Oldalak

2014. február 2., vasárnap

Hol is tartunk?



Gondolatok Várady Tibor írása kapcsán

            Várady Tibor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hivatalos lapja, a Magyar Szó hétvégi számában Hol tartunk? címmel közölt írást, amelyben a szerb alkotmánybíróságnak (AB) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényre vonatkozó 2014. január 16-i döntéséről mondja el a véleményét[1].
            Írásának elején Várady röviden áttekinti a nemzeti kisebbségek küzdelmét az autonómiáért, a nemzeti tanács megalakításának 1919. évi felvetődésétől a szerbiai törvény meghozataláig.
Az AB döntésével előállt helyzetért Várady azokra igyekszik hárítani a felelősséget, a „akik egyetlen hatáskört sem tudtak kiharcolni, úgy igyekeztek hazafiak lenni, hogy kevesellték a mások által kiharcolt hatásköröket”.  
A legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás. Azok a felelősek, akik nem vettek részt a törvény előszítésében, meghozatalában („nézők” voltak és nem játékosok), vagy azok, akik ezzel még dicsekedtek is?
Az Alkotmánybíróság döntésének eredménye, hogy „a nemzeti tanácsokról szóló törvényt nem csonkították meg annyira, mint a vajdasági statútumot és a vajdasági hatáskörökről szóló törvényt” – írja Várady.[2]  Ez most akkor eredmény? Ezzel most akkor legyünk elégedettek? Még jól is jártunk?
– Annak alapján, amit eddig közöltek, azt hiszem, hogy a határozat alaptalanul fosztotta meg a hatásköröktől nem csak a vajdasági magyarokat, de minden más kisebbséget is – olvasható az írásban.
Várady ebben a mondatban kétszer is („amit eddig közöltek” és „azt hiszem”) elhatárolta magát. Az Alkotmánybíróság döntése ellen sajnos nincsen fellebbezés és itt a vélemény (hogy az alaptalan vagy sem) nem segít. Más dolog, hogy mit „hiszünk” és mi a valóság. Ezen a döntés „indoklására várás” sem segít.
Az AB döntése új jogi helyzetet teremtett. Várady szerint most „két lehetőség között választhatunk” Az egyik lehetőség, „hogy versenybe szálunk (magunk között) abban, hogy ki tud jobban panaszkodni az alkotmánybíróság döntése kapcsán, a másig pedig, hogy „hogy továbbra is kiállunk a nemzeti tanácsokért és a kulturális autonómiáért”.
Várady ebben az írásában sem a „teljes körű nemzeti autonómiáért, a területi és a személyi elvű autonómiáért”, hanem a „kulturális autonómiáért” való kiállást szorgalmazza, ami lényeges különbség.

Valóban, hol is tartunk most?  Lássuk, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény[3] mely rendelkezéseit nyilvánította alkotmányellenesnek az AB (aláhúzott szöveg):

1. Általános hatáskörök
10. szakasz
6) pont: intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;
12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;
15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt;

Az intézmények irányításában való részvétel
12. szakasz
2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;
            5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;
(3) A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.
(4) A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.

Egyéb hatáskörök az oktatás területén
15. szakasz
7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;

Hatáskörök a tájékoztatás területén
Alapítói jogok
19. szakasz
(2) Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.[4]

Az intézmények igazgatásában való részvétel
20. szakasz
A nemzeti tanács:
1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;
4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;

6. A jogi aktusok semmissége
23. szakasz
A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.
Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.

7. Az alapítói jogok átruházása
24. szakasz
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:
1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;
2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;
3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.
A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.
A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.
A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.

A köztársasági szervekkel való viszony
25. szakasz
 (1) A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.
(3) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni. (A 25. szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 16. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.  

Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony
26. szakasz
(2) Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.
(3) A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.
(4) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS
27. szakasz
A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel. (A szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 18. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.  

Amint látszik, a nemzeti tanácsok jogköreit az AB jócskán megnyirbálta, de mondhatjuk úgy is, hogy visszametszette. Az ilyen, korlátozott jogkörű nemzeti tanács, amelynek a tevékenysége jóformán csak a magyarországi pénzek elosztásában merül ki, távol áll a vajdasági magyarok által jogosan igényelt nemzeti kisebbségi autonómiától.     
            Váradyval azonban két dologban egyetértek:
Az egyik az, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) munkájában és az MNT munkájának értékelésében szükség van a különböző véleményekre”. Ezt a tanács illetékesei az elmúlt időszakban nagy ívben kerülték, aki pedig bírálni merte az MNT-t az különböző negatív jelzőkkel illeték, vagy perrel fenyegették.
Korhecz Tamás, az MNT elnökének viszonyulása is, aki a mandátum első napjától igyekezett úgymond meglovagolni a vajdasági magyarságot és az intézményeket, bizonyára hozzájárult a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény egyes rendelkezései felülvizsgálatának elindításhoz.
Nem egy alkalommal megtörtént ugyanis, hogy Korhecz (akinek Várady Tiborral együtt múlhatatlan érdemei vannak e rossz törvény megfogalmazásában) személyesen vagy a testület valamelyik bizottsága a törvény rendelkezéseit olyan módon próbálta értelmezni, illetve az MNT az illetékességét olyképpen kiterjeszteni/ráerőszakolni az önkormányzatokra, oktatási és művelődési intézményekre, amire azok nem jogosították fel. Az egyes tisztségek betöltésekor pedig legtöbbször a párthovatartozást részesítették előnyben, a szakmai követelményekkel szemben. Aki döntéseit nem fogadta el, azt nyilvánosan alkotmány és törvénysértés elkövetésével vádolta meg, ellene bírósági pert helyezett kilátásba és folytatott is.[5]
Nemzetközi szakmai körökben kedvezőtlen reagálásokat váltott ki a Magyar Szó főszerkesztőjének Korhecz Tamás indítványára történt 2011. június 23-i leváltása is az MNT 11. ülésén.[6]
Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58/2011 számú, 2011. július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát.
Petrušić szerint az MNT megsértette a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét, mivel – személyes tulajdonságaik alapján – hátrányos megkülönböztetésben részesítette – egyebek között – azokat az „első ízben felvételt nyert” egyetemi hallgatókat „akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken (azokkal szemben, akik feliratkoztak erre a listára, és akik nem tettek a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási szándéknyilatkozatot (azokkal szemben, akik ilyen nyilatkozatot adtak”.[7]
Nem volt botránytól mentes a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013. december 30-i ülése sem, amelyen elfogadták a testület 2014-es költségvetési és munkatervét.[8] Vass Tibor, az MNT tagja, a Magyar Liga (ML) képviselője a testületben az ülésen „többek között kiemelte, hogy a tanácsban Várkonyi Zsolt a Közigazgatási Hivatal elnökeként, valamint jegyzőként is kap fizetést”.
És ez még csak nem is az MNT hibáinak teljes listája.
Mindez megköveteli Korhecz és az MNT munkájának tárgyilagos felülvizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét, az ilyen és hasonló negatív jelenségek jövőbeni elkerülése érdekében.

            A második dolog pedig, amiben Váradyval egyetértek, hogy „a többséggel kell tárgyalni, kitartóan, szívósan és hozzáértéssel”. Ennek a tárgyalásnak az alapja azonban csak az lehet, hogy a vajdasági magyar közösséget is ugyanazok jogok illeti meg, mint a koszovói szerbeket. Aki ezt az álláspontot nem tudja képviselni, az – úriember módjára – helyesebben teszi, ha félreáll.
           A harmadik választási lehetőség, amit Várady nem említ, tehát, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási javaslatának a törvényhozási eljárásból való visszavonásának és egy teljes új törvény kidolgozásának követelése, amely megfelel a nemzeti kisebbségek autonómia igényeinek és a nemzetközi gyakorlatnak is. Ehhez természetesen Szerbia alkotmányát is meg kell változtatni. 

Bozóki Antal
    Újvidék, 2014. február 2. 


[1] Dr. Várady Tibor: Hol tartunk? Magyar Szó, 2014. február 1., 18.
[2] Korhec Tamás, az MNT elnöke az AB döntését így is értékelte: „Az alkotmánybíróság kimondta, hogy Szerbiában alkotmányosan léteznek demokratikusan megválasztott nemzeti tanácsok”.  P. E.: „Pofon, nem halálos döfés”. Magyar Szó, 2014. január 21. 5.
[4] Az AB 2013. október 3-i 29. ülésén megállapította, hogy „a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 17. szakasza 2. bekezdésének azon része, miszerint (az állam… – B. A.) alapíthat külön rádió-és televízió-állomásokat a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsorokra, nincs összhangban az alkotmánnyal” (IUz-27/2011). http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/0-101887/saopstenje-sa-29-sednice-ustavnog-suda-odrzane-3-oktobra-2013-godine-kojom-je-predsedavao-dr-dragisa-b-slijepcevic-predsednik-ustavnog-suda
[5] Bővebben lásd Bozóki Antal: Perben az MNT-vel. http://bozokiantal.blogspot.com/2011/12/perben-az-mnt-vel.html, 2011. december 9. és Korhecz perei. Újvidék, 2011. december 18. Uo.
[6] Pesevszki Evelyn: „A Duna se mossa le a Magyar Nemzeti tanácsról”. Magyar Szó, 2011. június 23. http://www.magyarszo.com/hu/2011_06_23/kozelet/40101/
[7] Bővebben lásd Bozóki Antal: Tovább diszkriminál az MNT. http://www.mpsz.net/, 2011. augusztus 16.,
 2011. augusztus 17. [12:52]
[8] Szabadkai Rádió, MTI: 16,5 millióval kisebb az MNT jövő évi költségvetése.
A Magyar Szó Évzárás és tervezés címmel egész oldalas jelentést közös az ülésről (2013. december 31. 1 és 4.), a Vajdaság Ma Elfogadták az MNT 2014-es költségvetését címmel tudósított az ülésről: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16522/Elfogadtak-az-MNT-2014-es-koltsegveteset.html, 2013. december 30. [16:45].  Vass Tibornak a Várkonyival kapcsolatos észrevételéről azonban egyik írás sem tesz említést. Ez is jól illusztrálja a magyar sajtóban lévő állapotokat. Nem csoda, hogy Pesevszki Evelyn írása a Magyar Szóban 5 olvasónak tetszik, 13-nak pedig nem: http://www.magyarszo.com/hu/2204/kozelet/105924/%C3%89vz%C3%A1r%C3%A1s-%C3%A9s-tervez%C3%A9s.htm, 2013. december 31. [12:15]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése