Oldalak

2015. május 29., péntek

Miért nem bírom végignézni a Szubjektív egyes adásait?




   Nem vagyunk Pásztor úr ill. a VMSZ politika ellenfelei, legkevésbé egyenrangú ellenfelei, hiszen a mi veleményünk mindössze pár száz, jobb esetben is csak egy-két ezer olvasóhoz juthat el, a közpénzből fenntartott, pártcélokra kisajátított tévében nyilatkozgató elnök úré viszont 50x-100x több emberhez.

   Ha akarnánk, 'se tudnánk az elnök úr véleményét nem meghallgatni, hiszen minden MNT-alapítású médium akkora teret enged neki, hogy az egyszeri ember zavarba jőve gondolkodik el azon, időközben vajon kikiáltották-e a vajdmagy királyságot Pásztor úrral az élén (örökös mandátummal természetesen!), vagy ez még mindig az az eltorzult, pszichopata köztársaság, amely immár 25 éve nyomorít meg, tesz tönkre, üldöz el fiatalt és öreget egyaránt (de főleg fiatalt)? Pásztor urat annyiszor hallgattuk meg (akarva-akaratlanul), hogy bármelyikünk, bárhol, bármikor képes már megírni egy fél órás Pásztor-beszédet - annyira kívülről fújjuk az érveléseit, a csúsztatásait, a maszatolásait, meg persze a kedvenc töltelékszavait. Mást szinte nem is lehet hallani Pásztor úr okos meglátásain kívül ebben a gyomorforgató vajdasági magyar közéletben (pont ettől gyomorforgató). És ha azt írjuk a Második Nyilvánosság oldalán, hogy nincs lelkierőnk beadni magunknak a mindennapi Pásztor-adagunkon felül még egy félórányi audió-vizuális löketet az elnök úrból - mert már így is szétdurrannak az ereink -, akkor azt tessék csak nyugodtan készpénznek venni.

   Egyszerűen nincs erőm végighallgatni, hogy miért szolgálja a közösség javát a párt cégei zsebeinek majdani kitömése magyarországi közpénzekkel. Ó, persze, a műsor összefoglalójából tudom, hogy nem így fogalmazott a drága elnök úr, hanem csupán arról beszélt, hogy a tárgyalópartnereknek példákat kellett prezentálni, hogy egy ilyen korrupcióba és káoszba süllyedt banánköztársaságban is, mint a miénk, vannak azért sikeres vajdasági magyar vállalkozások is – mit ad Isten, pont azok, akik több-kevesebb szállal (azaz pénzügyileg) kötődnek a regnáló vajdmagy hatalmi párthoz. Nincs fölös’ idegi kapacitásom ezredszer is végighallgatni, miért lesz nekem jobb, ha az élet minden területére rátehénkedő, és azt a saját szellemi „színvonalára” lezüllesztő párt örök időkre bebetonozza a hatalmát úgy, hogy még az unokáink is nyögjék ezeknek a (pozícióikat részben a kommunizmusban megalapozó, részben a 90-es évek szabadrablásában meggazdult, a magyarokat elüldözni vágyókkal is bármikor szemrebbenés nélkül összefekvő, részben a párt csúcsvezetésében üldögélő) politikusoknak, illetve leszármazottaiknak az uralmát. Azt se akarom többet hallani, mekkora bizniszlehetőség van a meggyben, mekkora kitörési pont lehet ez a gyümölcs az itteni termelőknek - főleg amióta tudom, hány hektár meggyese van a „tiszta lelkiismeretű” táblázat legnagyobb kutyájának (aki természetesen a legtöbb pénzre is aspirál). Persze megértem én az elnök urat, a helyében én is kapaszkodnék a hatalomba foggal-körömmel. Hiszen mihez is kezdene, ha már nem tudna megélni a politikából? Talán visszamenne állami cégeket tönkretenni, jajj, bocsánat, privatizálni? (Jut eszembe, az is politikai pozíció volt. Rossz példa. Ehh!)

   A Lovas Ildikóval készített műsort sem volt erőm végignézni, mert ahányszor erőltetetten elmosolyodott, annyiszor futott végig a hátamon a hideg. Lassan évtizede áll Szabadka központja szétrombolva, mondhatni a szétlőtt Szarajevó látványát Észak-Vajdaságba importálva, és bár Lovas (mint egykori városi kultúrtanácsos) aláírása tudtommal minden egyes, a régi színházépület bontását megindokló ill. elrendelő papíron megtalálható, ő mégis álszentül vigyorogva merészel eredményekről beszélni, pont egy olyan néptáncművészeti eseményt felhozva példaként, ami háromnaposról kétnaposra rövidült (gyakorlatilag ugyanannyi pénzből – még egy kis csúsztatás is belefért a meséjébe, amire egyik szemfüles olvasónk mutatott rá: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10204393041087247&set=p.10204393041087247&type=1&theater). Egy kis "tancuj, tancuj" különben sem kárpótol bennünket a városközpontunkért!

   Viszolygok a hangjuktól is, és ha csak lehet, nem rombolom a szellemem épen maradt részét a látványukkal. A kontraszelekciót és a gerontokráciát de facto programszintre emelő párt vezetése szájából már nincs szó, nincs mondat, amit szívesen hallok (talán az „örökre lemondok és végérvényesen eltakarodok”-ot kivéve).

   Még nem fogyott el az összes erőm, még jónéhány próbálkozást biztosan teszek a közéletünk felrázására, a birkanyáj felébresztésére, de ha ezt végképp befojtják a „közösségért dolgozók”, a „jó ügyet szolgálók”, akkor nem marad más, mint hogy én is szedjem a sátorfámat, és arra az útra lépjek, amire már több ezren ráléptek csalódott és elkeseredett, képzett, nagyrészt értelmiségi kortársaim. És minél gyorsabban fogynak el a fiatal vajdmagy gondolkodók, annál hamarabb valósul meg a VMSZ-es oligarchák álma: marad az olcsó munkaerő, amelyik ezredszer is saját kirablóira szavaz.

   És hogy nem marad pár évtized múlva magyar e tájon? Ki a francot érdekel? Carpe diem - nemdebár, elnök úr? Egy dolog vigasztal, de az is csak egy picit: korukból fakadóan 20-30 évvel hamarabb fognak elpatkolni, mint mi. Hogy ki temeti el őket, jó kérdés, de legvalószínűbben a helyünkre érkező koszovói cigányok. Szép új (piros-fehér-zöld) világ.

Stephen Bozhen
Királyhalom


_________________________________
A képek a következő videókból származnak:
https://www.youtube.com/watch?v=GClpM8nXUF4
https://www.youtube.com/watch?v=cZ7P8kqbJGQ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése