Oldalak

2014. február 20., csütörtök

Pásztor a délvidéki '44-es áldozatok vérével mosná tisztára a Szerb Haladó Pártot?

vmsz-haladok44Zentán járt a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata, amely megbeszélésen Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke elmondta:
"a megbékélés folyamata olyan ponton van, amelyről már nem visszafordítható".
Kijelentését azonban érezhetően befolyásolják a megváltozott politikai erőviszonyok és a szerbiai előrehozott választások ténye is.
Hiszen ezt az optimista hangvételű megállapítást nem támasztják alá a Szerbiában zajló folyamatok, amelyek nem csak holt pontban tartják az 1944/45-ös események feltárását, de azok egyenesen megfeneklettek és félő, hogy akár léket is kaphatnak a szerbiai bürokrácia és porhintés ingoványában.
A "megkezdett folyamat" amelyet Pásztor említ már a bölcsőnél sem sírt fel, hiszen a tavalyi főhajtás során Tomislav Nikolić szerb államelnök száját nem hagyta el a "bocsánat" szó, csupán elítélte a magyar és szerb vérrontást, vagyis kijelentette, a gyilkosság véleménye szerint is helytelen cselekedet. Mindezen túl, a közös főhajtás óta számos alkalommal rongálták meg a csúrogi emlékművet, de rablók martalékává vált a több száz kilogrammos szabadkai áldozatoknak emléket állító vergődő madár szobor is. Az elkövetőket egyik esetben sem azonosították a szerb hatóságok.
Tavaly óta, (mint ahogy az ezt megelőző időszakban sem) egyetlen egy magyar tömegsírt sem tártak fel, és nem, hogy elítéltek volna bárkit is a több tízezer életet követelő etnikai mészárlásokért, de még meg sem neveztek egyetlen gyilkost sem. Így azok fehér párnák között, a hős partizánoknak járó busás nyugdíjak mellett hunyhatnak el békés végelgyöngülésben, úgy hogy senki sem kérte számon rajtuk tetteiket.
A szerb állam továbbra sem támogatja kiemelten az olyan könyvek, tanulmányok vagy dokumentumfilmek készítését, amelyek segítenének megismertetni ezt a tragédiát a magyar, vagy épp a szerb közösségekkel, ehelyett több olyan kötet és mozgóképes alkotás jelent meg, amely a magyar nép bűnösségét és a délvidéki megtorlások mértékét volt hivatott csorbítani.
Pásztor István valótlan állítását azonban leginkább az cáfolja, hogy a csúrogi főhajtás óta eltelt közel egy év alatt (annak ellenére, hogy pártja többször kérte a szerb országgyűlésben), még mindig nem fogadták el azt a törvénymódosítást, amely felmentené a kollektív háborús bűnösség vádja alól a Sajkásköz három falujának magyarságát.
A VMSZ elnökének bizakodó hangvételű kijelentését csupán az a jól megfontolt politikai érdek támaszthatja alá, hogy pártja szívesen beállna az ereje teljében lévő Szerb Haladó Párt mögé, melynek támogatottsága a legfrissebb felmérések szerint már megközelíti az abszolút többséghez szükséges számot. A VMSZ talán a mérleg nyelve kíván lenni? Ezt nem tudni, de jól nyomon követhető az a folyamat, hogy hogyan próbálják meg átkísérni a tisztító tűzön az egykori Szerb Radikális Párti bábból, EU-pártivá átvedlő haladó pillangókat.
Kit érdekel a józan ész, ha a hatalomról van szó?
A Zentán lezajlott találkozón Pásztor István kifejtette: Mindezek kapcsán a meghatározó szerbiai politikai erő, a Szerb Haladó Párt részéről is nagyfokú nyitottság tapasztalható, majd hozzátette, rendkívül fontosnak tartja, hogy a szerb politikai palettán van egy olyan párt, amely felvállalja és erőteljesen képviseli a megbékélés ügyét.
Lássuk be, ha Pásztor István rehabilitálni kívánja a haladókat és elfeledni az alig egy évtizede tett magyarellenes kijelentéseiket, háborús uszításaikat, akkor épp úgy kebelére ölelhetné a hitleri-diktatúra kiszolgálóit, vagy épp a délvidéki magyarságot lemészárló kommunista partizánokat is.
Pásztor István most a délvidéki magyarság vérével kívánja tisztára mosni a Szerb Haladó Pártot, hogy a választások utáni kedvező politikai helyzet esetén összeborulhasson az egykori csetnik vajdák pártjával? Ezért kell a VMSZ elnökének tisztára subickolni a háborús agitátorok múltját?
Kérdés azonban, hogy ez a szerecsenmosdatás és csetnikberetválás a magyarság érdekét vagy a VMSZ hatalomvágyát szolgálja-e inkább?
Szabó Attila
Közzétette: Szerkesztő 2014. február 20. csütörtök, 14:00 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése