Oldalak

2014. június 27., péntek

Június 27.

László napja.
A szláv Vladiszlav név magyar formája. Elemeinek jelentése: hatalom+dicsőség
1192 – Szentté avatták I. László, magyar királyt Váradon Gergely bíboros, pápai követ jelenlétében. A sírját Dénes kézműves nyitotta fel, akit ezért III. Béla felszabadított a szolgaságból.
1462 – Megszületett XII. Lajos francia király.
1844 – Az Illinois állambeli Carthage börtönében lelőtték a 38 éves Joseph Smith amerikai vallásalapítót, a mormon egyház megalapítóját, aki az „Utolsó Napok Szentjei”-nek (mormonok) első elnöke volt.
1903 – Gróf Khuen-Héderváry Károlyt nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé, aki ezt a tisztséget Tisza István gróf ellenében foglalta el 1903. november 3-ig.
1926 – Megszületett Palotás Péter olimpiai bajnok labdarúgó, aki középcsatárként játszott az ötvenkettes helsinki olimpián, valamint a berni labdarúgó VB-n második helyezett Aranycsapatban.
1936 – Megszületett Lucille Clifton amerikai költő, pedagógus, aki több mint húsz könyvet írt gyermekeknek és felnőtteknek. Pulitzer-díjra jelölték.
1941 – Megszületett Varsóban Krzysztof Kieslowski lengyel filmrendező, forgatókönyvíró. Ismertebb filmjei: Három szín: Fehér, Piros, Kék; Veronika kettős élete; Tízparancsolat.
1950 – Nádudvaron megszületett Kovács István birkózó, edző, szabadfogásban az első magyar világbajnok.
1955 – Megszületett Párizsban Isabelle Adjani francia színésznő, producer. Ismertebb filmjei: Bon voyage (2003); Paparazzi; Camille Claudel; Ishtar; Gyilkos nyár; Jövőre... ha minden jól megy; Klára és a szépfiúk; Nosferatu, az éjszaka fantomja (1979); A bérlő; Le petit bougnat.
1959 – Megszületett Janusz Kaminski lengyel származású Oscar-díjas operatőr. Ismertebb filmjei: Ryan közlegény megmentése – Oscar-díj (1999) – Legjobb operatőr; Schindler listája – Oscar-díj (1994) - Legjobb operatőr; Kapj el, ha tudsz; Különvélemény; A.I. – Mesterséges értelem; Amistad; Jurassic Park 2.; Jerry Maguire; A szerelem színei; Szerencse cinkelt lapokkal.


25 éve, 1989. június 27-én, a magyar-osztrák határon Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter ünnepélyesen átvágta a vasfüggönyt, amely a valóságban és szellemi értelemben is évtizedeken á t elválasztotta egymástól Nyugat- és Kelet-Európát.
A vasfüggöny fogalma Winston Churchill brit politikustól, kormányfőtől származik, először a
Truman amerikai elnökkel folytatott levélváltásában használta a kifejezést, majd 1946. március 5-i fultoni beszédében, utalva Európa hidegháborús kettéosztottságára.
A második világháború után a két világrendszert elválasztó, a szovjet és a nyugati blokk országai között kiépült katonai, politikai és ideológiai "elszigetelő rendszer" évtizedekig zárta el a szovjet érdekszférába tartozó közép- és kelet-európai országok állampolgárait, illetve akadályozta szabad mozgásukat.
Magyarországon 1945 után a határok védelmére határvadász-, majd határőrszervezeteket állítottak fel, amelyek 1947-től a Honvédelmi Minisztérium Határőr Parancsnokságához tartoztak, 1950-től pedig az Államvédelmi Hatóság felügyelete alá kerültek. Az illegális határátlépések megakadályozására már 1949-től lezárták nyugaton a magyar-osztrák határt, délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszt, megkezdődött a műszaki zár, a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. Sztálin halála után az enyhülésnek, a megváltozott politikai körülményeknek köszönhetően a magyar kormány döntése alapján még 1955 októberében megkezdődött, 1956 őszére pedig gyakorlatilag befejeződött a határzárak eltávolítása, az aknák felszedése.
Az 1956-os forradalom leverése után az osztrák-magyar határon több ezer magyar menekült ki külföldre, majd a Nyugattal való kiéleződött viszony miatt 1957 márciusában újra elrendelték az országhatár lezárását. A drótkerítés felhúzását és az újraaknásítást a műszaki csapatok 1957. április és június között hajtották végre, 350 km kétsoros tüskésdrót-kerítést húztak négy-, illetve ötsoros aknamezővel, benne kb. 800 ezer taposóaknával. Mivel a drótakadályok állapota idővel romlott, és az aknák is veszítettek működőképességükből, 1963-ra az egész rendszert korszerűsítették, új típusú drótakadállyal és több mint egymillió aknával látták el.
A vasfüggöny történetének harmadik szakasza akkor kezdődött, amikor az Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága (MSZMP PB) 1965-ben jóváhagyta, hogy építsék meg a Szovjetunióban alkalmazott SZ-100-as elektromos mozgásérzékelő jelzőrendszert (EJR), amelyet 1971-ig működésbe is helyeztek. Véglegesen eltávolították az aknazárat és a drótakadályokat, és helyére megépítették a jelző- és a vadfogó kerítést. Ha a 24 voltos feszültség alatt álló kerítéshez valaki hozzáért, a rendszer riasztotta a legközelebbi határőrsöt.
A nyolcvanas évek hazai és nemzetközi változásainak hatására többször felvetődött, hogy nem eléggé hatékony, rendkívül költséges és nem utolsósorban politikailag is indokolatlan az EJR fenntartása. Közben a határőrség is egyre többször számolt be műszaki zavarokról. Végül az MSZMP PB 1989. február 28-án határozott a jelzőrendszer felszámolásáról, majd megkezdték lebontását is. Mindezt május 2-án Hegyeshalmon nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, a felszámolás 1990. december 31-ig fejeződött be.
A fokozatos lebontásnak köszönhetően átjárhatóvá vált az államhatár, amelyen keresztül 1989 nyarán naponta egyre több keletnémet állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK), majd amikor szeptember 11-től a magyar kormány engedélyezte a keletnémeteknek a kiutazást, mintegy 12 ezer NDK állampolgár jutott ki az NSZK-ba.
A vasfüggöny lebontásának emlékére 1991-ben emlékoszlopot avattak a Hegyeshalom és Nickelsdorf közötti "senki földjén". Az 1989-es eseménysorozatról évente megemlékeznek, a német kormány számos kitüntetéssel, állásfoglalással fejezte ki elismerését, háláját és megbecsülését Magyarországnak a német újraegyesítésben játszott meghatározó szerepéért. A vasfüggöny nyomvonalán ma turista- és kerékpárút halad, a Fertő-tóhoz közeli hegykői emlékhelyen a turisták megtekinthetik a szögesdrót maradványait, de annak darabjai mind a mai napig megtalálhatók a határ menti erdőkben.
A vasfüggöny megszűnése nem pusztán szimbolikus jelentőségű volt, a kapuk valóban kinyíltak a korábban erősen korlátozott, csak lassan enyhülő kiutazási szabályokhoz képest. A nyugati határ átlépése az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozással vált igazán természetessé.



125 éve, 1889. június 27-én a Városligetben megnyílt az első állandó budapesti cirkusz.
Mária Terézia, aki szívén viselte a természetes erdők védelmét, egyik látogatásakor arra gondolt, hogy a fákkal övezett terület, a Liget (ma Városliget) alkalmas lehetne a pesti polgárok hétvégi felüdülésére. 1795-ben zöldvendéglő építését engedélyezte, ahol zene és tánc szórakoztatta a látogatókat. 1802-ben lóversenyt is rendeztek itt. A múló évek során a városból kiszoruló mutatványosok népesítették be a területet. A tavon télen korcsolyáztak, nyáron csónakáztak, halászversenyeket rendeztek. Népszerűvé vált a környék, Kossuth Lajos már egy idevezető sugárút megépítésén tanakodott.
1866-ban a Liget északnyugati részén létrejött az Állat- és Növénykert, amelynek megnyitása növelte a terület látogatóinak számát. 1871-ben ezért választotta ponyvából-deszkából készült cirkusza helyszínéül a Ligetet Giuseppe Barokaldi, a cirkuszművészet magyarországi meghonosítója, aki korábban már a híres kötéltáncos akrobata, Blondin segédjeként járt Magyarországon.
1873-ban az Állat- és Növénykert Társaság igazgatását Serák Károly vette át, aki - vállalkozó szellemű üzletember lévén - bevételeit elsősorban a látványosságok bemutatásától remélte. Először idomított állatokkal nyűgözték le a közönséget, majd kötéltáncosokat, sziámi ikreket vonultattak fel. 1880-ban megjelent maga Blondin is, aki korábban áthaladt a Niagara vízesés felett. A híres német cirkuszdinasztia tagja, Wulff Ede szerződést kötött a fővárossal és az Állatkert vezetésével. Wulff egy újszerű megoldásnak számító vasvázas építményt állított fel, amely 1889. június 27-én nyitotta meg kapuit. Porondján cirkuszi és színházi előadásokat egyaránt bemutattak. Fő attrakciója a műlovaglás és a lovas játékok voltak. A cirkusz területe megegyezett mai nagyságával, de befogadóképessége nagyobb volt, az ülőhelyek mellett állóhelyeket is rendszeresített a tulajdonos. Egyszerre 2290 fő szórakozhatott az előadásokon.

Wulff 1895-ben az Állatkert vezetőinek adta át a cirkuszt. A vállalkozás a csőd szélére került, amikor 1904-ben Beketow Mátyás, orosz származású cirkuszigazgató fantáziát látott a létesítményben, és felélesztette a legszínvonalasabb cirkuszi hagyományokat. Neki köszönhetjük a Fővárosi Nagycirkusz jelenlegi helyét, mert 1908-ban az Angol Park (a később Vidámpark) irányába 80 méterrel tolta el cirkuszát. A főváros 1935-ben újfent pályázatot írt ki a cirkusz bérlésére, amit egy városligeti vállalkozó, Fényes György nyerte meg. A Fővárosi Nagycirkusz a második világháború után, 1945 júliusában kezdte meg újból működését. A cirkusz eredeti épületegyüttese az évtizedek alatt elhasználódott, ezért 1968-ban lebontásáról és egy teljesen új cirkuszépület felépítéséről döntöttek.
A Fővárosi Nagycirkusz 1971-re elkészült új épületét örömmel vette birtokába a közönség. Bár az épület mára ismét megérett a rekonstrukcióra, a legkorszerűbb háttértechnikai feltételek megteremtésével, a magas szakmai színvonal biztosításával a Fővárosi Nagycirkusz ma is népszerű, és helyt ad a hazai és nemzetközi cirkuszi produkciók mellett a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválnak is, amely előkelő rangot vívott ki a világ cirkuszművészeinek és szakértőinek körében. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése