Amint záróra után hazafelé indultak, a Kastély utca sarkán rájuk támadt két szerb nemzetiségű fiatal. Az egyikük éppen abban a sarki házban lakott, a másik viszont a Telepnek nevezett városrészben. A fiúk azonnal szóltak nekem, hogy baj van, mire én kerékpárra ültem és a helyszínre siettem. A törökbecsei fiúk derekasan megvédték magukat, habár elég alacsony termetűek voltak, a támadóik viszont magas kosárlabdázók. A dulakodásról csak az árulkodott, hogy szakadt volt rajtuk a póló. Akkor azonban, aki a sarkon lakott, bement a házba és két nagykéssel tért vissza. Az öcsémet kergetni kezdte végig az úton a Három kalap nevű vendéglő irányába. A kocsmából akkor 3 ismeretlen személy lépett ki, kocsiba ültek, elénk hajtottak, és azt mondták, hogy szálljunk be mindannyian. Én erre nem voltam hajlandó, és ezért kaptam egy hatalmas ökölcsapást az arcomba. Így ismerkedtem meg Jovan Maksićtyal. Ugyanis utána rögtön elővette a rendőrségi azonosítóját és bemutatkozott. Ekkorra már a feleségem is odaért. A másik szerb fiú nagykést szorított a torkához, és azt mondta, hogy elvágja a nyakát. A feleségem kérlelte a civil ruhás rendőrt, hogy tegyen már valamit, de az nem mozdult. Minket akkor (mindannyiunkat) bevittek a helyi rendőrállomásra. A támadóink közül egyiket sem. Vallomást kellett tennünk, a jegyzőkönyvbe azonban a nagykéses támadás bele sem került. Sem az, hogy az egyik fiút azzal kergették, sem az, hogy a feleségem nyakának szegezték.
Az eset azzal végződött, hogy a törökbecsei fiúknak pénzbüntetést kellett fizetniük. (Miért? Azért, mert a szerbek megtámadták őket?)
Maksić nyomozó és a bizonyítékul szolgáló két kés egyaránt eltűnt.

A második találkozásom a híres rendőrségi szakértővel az úgynevezett "temerini fiúk esete" kapcsán volt 2004 júniusában. Ő volt az, aki mint helyszínelő, megállapította annak a tényét, hogy az öt magyar fiatal előre megfontolt szándékkal ki akarta oltani az újvidéki szerb drogterjesztőnek az életét. Ugyancsak ő volt az, aki mint vérmintaszakértő, jócskán összegubancolta a szálakat, hogy eltüntethesse a bizonyítékokat. A szándékos emberöléssel vádolt fiataloktól összesen négy alkalommal vettek vért. (Utoljára még 3 hónappal az eset megtörténte után is.) Először azt a magyarázatot adta a vérelemzés szakértője, hogy a leadott vér- és vizeletmintákat helytelenül tárolták, ezért vizsgálatra alkalmatlanok. A következő leadott mennyiség viszont szőrén-szálán eltűnt. Utána viszont olyan eredmény született, hogy mind az öt elkövetőnek azonos a vércsoportja. Sőt még az áldozaté is ugyanolyan. Mindannyiuké 0. Ez viszont képtelenség. Be is bizonyítottuk a fiúk egészségügyi könyvecskéjében és a katonakönyvükben talált bejegyzések alapján, hogy volt közöttük A és B vércsoportú is. (Szűkebb baráti körben szintén egy eset kötődik a teljhatalmú Max szakértőhöz. Két fiatalasszonyt ugyanis megvert két szerb nemzetiségű fiatal. A hajukat csupálták, húzták, ütöttek rúgtak vertek. A két fiatalasszony panaszára nem tett eleget meg utána se nyomozott a dolognak. Ennyire szereti  a magyar kisebbséget!)
Akkoriban úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy: "A szülőknek tudniuk kell, hogy milyen fiaik vannak, és azt is, hogy azok mi mindenre képesek..." Most ugyanezt elmondhatjuk őróla is. Az ő szülei vajon tisztában vannak-e azzal, hogy milyen "talpig becsületes" nyomozót neveltek a gyerekükből?! Olyant, aki nem csupán lopásra, vetemedik és 33000 eurót eltűntet, mint bizonyítékot. Egyszóval a pályafutása óta baja van azok hűseges kezelésével, a régi időktől mai napig.
Most úgy látszik, felmentették a vádak alól (egykori cimborái nyilván segítettek kihúzni a pácból), de bízom benne, hogy az ügyet csak nem sikerül eltusolni, és lesz majd folytatása. Őt is utoléri majd a végzete, és elnyeri a méltó büntetését. Mert a rendőr is ugyanolyan ember, mint a többi. Ő sem állhat a törvény felett. Még itt, Szerbiában sem.
Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek...
Remélem, hogy befejezte pályafutását mindörökre és most mar befejeződnek a magyarellenes atrocitások Temerinben.

Marias István szülő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése