Oldalak

2014. február 3., hétfő

Az örök délvidéki ellenzéki a Fidesz ,,lélegeztető gépére" kapcsolva

agoston fideszVan, aki nem érzi, hogy mikor volt elég. Hosszú évtizedek teltek el, amióta Ágoston András elkezdett funkciókat betölteni. Ezt büszkén emlegeti már évek óta. Adán élt, Temerinbe költözött, és a legmarkánsabb cselekedete a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) létrehozása volt a vérzivataros kilencvenes évek legelején. Elmondása szerint tavaly tavasszal, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) tisztújító kongresszusán ,,letette a lantot”, és visszavonult nyugdíjas éveibe, amelyet ,,újságírással” kíván eltölteni.
A kommunizmusban vállalt közfunkciói után állt a VMDK élére, majd annak három részre robbantása után 1997-ben megalapította a VMDP-t (ahogy fogalmazni szokott: a történelmi VMDK politikai és eszmei örökösét). A tavalyi visszavonulása után maradt egy Kisebbségi Fórum (KiFó) nevű civil szervezet élén, amely eddig is (egyes információk szerint) a Fidesz-KDNP irányába mutató széfkulcsot jelentette számára. Nem csoda, hogy nem múlhat el Ágoston-nyilatkozat és VMDP-Hírlevél (most már KiFó-Hírlevél) az újabb kétharmados fideszes kormány létrejöttének szuggerálása, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének éltetése és Orbán Viktor mennyei cselekedeteinek magasztalása nélkül. De úgy látszik, most porszem került a gépezetébe, mivel fájdalmasan nincs kibékülve a Magyar Remény Mozgalom (MRM) és a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) délvidéki térnyerésével.
Csipegessünk az utóbbi egy hónap KiFó (ex-VMDP) Hírlevél terméséből:
a) Másrészt, kár lenne elhallgatni, hogy Jobbik képviselőinek radikális szlogenjei az MRM tevékenységén, valamint a Délhír nevű portál közvetítésével átszivárognak a Vajdaságba, s bizonyos hatásuk tagadhatatlan. – Január 17.
b) A hat magyar párt közül, eddig csak a Magyar Remény Mozgalom (MRM) tette világossá, hogy a magyarországi parlamenti választásokon stratégiai partnerét a Jobbikot támogatja. A többiek eddig megmaradtak a részvétel, legfeljebb a nemzeti oldal szorgalmazásánál. Hogy ez mire lesz elég – meglátjuk. Az MRM enyhén szólva csúsztatással („Az, hogy a külhoni magyarság egyszerűsített honosítási eljárásban részesülhetett, kizárólag a Jobbik érdeme. Ha nincs a Jobbik, nem is vehetnénk részt az anyaországi választásokon. Ennek tükrében abszurdum lenne nem a Jobbikra, hanem például a Fidesz önző bizniszpártra szavazni.”), övön aluli ütéssel ellenzi a Fidesz-KDNP támogatását. Erre a többi magyar párt részéről nincs válasz. – Január 26.
c) Tekintettel a magyarországi, s immár a szerbiai parlamenti választások előkészületeire, fontosnak látom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Jobbik között kirobbant kemény vitát szélesebb kontextusban vegyük szemügyre. Nem elég ugyanis csak abból kiindulni, amit itt a Vajdaságban sokan vallanak: izgul a VMSZ, mert fiatal szavazókat hódít el tőle a Magyar Remény Mozgalom (MRM). – Január 28.
d) Elfogadhatatlan, hogy a VMSZ műbalhét kezdeményezve a Jobbikot támadja, s ezzel próbál kibújni a Fidesz-KDNP pártszövetség támogatásának erkölcsi és politikai kötelessége alól. Annál is inkább, hiszen neki van csak igazán anyagi haszna a Budapesttel való együttműködésből. Ezen mit sem változtat a tény, hogy az MRM sem ingyen fújja ugyanazt a követ a Jobbikkal. – Január 28.
e) Félreértés ne essék: politikai ténynek tekintem a Jobbik választási kampányának eszmei alapjait. Ellenzem viszont, hogy a Vajdaságban a magyar pártok, s a befolyásuk alatt álló civilszervezetek lapulnak, nem nyilvánítanak véleményt. Innen tekintve még az MRM a legbátrabb magyar párt. Kár, hogy a bátorságát nem a jó irányban juttatja érvényre. – Január 28.
f) Figyelemmel a magyarországi parlamenti választásokkal összefüggő kampányra, valamint a tényre, hogy a Magyar Remény Mozgalom (MRM) a Vajdaságban a Jobbik oldalán lép fel, egyszersmind a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőinek megnyilvánulásaira, a Felhívás legalább három szempontból elfogadhatatlan. Egyoldalú, mert alaptalanul a Fideszt hibáztatja a vajdasági magyarság valóban egyre nehezebb helyzetéért: „A Vajdasági Magyar Szövetség – a magyar diplomácia hallgatólagos jóváhagyásával folytatott – nemzeti közösségi politikája kudarcot vallott”. – Január 31.
g) Harmadszor, az ötpárti az nem hatpárti összefogás. S az ötpárti összefogás sem hibátlan. Az MRM ugyanis nyíltan a Jobbik oldalán kampányol, míg a Fidesz javára eddig a vajdasági magyar pártok részéről világos állásfoglalás nem történt. Ahogy a Felhívás fogalmaz, nos, ez egyoldalúan az MRM-nek kedvez. Ez is elfogadhatatlan. – Január 31.
Szimptómává nőtte ki magát az egész történet. A megfelelési kényszer alatt élő, valaha valóban a délvidéki magyar autonómiaharc emblémájának számító Ágoston András túlfeszíti a húrt. Egy két-három oldalas dokumentumot istenít, a perszonális autonómia modelljét, amelyet még a kilencvenes évek második felében vetett papírra. Azóta mást sem lehet hallani, csak a régi fámát, miszerint ,,a Vajdaságban nincs más autonómia modell, főleg nem a területi autonómiára”, csupán egy létezik, az övé. Csak remélni tudom, hogy maga is tisztában van azzal, hogy ez nem igaz.
Utolsó nagy cselekedeteként még az legutóbbi többpárti magyar összefogást is meghiúsította azzal, hogy kifarolt a legutóbbi választások előtt körvonalazódni látszott Magyar Fordulatból, akkor még a VMDP elnökeként. Most sem hajlik kompromisszumra, és égnek áll a haja, ha a Fideszen kívül mással szimpatizáló egyénekről és szervezetekről van szó. A háttérből továbbra is madzagon rángatja a megmaradt VMDP vezetését, amely így egyenes úton halad a megszűnés felé. A két évvel ezelőtti választásokon már csak a szabadkai, óbecsei, temerini és topolyai önkormányzati választásokon indultak el. Szabadkán azóta felbomlott a helyi szervezetük, Topolyán nem lett képviselőjük, maradt Óbecse és Temerin.
A megújulásra azonban nem hajlanak, de úgy látszik, a valaha számukra fideszes politikusok által felkínált, a VMDP által pedig akkor még elutasított ,,lélegeztető gép” mára nagyban pumpálja az ,,oxigént” a déli végvár, Temerin irányába. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése