Oldalak

2014. augusztus 10., vasárnap

Augusztus 10.



Lőrinc napja.
Latin eredetű név. Jelentése Laurentum városból való.
Az Állatkertek napja
654I. Jenőt pápává választják.
955 – Az augsburgi csata (Lech-mezei csata).
1397 – Megszületett Albert magyar király, Magyarország első Habsburg-házi uralkodója († 1439)
1543I. Szulejmán szultán elfoglalja Esztergom várát.
1628 – A Vasa svéd királyi hadihajó az első útján, Stockholm közelében elsüllyed.
1664 – Megkötik a vasvári békét.
1792 – Elfogják a külföldre menekülni szándékozó XVI. Lajos királyt, Franciaországban megszűnik a királyság.
1804II. Ferenc, e néven német-római császár, I. Ferenc néven felveszi az „Ausztria örökletes császára” címet is, (e néven magyar király is). A Habsburg Birodalomra ettől kezdve használják hivatalosan is az Ausztria, vagy Osztrák Császárság elnevezést.
1805 – Megszületett Toldy Ferenc irodalomtörténész, akadémikus († 1875)
1809Ecuadorban a függetlenség kikiáltásának napja.
1821Missouri az Amerikai Egyesült Államok tagállamává válik.
1874 – Megszületett Herbert Hoover, az Amerikai Egyesült Államok 23. elnöke, hivatalban 19291933-ig († 1964)
1895 – Megszületett Vértes Marcel magyar festőművész († 1961)
1902 – Megszületett Arne Tiselius svéd kémiai Nobel-díjas biokémikus († 1971)
1912 – Megszületett Jorge Amado brazil író († 2001)
1920VI. Mehmed szultán képviselői, az Oszmán Birodalom nevében aláírják a sèvres-i békeszerződést. Az ország feldarabolása ellen Musztafa Kemál pasa fegyveres felkelést szervez.
1926 – Megszületett Gácsi Mihály magyar grafikus († 1987)
1942 – Megszületett Hajnóczy Péter magyar író († 1981)
1957 – Megszületett Básti Juli magyar színésznő
1960 – Megszületett Antonio Banderas amerikai színész
1969 – Meghalt Kodolányi János író (1899).
1974 – Meghalt Bárdos Artúr magyar szerző, színházi író, műfordító, igazgató (1882).
1986 – Az első világbajnoki Forma–1-es futam a Hungaroringen.
1987 – Megszületett Lorenzo Zanetti, olasz motorversenyző.
1988Tófalvi Sándor többszöri díjnyertes néprajzos (1898 vagy 1899).
2008 – Meghalt Isaac Hayes amerikai énekes (1942).

80 éve, 1934. augusztus 10-11-én zajlott Londonban a kizárólag nők számára megrendezett utolsó világméretű sportverseny, az úgynevezett női olimpia.
A francia báró, Pierre de Coubertin az 1880-as években az ókori görög olimpiákkal kapcsolatos régészeti feltárások hatására elhatározta, hogy újjáéleszti az olimpiai játékokat. A megalakult NOB 1896-ra Athénba tűzte ki az első újkori olimpiát, amelyen azonban Pierre de Coubertin meggyőződése szerint a nőknek semmi keresnivalójuk nem volt, ezért egyetlen sportágban sem indulhattak. Óvni kívánta a hosszú évezredek alatt beidegződött hagyományos nemi szerepköröket, és eszerint a sport nem illik egyetlen hölgyhöz sem. A báró még halála előtt két évvel is azt nyilatkozta a női sportolásról: "A nők feladata az olimpiai játékok alatt ugyanaz, mint az ókorban: a győztes férfiak megkoronázása a babérkoszorúval." Különösen a női atlétika állt távol tőle, és nem véletlen, hogy éppen lemondása után, az 1928-as amszterdami olimpiára vették fel a női atlétikai számokat.
1900-ban a Párizsban megrendezett világeseményen jelentek meg az első női versenyzők. 997 indulóból 22 hölgy résztvevő volt, akik a tenisz, golf, krokett (croquet), lovaglás és vitorlázás sportágakban méretettek meg. Az 1920-as évektől kezdődően a "nőkérdés" visszatérő témája lett a NOB-üléseknek, elkezdtek foglalkozni a nőnek az "olimpiai családban" betöltött szerepével. Nem kevéssé köszönhető mindez a bátor, evezősportokat kedvelő Alice Milliatnek, aki korábban már több női sporteseményt szervezett, és 1921. október 31-én megalapította a Federation Sportive Féminine Internationale-t (FSFI). A szervezet nem fogadta el a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (NASZ) döntését, mely szerint a közelgő 1924-es párizsi olimpián, atlétikai számokban nem indulhatnak női versenyzők.
Az FSFI 1922-ben Párizsban Women Olympic Games néven megtartotta saját játékait. 5 nemzet, Csehszlovákia, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és az Egyesült Államok 77 versenyzője állt rajthoz 11 versenyszámban. 1926-ban Svédország adott otthont a női olimpiának, ahová már 9 ország 100 versenyzője érkezett meg. A NOB és a NASZ azonban megkereste Milliat-t és kérték, ne használja rendezvénye nevében az "olimpia" szót, cserébe megengedték, hogy az 1928-as amszterdami olimpián 10 atlétikai számban állhassanak rajthoz női sportolók.
Milliat a női sportverseny nevét Női Világjátékokra (Women's World Games) változtatta, de legnagyobb csalódására 1928-ban a nők csak 5 atlétikai versenyen vehettek részt az olimpián, azokban is csak kísérleti jelleggel. Válaszul az FSFI megrendezte a harmadik női világjátékot 1930-ban Prágában 17 ország 200 versenyzőjével. Négy évvel később, 1934-ben 19 ország 200 női résztvevőt küldött a londoni versenyre, miközben már tárgyalások sorozata folyt az FSFI és a NASZ között. Végül abban állapodtak meg, hogy a NASZ átveszi az irányítást a nemzetközi női atlétikai versenyek felett, elismeri a nők addigi versenyeredményeit, és az olimpiai játékokon támogatja újabb versenyszámok megnyitását a hölgyek előtt.
Az FSFI ezután nem rendezett több versenyt, de - érdekes módon - a szervezet a mai napig nem oszlatta fel magát hivatalosan. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Augusztus 10. - Római Szent Lőrinc (Laurentius Romanus) ünnepe. 
A spanyol születésű keresztény diakónus, vértanú, Spanyolország nemzeti szentje a középkorban a legjobban tisztelt vértanúk sorába tartozott.
II. Sixtus pápa uralkodásának idején az ókori Róma hét diakónusának egyike volt, aki Valerianus császár keresztényüldözései alatt szenvedett vértanúhalált 258-ban. Személyéről viszonylag kevés adat maradt fenn, elsősorban hagyományokra támaszkodva valószínűnek látszik, hogy a spanyolországi Huescában született, a Pireneusok lábánál.
Zaragozában tanult teológiát és humán tudományokat. Itt találkozott a görög származású tanítóval, a város egyik leghíresebb tanárával, aki később II. Sixtus pápaként vált ismertté. Amikor Sixtust 257-ben beiktatták, fiatal kora ellenére elsőként Lőrincet avatta diakónussá. Az ifjú pap feladatai közé tartozott az egyház vagyonának kezelése és a szegények közötti alamizsnaosztás.
258. augusztus elején Valerianus császár elrendelte a keresztény püspökök, diakónusok és papok kivégzését. Sixtust 258. augusztus 6-án fogták el Szent Callixtus Katakombájában, ahol a hívek titokban gyülekeztek. A helyszínen lefejezték négy diakónusával együtt. Sixtus halála után a Római prefektus Lőrincet arra utasította, hogy adja át az egyház minden vagyonát. A diakónus három nap haladékot kért, hogy a feladatot elvégezhesse. A rendelkezésére álló időben minden értéktárgyat, pénzt szétosztott a szegények között. A harmadik napon egy kis delegáció élén megjelent a prefektus előtt, aki ráparancsolt, hogy adja át a kincseket. Lőrinc a vele érkezett szegényekre, rokkantakra, vakokra mutatva mondta: "Ezek az egyház kincsei. Az egyház nagyon gazdag. Sokkal gazdagabb, mint maga a császár." Tette és mondatai eldöntötték a sorsát. Izzó vasrostélyon égették meg. A legenda szerint zokszó nélkül tűrte a szenvedést, majd idő után azt kiáltotta kivégzőinek: "Ezen az oldalon már jól megsültem. Itt az ideje, hogy megfordítsanak." A hagyomány szerint ezért lett a szakácsok és séfek védőszentje. A Via Tiburtina mentén temették el, ahol később Nagy Konstantin bazilikát építtetett emlékére 330-ban, de nem a sírja fölé, hanem a sírkamrája mellé.
A képzőművészetben rendszerint fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában, azaz a tunikája fölött viselt hosszú, ujjas felső ruhában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély, amely mártírhalálának jelképe. Éppen ezért többnyire a tűzoltók és a tűzzel foglalatoskodó mesteremberek (cukrászok, pékek) hívták segítségül, valamint az égési sebek gyógyításáért fordultak hozzá.
Ünnepe a magyar földművesek szerint határnap, hiszen a Lőrinc-nap után szedett dinnye már íztelen és a húsa levet enged, "megvizesedik". Az angol néphagyományban az augusztusi meteorhullást nevezik "Szent Lőrinc könnyeinek". MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése