Oldalak

2015. január 22., csütörtök

Nyelvhasználat – ki a gazda



A hivatalos nyelvhasználattal baj van. Erre utal Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Bethlen Gábor Alap támogatásával a múlt évben szervezett nyelvi őrjárat is. Tíz hónapig vizsgálódott az „MNT Nyelvrendőrsége” a vajdasági községekben, ahol a magyar is hivatalos nyelv – sovány eredménnyel. A alapítványi pénzekre épülő Nyelvrendőrség, ahogy az MNT-ben becézték a nyelvhasználati projektumot, valóban változatos módszerekkel tevékenykedett. Ezekről, s a máris látható sovány eredményekről – ha hinni lehet az illetékes nyilatkozatának – rövidesen egy készülő internetes felületről is tájékozódhatunk.
Beretka Katinka, az MNT végrehajtó bizottságának tagja szerint a munkatársak 31 községben és a hozzájuk tartozó 240 településen fordultak meg, ahol a nyelvhasználati törvény alkalmazásáról igyekeztek közvetlen információkat szerezni. Emlékezetes, hogy a nyelvi őrjárat ötletére és a terepi megbízottakra már a kezdetben sisteregve hajtott rá a szélsőséges, bizony a komolyabbnak számító sajtó is. Volt olyan szélsőséges párt, amely ellen-kommandót hozott létre, s az észak bácskai községekben az utcán faggatta a magyarokat, akik nem tudnak szerbül. Az egyik belgrádi lap megismételte, amit szerbül oly gyakran olvashatunk: a kisebbségeknek több joga van Szerbiában, mint bárhol másutt Európában. S hogy ezt megerősítik a témával foglalkozó nemzetközi testületek is.
El is hallgatott, mind az MNT, mind a magyar média. A parlamentekben a VMSZ képviselői sem tiltakoztak hivatalosan a nemzeti alapú, nagy nyilvánosság előtt elkövetett zaklatás ellen.
Minden elismerés a projektum kivitelezőinek: úgy, ahogy mégis végigvitték a nyelvi őrjáratot.
Lévén, hogy magyarországi pénzről van szó, fel kell tenni a kérdést, hasznosult-e az alapítványi támogatás. Nyertek-e valamit a részvevő fiatalok? S ami a legfontosabb, változik-e valami ezután?
Ha abból indulunk ki, hogy a részvevő fiatalok meddig léptek be a napi buktatók sűrűjébe, azt kell mondanunk, hogy az ő tapasztalataik megszerzéséért nem kell sajnálni a pénzt. Azok közül néhányan, akik lelkiismeretesen elvégezték a rájuk bízott kikérdezős feladatokat, életre szóló nem mindig kellemes tapasztalatokat szerezhettek.
Maga a projektum, ha az eredményt nézzük, eddig nem hozott eredményt. Részint mert feltalálni a meleg vizet, nem eget rengető eredmény, másrészt, ha a gyakorlat maga nem változott, már pedig ez nem történt meg, akkor fel kell tenni a kérdést, mi értelme az egésznek.
Ha a megígért internetes prezentációval befejeződik a projektum, remélhetőleg összegezik legalább a politikai tapasztalatokat. Akár Budapesten is.
Lenne egy más lehetőség is. Ismerje el a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), hogy az ősbűnt még 2008-ban, a hárompárti Magyar Koalíció létrehozatalakor követte el. Azt, hogy a Tadic-féle Demokrata Párttal (DS), a balkézre kötött megállapodásra várva már a választási program kidolgozásakor, az akkor még általa is elfogadott, területi elhatárolódást nem követelő autonómiakoncepció ismérvei közé beerőltetett egy kakukkfiókát is. Ez pedig nem más, mint a nyelvhasználat ügye.
Ha valaki ezt eddig nem vette volna észre, az MNT nyelvi őrjárata meggyőzhette: nem a saját fejünkre kell hamut szórni, mert a helyzet a gyakorlatban olyan rossz, hogy már nem is érzékeljük.
Sem a történelmi VMDK-ban sem később a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) ezt az inget soha nem vettük magunkra. Mert az inget – kivételesen – a nemzetközi dokumentumok sem ránk, kisebbségiekre szabták. Az egyenjogú nyelvhasználat intézményes kereteinek megalkotását, és a megvalósítás gyakorlati feltételeit is az érintett államnak kell(ene) vállalnia.
Kivéve, ha a kétpólusú kisebbségi elitek favorizált, a helyi hatalomhoz simuló szárnya a bizalmi minimummal együtt vállalja, hogy a hivatalos nyelvhasználat ügyében legfeljebb a lamentációt, s a parttalan „tudományos” kutatást vállalja. Ahogy ez a Vajdaságban is történt.
Eljött az ideje, hogy az „érdekvédő” magyar pártok, azzal, hogy szót emelnek a hivatalos nyelvhasználat terén tapasztalható visszásságok ellen, változtassanak a helyzeten. Hogy ez kellemetlen feladat? Persze, de ha már érdekszervezetnek titulálják magukat!

Ágoston András
Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 18. szám, 2015. január 22.
Lásd még Pesevszki Evelin: Lezárt nyomozás. Magyar Szó, 2015. január 17., 1. és 5. o., vagy


2015. január 17., 10:59 >> 2015. január 17., 19:41

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése