Oldalak

2014. február 5., szerda

Február 5.



Ágota napja.
Az Agáta régebbi magyar formája, mely a görög eredetű Agatha névből származik. Jelentése: a jó.
1626 – Párizsban megszületett Marie Marquise de Sévigne (leánykori nevén: de Rabutin-Chantal) francia írónő, aki kereken 1500 levelet írt leányának, amelyben XIV. Lajos korának társadalmi életét mutatta be.
1766 – Megszületett Heinrich Gentz német építész, a berlini klasszicizmus egyik jeles mestere.
1788 – Megszületett Kisfaludy Károly dráma- és elbeszélésíró, költő, szerkesztő, festő (A Tatárok Magyarországon).
1840 – Megszületett John Boyd Dunlop skót állatorvos, a légtömlős gumiabroncs feltalálója.
1860 – Megszületett Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.
1937 – Charlie Chaplin bemutatta első hangosfilmjét, a „Modern idők”-et.
1947 – Budapesten megszületett Gát György, rendező, producer.
1971 – Meghalt Dudich Endre Kossuth-díjas zoológus.
1971 – Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod, Oroszország) 78 éves korában meghalt Rákosi Mátyás (eredeti nevén: Rosenfeld), a „bölcs vezér”, aki 1952-53-ban – pártfőtitkársága mellett –
– a minisztertanács elnöke volt.


20 éve, 1994. február 5-én a szerbek által ostromlott boszniai főváros, Szarajevó főterén, hatvanhat ember vesztette életét egy aknatámadásban.
1992. április 6-án Szarajevó ostromával kirobbant a mintegy 100 ezer halálos áldozatot követelő boszniai háború, amely másfél millió embert tett földönfutóvá, menekültté. A csaknem tíz évig tartó délszláv háború hátterében a Josip Broz Tito jugoszláv államfő 1980-ban bekövetkezett halála után felszínre kerülő nemzetiségi ellentétek álltak. A Koszovó és Vajdaság autonóm tartományokat magában foglaló Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró társulásából álló szövetségi államban felerősödtek a nacionalista törekvések.
1986-ban lépett a politikai porondra a népszerűségét szélsőséges nacionalista, nagyszerb retorikával megalapozó Slobodan Milosevic, a későbbi szerb államfő, aki 1989-ben lényegében felszámolta Koszovó és a Vajdaság autonómiáját. A szövetségi elnökségben Szerbia döntő fölénybe került, és figyelmen kívül hagyta a többi tagköztársaság föderációs törekvéseit. A belső feszültségek szükségszerűen vezettek robbanáshoz: Szlovénia és Horvátország 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, amelyet (Szlovénia esetében rövid, Horvátország esetében hosszabb és 20 ezer áldozatot követelő) háborúban védtek meg.

A legsúlyosabb válság a szerbek, a horvátok és a muzulmán bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki, ahol 1990-ben a szabad választások után csak rövid életű koalíciós kormány jött létre. A szerbek 1992. január 9-én kikiáltották saját államukat, a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska). A jugoszláv hadsereg elhagyta ugyan Boszniát, de a hadfelszerelés és a tisztek jelentős része a Szerb Köztársaság hadseregében maradt. A boszniai horvátok és a bosnyákok is létrehozták saját haderejüket, számtalan félkatonai egység alakult, de a Belgrád által is támogatott Republika Srpska jelentős fölényben volt.
A polgárháború leghosszabb ideig tartó ostroma 1992. április 5-én kezdődött Szarajevóban, és csaknem három és fél évig, 1995 őszéig tartott. A blokád ideje alatt elzárták a vizet, a villanyt és a gázellátást. Elvágták a legfontosabb utakat, megakadályozva ezzel az élelem és a gyógyszer bejutását a városba. A civil lakosság számára a legnagyobb szenvedést a folyamatos bombázás jelentette. A szarajevóiak éveken keresztül éltek föld alatti óvóhelyeken, pincékben.
Az egyik legtragikusabb eseményre 1994. február 5-én került sor, amikor a szarajevói piacot ért aknatámadás során 68 ember meghalt és kétszázan megsebesültek. Az esemény az egész világot sokkolta. Másnap Bill Clinton amerikai elnök elrendelte, hogy az amerikai légierő azonnali hatállyal küldjön C-130-as szállítógépeket Szarajevóba a támadás sebesültjeiért, egyúttal felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy a lehető legrövidebb időn belül azonosítsa a tömegmészárlás felelőseit.
A NATO kilátásba helyezte, hogy az ENSZ kérésére légicsapásokat mér a Szarajevóban vagy környékén kiépített tüzérségi vagy aknavetőállások ellen, amelyekről az UNPROFOR megállapítja, hogy felelős a városon belüli polgári célpontok elleni támadásokért. A NATO egyben követelte, hogy a szerbek tíz napon belül vonuljanak vissza. Ezt ugyan teljesítették, de a támadások később kiújultak. Egy évvel később a piacon ismét több tucat civilt ölt meg egy szerb lövedék. Az akció után a NATO gépei szerb fegyverraktárakat bombáztak, majd 1995 májusában a bosnyák-horvát offenzíva hatására a szerbek lassan visszavonultak a Szarajevó környéki hegyekből. A fenyegetettség azonban csak az utolsó szerb csapatok távozásával szűnt meg 1996 februárjában. A blokád idején a becslések szerint tízezer ember halt meg, többségükben civilek. A bombáknak és az orvlövészek golyóinak 1500 gyerek esett áldozatául. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése