Oldalak

2015. március 23., hétfő

Címer(esek)



Politikai csatározások Vajdaság jelképeiről

            Az utóbbi időben – a vajdasági magyar közösségben (is) – az egyik legtöbb vitára okot adó téma a nemzeti jelképek/szimbólumok használata a többnemzetiségű tartományban. 
A vita az után robbant ki, hogy Tartományi Képviselőház március 17-i ülésén „nem szavazták meg azt a javaslatot, hogy a tartomány hivatalos szimbólumai mellett az úgynevezett hagyományos jelképeket, azaz a szerb trikolórt és az 1848-as címert is használják”.[1]

Pásztor megszavazta
A döntést megelőzően, ahogyan azt a parlamenti menetrend megköveteli, a tartományi parlament alkotmányjogi bizottsága március 13-i ülésén „szavazattöbbséggel elfogadta a Vajdaság Autonóm Tartomány jelképeinek és hagyományos szimbólumainak kinézetéről és használatáról szóló döntés javaslatát”, amelyet aztán továbbítottak a Képviselőháznak megvitatásra és elfogadásra”.[2]
A bizottság összetételétéből[3] kitűnik, hogy egyetlen magyar tagja van, éspedig Pásztor István, a Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője/elnöke, akinek a pártját már Vajdasági Magyar Haladó Pártnak is nevezik, mintegy utalva ezzel a Szerb Haladó Párttal – SNP-vel 2014. április 27-én kötött koalíciós egyezségre.[4]
Az alkotmányjogi bizottság szavazattöbbséggel fogadta el a döntés javaslatát, „akkor csak az LSV képviselői szavaztak nemmel”.[5] Ebből arra lehet következtetni, hogy Pásztor igennel szavazott a javaslatra. Elégedettségében Pásztor ekkor azt nyilatkozta: „Újra beigazolódott, hogy egy racionális munka mindig meghozza az eredményt, így lehet áthidalni a felszínes, pártközi viaskodáson alapuló helyzeteket.” [6]
Aztán kiderült, hogy az „áthidalás” mégsem volt sikeres: A vajdasági parlament képviselői ugyanis végül nem szavazták meg az említett a javaslatot: 50 képviselő támogatta, 10 volt ellene, 42 pedig tartózkodott a szavazástól. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (VSZL/LSV) képviselői nemmel szavaztak a javaslatra, a Demokrata Párt (DP/DS) képviselői pedig tartózkodtak, vagyis nem volt meg a szükséges kétharmados többség. A DP képviselői korábban azt állították, támogatni fogják a javaslatot, újabb döntésüket azzal indokolták, hogy „nem sikerült általános konszenzust elérni”. [7]

Ahol a döntéseket hozzák: a Tartományi Képviselőház épülete

Az SHP szolgálatában?
A VMSZ lapja, a Magyar Szó, hétvégi számában hat hasábos írást közöl,[8] amelyben megszólatja Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét, Dr. Szalma József nyugalmazott jogászprofesszort, Kávai Szabolcsot (a VMSZ tartományi képviselőjét), Józsa Lászlót (akinél nincs feltüntetve semmilyen tisztség, viszont a VMSZ Elnökségének tagja),[9] Dévavári Zoltánt, az újvidéki egyetem docensét (aki egyúttal a párt alelnöke is),[10] Beretka Katinkát, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Végrehajtó Bizottságának tagját (aki a VMSZ Magyar Összefogás listáján került a testületbe)[11] és Varga Lászlót, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőjét és Elnökségének tagját.[12]
A megkérdezettek listájából látható, hogy – Szalma professzor kivételével – csupa VMSZ-esről van szó, akik aztán (ki-ki a maga szemszögéből) tovább magyarázták az elnök (Pásztor) támogató álláspontjait.[13] (Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) volt elnöke a körkérdésben nem kívánt részt venni, ugyanis, ahogy fogalmazott, „nem tartja magát kompetensnek az ügyben”.[14])
A sok csűrés-csavarás mellett, egyedül Szalma professzor mondta határozottan: „Vajdaságnak az alkotmánybíróság döntését követően szinte minden hatáskörét elvették… Úgy gondolom, hogy tiszteletben kell tartani minden nemzet jelképét, a vajdasági szimbólumokat azonban a szerb vajdauralomhoz való kötődés miatt kizárólagosnak vélem.”[15] Szalma egy korábbi írásában még határozottabban fogalmazott: – A magyaroknak ez a címer (amit „a nemrégiben meghozott tartományi statútum tartalmaz”)[16] – tekintettel kizárólagosságára – sem régen, sem most nem vállalható.”[17]
Már magának a „körkérdésnek” („a Magyar Szó munkatársai” által való) megfogalmazása is vita tárgya lehetne. A részvevőknek ugyanis ezekre a kérdésekre kellet válaszolni: „Véleménye szerint az itteni szerbségnek joga van-e 1848 kapcsán saját történelmi örökségéhez, amelynek szerves része az autonómiáért vívott harc, és ahhoz, hogy az abból fakadó szimbólumokat használja? Ha a szerbség tekintetében elutasítjuk a hagyományos jelképeik alkalmazását, akkor vajon nyugodt lelkiismerettel támogathatjuk-e az erdélyi autonómiatörekvést is jelképező szimbólumok, mint pl. a székely zászló használatát?”
A kérdések ilyen módon való megfogalmazás eléggé szuggesztíven és alákérdezősen hangzik, a székely zászló használatára való hivatkozás pedig sem történelmi sem más szempontból nem megfelelő.

Elhallgatott probléma
A ún. címer ügy nem új keletű, csak most lett időszerű.
A Tartományi Képviselőház által 2014. május 22-i ülésén „meghozott” statútum[18] 9. szakaszának az 1-4 bekezdése rendelkezik ugyanis Vajdaság 2004-től használatos zászlójáról és címeréről, az 5-7 bekezdések pedig a tartomány „hagyományos jelképeiről”.[19]
Ezek szerint „Vajdaság AT zászlaja a hagyományos háromszínű zászló fentről lefelé vízszintesen elhelyezett piros, kék és fehér színű mezővel. A zászló arányai 3:2 (hossza a magasságához viszonyítva)”. A tartomány „hagyományos” a címere pedig „az 1848. évi hagyományos címer vörös pajzzsal, melyen ezüst kereszt helyezkedik el a négy arany csiholó között, éleivel a kereszt oszlopa felé fordítva”.
A statútum 9. szakaszának utolsó bekezdése előírja, hogy „a jelképek és a hagyományos jelképek külalakjával és használatával kapcsolatos egyes kérdéseket tartományi képviselőházi rendelet szabályozza”. A mostani politikai vitát ennek a rendeletnek parlament alkotmányjogi bizottsága által elfogadott javaslata váltotta ki.

Ön rászavazott volna-e az ún. hagyományos tartományi jelképek használatára?
Igen: 15.2 %
Nem: 68.2 %
Nem érdekelnek a jelképek 16.7 %
Szavazatok száma (2015. március 23-án): 379
Szavazás kezdete:
2015. 03. 19.

A vajdasági magyar pártok közül elsőnek a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) reagált a jelképek körül kialakult vitára. A párt március 18-i sajtótájékoztatón elhangzott, hogy „a VMDK üdvözli, hogy nem kerültek elfogadásra a javasolt tartományi jelképek, hiszen a párt szerint a bemutatott szimbólumok történelmileg sem voltak helytállóak, mindamellett nem szimbolizálták volna a tartományban élő multietnikus közösségi képet sem”.[20]
A szavazásról a VMDK vezetője kifejtette: „Döbbenettel fogadtuk mindazt a politikai mesterkedést, amelyet a tartományi képviselőház elnöke és pártja tanúsított ez ügyben, úgy látszik számukra fontosabb volt, hogy megfeleljenek a belgrádi koalíciós partnereiknek, mint az igazságnak és, hogy kiálljanak a vajdasági magyarság érdekei mentén.”
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) szerint „a kérdéses jelképek 1848/49-re utalnak vissza, ez viszont egyenesen sérti a magyarságot”.[21] 
A VMDP elnöke szerint „a tartományi jelképek körüli purparlénak magyar szempontból viszont csupán annyi a jelentősége, hogy ismét nyilvánvalóvá vált a VMSZ politikájának igazi természete. Teljesen tévesek azok a magyarázatok, amelyek a vajdasági szerbek helyzetéből és jogállásából, vagy magából a mindenkor oly képlékeny kategóriának bizonyuló történelmi jogból igyekeznek levezetni a szimbólumhasználatot, mintha a Vajdaságban a szerbek hegemóniáját bármi is veszélyeztetné, beleértve a jelentéktelenné degradált tartományi önkormányzatot is. Politikai hatalmi játszmák zajlanak csupán egy olyan helyzetben, amikor az egykori magyar vármegyék gazdasági, politikai és demográfiai gyarmatosítása lényegében már befejeződött”.[22]

***
Pártjaink – ismereteim szerint – a „hagyományos jelképek” bevezetésére ismét megkésve, nem a tartomány alapszabályának elfogadásakor, hanem csak most (megkésve) reagáltak. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy nem követik a politikai eseményeket, a tartományi parlament döntéseit. Ezen még az a tény sem változtat, hogy a VMSZ-en kívül egyetlen más vajdasági magyar pártnak nincsen képviselője a tartományi parlamentben.[23]
Mi szükség volt egyáltalán a „hagyományos jelképek” bevezetésére? Ez mögött nem a tartomány önkormányzatának további leépítése rejlik, aminek a következő lépése az eddigi, a belgrádi körök által nem szívesen látott jelképeinek megszüntetés lesz? Ehhez asszisztálna VMSZ? Ez nem a többségi nemzet és a nemzeti kisebbségek együttélést szolgálja.   

Újvidék, 2015. március 22.
                                                                                                            BOZÓKI Antal


[2] A képviselőház alkotmányjogi bizottsága döntött a szimbólumhasználati javaslatról

[3] A Tartomány Alkotmányjogi Helyzetével Foglalkozó Bizottság

[4] A közös, programszintű együttműködésről és részvételről a szerb köztársaság kormányában. http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes, 2014. április 29 [16:01]

[5] Lásd a 2-es alatti írást.
[6] v.ár: Hagyományos jelképet is kap Vajdaság. Magyar Szó, 2015. március 14., 5. o. Lásd még Virág Árpád: A megfontoltság a legfőbb erény c. írását is. Magyar Szó, 2015. március 21., 5. o.

[7] Lásd az 1-es alatti írást.

[8] Mindenkinek jár a jelkép? Magyar Szó, 2015. március 21., 6. és 7. o.
[10] Uo.
[11] A Magyar Nemzeti tanács Tagjai: http://www.mnt.org.rs/rolunk/tanacs
[12] Lásd a 9-es alatti honlapon.
[13] Lásd a 8-as alatti írást.
[14] Lásd az 8-as alatti írást, 7. o.
[15] Uo. 6. o.
[16] Szimbólumok. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 69. szám, 2015. március 18.
[17] Uo.
[19] Lásd a http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=simboli honlapon. Ezek használatát a Vajdaság AT Hivatalos Lapjának 2004. évi 2. és 2009. évi 18. számában megjelent képviselőházi rendelet szabályozza.

[20] A VMDK szerint az MNT megkárosítja a saját ösztöndíjasait. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18398/A-VMDK-szerint-az-MNT-megkarositja-a-sajat-osztondijasait-.html 2015. március 18. [23:59]

[21] Hhzs: Sértik a vajdasági magyarságot. Magyar Szó, 2015. március 20., 11. o.
[22] Csorba Béla: Magyar párt nagyszerb érdekek védelmében. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 72. szám, 2015. március 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése