Oldalak

2014. május 12., hétfő

Kisebbségi média a nemzeti tanácsok szorításában

Kisebbségi média a nemzeti tanácsok szorításában
A független balkáni médiaszervezetek tavaly elvégzett felmérése azt mutatta, a kisebbségi médiumok helyzetét illetően Szerbia a régió legjobbjai között van, mert a kisebbségek tájékoztatásának hagyománya van, kiváltképpen Vajdaságban, ahol nagyszámú ilyen médium működik, ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy vannak képzett újságírók is.
A valós helyzet azonban némiképp másként fest, véli dr. Dubravka Valić-Nedeljković, az újvidéki Bölcsészkar zsurnalisztikai tanszékének vezetője.
“Ha jobban megnézzük a dolgokat, azt kell látnunk, hogy voltaképpen a kilencvenes évektől errefelé jelen van a kisebbségi médiumok leépítése, hogy gyakran változtatták az alapítót és a tulajdonost egyaránt, gondolok itt arra, hogy az egykori Szocialista Szövetségről az alapítói jog átszállt a tartományi képviselőházra, majd a nemzeti tanácsokra. Ezek a tanácsok pedig egy egészen új szerepkört képviselnek, s a különböző felállások különbözőképpen szemlélték a tulajdonukba került médiumokat, amelyeket irányíthattak. A probléma viszont abban rejlett, hogy a felelősség és a pénzelés nem volt azonos szinten. Most is szembetűnő, hogy ezeket a médiumokat továbbra is a költségvetésből pénzelik, az alapítóik, illetve tulajdonosaik pedig a nemzeti tanácsok, amelyek voltaképpen semmilyen konkrét (pénz)eszközzel nem támogatják munkájukat”, nyilatkozta a 021-es rádiónak dr. Valić-Nedeljković.
A nemzeti tanácsok az alapítói szerepet idővel a kisebbségi média tulajdonosi szerepére cserélték, ami merőben ellentétben áll az európai országok demokratikus vívmányaival, de egyáltalán, az általunk is elfogadott, demokratikus médiavilág szabályaival is, véli Rade Veljanovski, a belgrádi Politológiai Kar tanára, aki hozzáteszi, ez a hatás mindinkább politikai színezetűvé válik.
“Az egy dolog, amikor a nemzeti tanácsoknak olyan elvárásaik vannak, melyek szerint a médiumaiknak ki kell elégíteniük a tájékoztatás iránti igényeket, az pedig már egy merőben más dolog, ha a politikailag szerveződött nemzeti tanácsok befolyásolják a médiumokat. Ez akkor politikai befolyásolás, ami a demokratikus társadalmakban elfogadhatatlannak tartott. Szerbiában ez a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény alapján történik. Ezt a törvényt többször is kifogásolta a szakmai közvélemény, s meggyőződésem, hogy meg kellene változtatni, mert van benne néhány olyan kitétel, amely feljogosítja a nemzeti tanácsokat, hogy ezen médiumok alapítói legyenek. S ezen keresztül befolyásuk legyen a vezetők személyének megválasztására és a szerkesztéspolitika alakítására, ami egy demokratikus társadalomban következetlenségről tanúskodik”, emelte ki Veljanovski.
A Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) felmérései szerint a nemzeti tanácsoknak, mint alapítóknak a tevékenysége nem vezetett semmilyen téren sem a kisebbségi médiumok helyzetének javításához, nem javultak a munka műszaki feltételei, s továbbra is alacsony szinten van az újságírók szakmai képzése, ráadásul nem tettek semmit a tartalmi sokféleség és a szerkesztőségek felfiatalítása terén sem. A legtöbb bírálat a pénzeszközök felhasználására vonatkozik, amelyet csak a nemzeti tanácsok és a médiaházak – általuk meghozott – alapszabályai rendeznek.
A gyakorlatban pedig ez azt jelenti, hogy a nemzeti tanácsok voltaképpen senkinek sem tartoznak felelősséggel a költségvetési pénzek elköltése miatt, de a kisebbségi médiumok minőségéről és fejlesztéséről sem kell számot adniuk, az intézményesített hatalmi viszonyok pedig lehetővé teszik a szerkesztéspolitika határtalan befolyásolását, foglalta össze a 021-es portálnak Pressburger Csaba, a Magyar Szó korábbi főszerkesztője.
“Azzal, hogy az alapítói jog a nemzeti tanácsokat illeti, jogot formálnak arra is, hogy kinevezzék a főszerkesztőt, az adott médiumokat ellenőrző egyes testületek tagjait, ezzel pedig formális és nem formális befolyásuk van ezekre a médiumokra, ami abban nyilvánul meg, hogy konkrétan megmondják mit és hogyan kell megjelentetni, s mi az, amit el kell hallgatni. Néha csak bizonyos válaszokat kínálnak fel, s akkor az újságírónak vagy a szerkesztőnek kell rájönnie, mit is jelent ez. Én ebben az értelemben ezt a vajdasági médiumokra, mindenekelőtt a kisebbségi médiumokra való nyomásgyakorlásnak látom”, magyarázza Pressburger.
A nemzeti tanácsoknak a kisebbségi sajtóra gyakorolt negatív hatásáról az adott kisebbségi sajtónál dolgozó munkatársak is meg vannak győződve. Dubravka Valić-Nedeljković úgy véli, maguk az újságírók is befolyásolják bizonyos tekintetben ezeket a médiumokat.
“Azt hiszem minden félreértés gyökere abban rejlik, hogy nálunk nincs meghatározva, mit is jelent pontosan a kisebbségi nyelveken megjelenő médium, s mi tekinthető a kisebbségek médiumának. Erre a kérdésre nincs válaszunk, pedig a válasz roppant fontos lenne, mert akkor lennének pontosan meghatározhatók a szerkesztési modellek, s tudni lehetne, melyik forrásból mi pénzelhető”, magyarázta.
A helyzet megoldását és a jelenlegi áldatlan viszonyok javulását Pressburger Csaba az egyes szerkesztőségek szerepének növelésében és abban látja, hogy a főszerkesztőket kizárólag a szerkesztőség jóváhagyásával és beleegyezésével lehessen kinevezni és leváltani, enélkül semmiképpen. Ez megítélése szerint az igazgató bizottságok tagjainak megválasztásán is változtatna, hiszen jelenleg a nemzeti tanácsok határozzák meg, ki lehet ebben a testületben, amelyben sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia a szakmának, illetve a szerkesztőségeknek. Ez talán megoldást jelentene, ha már az alapítói jogok politikai testületek kezében vannak, mert – Pressburger szerint – a nemzeti tanácsok igenis politikai testületek.
Arról, hogy mekkora az újságírók felelőssége, amikor a nemzeti tanácsoknak a szerkesztéspolitikára gyakorolt hatásáról van szó, s mi az, amit maguk is tehetnének annak érdekében, hogy a szakmai etika szabályai szerint láthassák el feladataikat, Veljanovski professzor azt mondja, az újságíróknak maguknak is tenniük kellene annak érdekében, hogy senki ne befolyásolhassa őket.
Dubravka Valić-Nedeljković egyetért ezzel, s arra emlékeztet, az újságíróknak is emlékezniük kell a szakma etikai kódexére, a vitás esetekben pedig a becsületbíróságoké kell legyen a döntő szó. Ez a testület viszont az elmúlt másfél-két évtizedben nemigen jutott szóhoz. Mint mondta, sem a Szerbiai Újságírók Egyesülete, sem a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete nemigen igényli a becsületbíróságok működését, pedig ez adhatná vissza a szakmai testületek erejét. “Amikor a szakma mondja ki, hogy valaki vétett az etikai kódexben foglaltak ellen, akkor annak van súlya és olyan ereje, hogy az ‘elkövető’ rosszabbul érzi magát, mintha börtönbe zárták volna”, mondja.
Annak veszélyéről, hogy a kisebbségi médiumok a kisebbségi pártok befolyása alá kerülhetnek, két eset is ékesen vall. Az egyik az, amikor 2011-ben a Magyar Nemzeti Tanács döntése nyomán leváltották a Magyar Szó főszerkesztőjét, s ugyanennek a tanácsnak a hatására menesztették a Pannon Televízió igazgatóját is. Azt rótták fel neki, hogy nem követik elég figyelmesen a magyarság számára fontos eseményeket, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség munkáját. Pressburger Csaba a 021-nek mesélt arról, hogyan is történt menesztése, amely során – mint mondja – nem direkt, hanem indirekt nyomásgyakorlással éltek.
“Nem mondhatom, hogy valaki a pártközpontból odaszólt volna, hogy mit kell megjelentetni és mit elhallgatni, de az újságírók között megvoltak az embereik, akik az ő parancsaikat hajtották végre, s nem azt, amit a főszerkesztő vagy valamelyik rovat szerkesztője meghagyott. Ebben az értelemben rendkívül kifinomult nyomásgyakorlást alkalmaztak és így érték el azt, amit akartak. Én erről több ízben is szóltam, s úgy vélem, hogy az én menesztésem politikailag motivált döntés volt. Biztos vagyok benne, hogy nem akartak a közelükben olyant, aki kritikusan viszonyul a hatalmi struktúrákhoz, aki úgy gondolja, az újságírónak kell lennie annak az embernek, aki ellenőrzi a politikai struktúrákat és nem partnerként fellépnie bizonyos esetekben. A probléma tehát abban rejlett, hogy nem álltunk azonos oldalon, én erről úgy gondoltam, normális, ők pedig úgy, hogy nem az”, foglalta össze Pressburger.
Veljanovski szerint az ilyen esetek elfogadhatatlanok a többségi és a kisebbségi médiumok esetében is, mert az ilyen érdekérvényesítésnek a politikában a helye és nem az újságírásban. Elmondása szerint 2007 végén, amikor az elnökválasztásról volt szó, nyílt titoknak számított, hogy a VMSZ gyakorlatilag megzsarolta Boris Tadićot, hogy nem fognak rá szavazni, amennyiben nem állítja le a helyi médiumok privatizálását. Mert ha ez a törvénynek megfelelően lezajlik, a kisebbségi médiumok nem maradhattak volna a VMSZ vagy más politikai pártok befolyása alatt.
Szerbiában 21 nemzeti kisebbség mintegy 1 millió tagja él. Többségük Vajdaságban (romák, magyarok, szlovákok, románok, ruszinok és mások), s emiatt hosszú hagyományokra tekint vissza a kisebbségi tájékoztatás is. Egy 2010-ből származó adat szerint csak Vajdaságban 114 médium működött, amelyek – legalább részben – kisebbségi nyelveken is szolgáltattak tartalmakat.
Stipan Benić, a zombori rádió munkatársának megállapítása szerint a Bunyevác és a Magyar Nemzeti Tanács érdekes viszonyban áll a médiumaival. Mert míg egyfelől Suzana Kujundžić-Ostojić, a Bunjevačke novine fő- és felelős szerkesztője úgy véli, független az újság szerkesztéspolitikája, addig Kókai Péter, az MNT Tájékoztatási Bizottságának alelnöke azt mondja, a magyar nyelvű médiumokra nagyobb hatást gyakorol a testület, hiszen ez a kisebbség nagyobb számban van jelen Szerbiában, és ezzel együtt politikai hatása is nagyobb.
A lokális médiumok képviselői ugyancsak a nemzeti tanácsok növekvő befolyásáról nyilatkoztak, s reményüket fejezték ki, hogy egy újabb törvény korlátozhatja ezt az egyre nyilvánvalóbb nyomásgyakorlást.
A nemzeti kisebbségek tájékoztatásra való jogát az alkotmány, a médiatörvény és a ratifikált nemzetközi dokumentumok is szavatolják. Az új tájékoztatási törvény, amely készülőben van, s amelyet a szerbiai parlamentnek még az idén el kellene fogadnia, sokkal részletesebben és gyakorlatiasabban fogja rendezni ezt a területet, ért egyet Veljanovski és Pressburger, akik azt várják, az új törvénnyel megváltoznak a dolgok és a nemzeti tanácsoknak sokkal kisebb szerepük lesz. Nem lehetnek majd alapítók, hanem alapítványok veszik majd át ezt a feladatot, s projekteken keresztül jutnak pénzhez.
***
A fenti szöveg az Európai Unió támogatásával született a Szerbiai médiaszabadság erősítése program keretében. A cikk tartalma és a benne ismertetett álláspontok a 021 Rádió felelőssége, s semmiképpen sem tükrözik az EU álláspontját és véleményét. (Gordana Ćosić)
(Fordította: Náray Éva)

http://www.vajma.info/cikk/tukor/6029/Kisebbsegi-media-a-nemzeti-tanacsok-szoritasaban.html 
2014. május 11. [19:30]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése