Oldalak

2015. május 6., szerda

„Durindó lesz, Gyöngyösbokréta lesz!”



Olyan szépen indult minden, mint a mesében. Kitalálták, beharangozták, felvállalták. Megszavazták, meghirdették, megfúrták. Hallgattak, hallgattak, hallgattak. Az idő pedig – mindeközben – egyre csak telt, múlt, fogyott. És belátták, a vele való versenyfutás végtére is: véges. Egyszer csak ki kell állnia valakinek a napra, és meg kell szólalnia az ügyben, legyen az bárakármennyire kínos. Hiszen mégiscsak a legszínvonalasabb népzenei- és a leglátványosabb néptáncszemlénkről van szó, a Durindóról és a Gyöngyösbokrétáról.



A kétnapos, magyar művelődési óriásrendezvényre március végéig lehetett benevezni, a lebonyolítása pedig a csantavéri színházteremben és az épület mögötti udvarban, rögtönzött, szabadtéri színpadon történik.

Azt már az idei házigazda kiválasztásakor tudni lehetett, hogy a falu jobb sorsra érdemes, egykor impozáns színházterme igencsak elhanyagolt – kívül-belül egyaránt, és egy kiadós tatarozás nélkül aligha lehet alkalmas a gigantikus fesztivál megtartására. Ezért a szabadkai önkormányzat úgy döntött, hogy a városi kasszából folyósított 32 millió dinárból felújítják az épületet. Szinte teljes egészében, a pincétől a tetőig, méghozzá határidőre, a szemle kezdetére.
Az eredeti terv szerint a munkálatoknak május 25-ére be kellett volna fejeződniük, a valóságban viszont még jóformán el sem kezdődtek. Márpedig 4 hét múlva startol a szemle, akár törik, akár szakad. A szervezők ragaszkodnak Csantavérhez, nem akarnak más várost, más falut, másik helyszínt kijelölni, nem akarják a fesztivált máshová költöztetni.

Az önkormányzat annak rendje és módja szerint meghirdette az ilyenkor szokásos pályázatot, amelyre 7 cég jelentkezett. Közülük ki is választották azt az egyet, aki megkap(hat)ta volna az átépítés munkálatait. Csakhogy egy másik pályázó nem értett egyet a döntéssel, és bírósághoz fordult. Az ügy Belgrádba került, és mind a mai napig lezáratlan. Így a színházterem – terv szerinti – felújítása sem kezdődhetett meg. Most viszont már oly mértékben sürget az idő, hogy a részleges javítás, a legszükségesebb csinosítás most már semmiképp sem halogatható tovább.
A kissé kínos témát mind a mai napig kínos csend övezi. Hiába lessük-várjuk, sem a Magyar Szó, sem a Pannon Tévé mindeddig nem pendítette meg témát. Nem érdeki őket, vagy egyelőre még nem szabad nekik? (Jó kérdés.)
Minthogy érdemben eleddig senki nem nyilatkozott a színfalak mögött zajló történésekről, a faluban már hetekkel ezelőtt elkezdődött a találgatás: már jócskán kitavaszodott, április is elmúlt, már májust írunk, és még mindig nincs semmi mozgás a színházépület környékén! Hogy lehetséges ez? Megtartják-e egyáltalán a fesztivált a meghirdetett időpontban, s ha igen, hol? Lesz-e még idő úgymond „rákölteni” azt a közel 300 ezer eurót, amit a községi képviselő-testület jóváhagyott?
Hamarosan kiderül.

Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése