Oldalak

2015. június 14., vasárnap

ÜRES JOG(OK)



A rehabilitáltaknak nincs nyugdíjnövelés!

Április 24-i írásomban[1] már ismertettem, hogy több mint háromévi közigazgatási eljárás után, a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (2015. április 16-i keltezéssel) határozatot hozott, amellyel „külön szolgálati időnek” ismerte el, kétszeres terjedelemben, a járeki táborban 1945-ben eltöltött időt.

A kérelmező 1941-ben született Csúrogon. Gyermekként, 1945. január 23-án – a család többi tagjával együtt –, a járeki táborba hurcolták, ahol kilenc hónapot töltött. Ezt az időszakot kétszeres terjedelemben, vagyis egy év hat hónap terjedelemben ismerte el neki a nyugdíjbiztosító.
Milyen nyugdíjbiztosítási jogo(ka)t valósíthat meg ennek alapján a rehabilitált személy?

 

A rehabilitálási törvény[2] 23. szakasza előlátja a rehabilitált személy azon jogát, hogy – amennyiben „a külön szolgálati időt, legkevesebb nyolc évre szólóan” elismerték számára – havi térítményre (külön pótlékra) jogosult, a Szerb Köztársaságban az előző évi átlagfizetés 50% értékében”.

A törvény (szerencsétlen) megfogalmazása sajnos az jelenti, hogy a meghurcolt, táborba zárt vajdasági magyarok közül szinte alig, vagy éppen senki nem számíthat erre a külön pótlékra, mivel a táborok többségét (szerencsére) nem tartották fenn négy évig, azok közül, akik közül pedig, akik esetleg ennyi ideig táborban voltak, már alig él(het) valaki.

 

Maradt, tehát, a szolgálati évek növelése alapján a rehabilitált nyugdíja kiigazításnak, illetve a „külön szolgálati idővel” növelt szolgálati évei alapján az új, nagyobb nyugdíjösszeg megalapításának követelése.

A 2003. évi (utoljára 2014-ben módosított) Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény[3] 44. szakasza szerint „a szolgálati idő, amely alapján nyugdíj- és rokkantbiztosítási jogokat lehet szerezni, magába foglalja:

1.) biztosítási időként számolt és a külön szolgálati időt, ennek a törvénynek a rendelkezései szerint, és

2.) azt az időt, amely biztosítási időként és külön szolgálati időkét beszámításra került a szolgálati időbe, azoknak a jogszabályoknak az alapján, amelyek ennek törvények a hatálybalépésig hatályosak voltak”.

Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap újvidéki fiókszervezete erre a rendelkezésre hivatkozva elutasította a járeki tábor megjárt rehabilitált személy nyugdíjnövelési kérelmét, akinek (ezt megelőzően) egy év hat hónap terjedelemben elismerte a „külön szolgálati időt”. 

 

 

Az Alap május 28-i (a fenti) határozatának indoklásban ez áll:

– Tekintettel arra, hogy nevezettnek, mint rehabilitált személynek, külön szolgálati idő lett megállapítva, a Rehabilitálási Törvény 22. szakasza 1. bekezdésének értelmében, és mivel ez nem képez biztosítási időt és külön szolgálati időt, a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény 44. szakasza értelmében, nincsenek meg a feltételek, hogy nevezettnek új szolgálati idő kerüljön megállapításra a Rehabilitálási Törvény alapján és az öregségi nyugdíj új összege legyen meghatározva. 

Magyarán, az elutasító határozatot a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény 44. szakaszára alapozták, miszerint csak azt a külön szolgálati időt számolják be a szolgálati időbe, amelyet azoknak a jogszabályoknak az alapján ismertek el, „amelyek ennek törvények a hatálybalépésig (vagyis 2003-ig – B. A.) hatályosak voltak”. Mivel a Rehabilitálási törvényt 2011-ben fogadta el a szerb parlament, az e törvény alapján elismert külön szolgálati idő – a határozat meghozója szerint – nem képezheti a nyugdíjnövelés alapját. 

Jelica Timotijević, a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíj-biztosítási Alap Kommunikációs Szektorának igazgatója (sic!!) ezt az értelmezést már – az idézett határozat június 4-i kézbesítése előtt, az Újvidéki Rádió hétvégi, 2015. május 16-17-i tájékoztató műsorában – előre jelezte:    
  A külön szolgálati időt, a rehabilitálási törvény szerint, nem regisztrálják az anyakönyvi nyilvántartásban és nem veszik tekintetbe a nyugdíjra való jog megszerzésekor, illetve ennek nem lehet hatása a nyugdíj összegének újbóli meghatározására. A külön szolgálati idő, a rehabilitálási törvény szerint, a havi külön pénzbeli pótlék megvalósításának az alapja – hangzott el Timotijević nyilatkozatában.[4]
            Ebből arra lehet következtetni, az Alapnak nincs szándékában a törvénytelen szabadságelvonás idejével arányosan növelni az érintettek nyugdíját. Más szóval – a tájékoztatási igazgató asszony értelmezése szerint – olyan jogról van szó, amit elismertek ugyan, de annak nincsen semmilyen anyagi vonzata. Vagyis: üres jogo(ok)ról van szó. Akkor meg minek a törvény? Mi értelme van a hosszadalmas eljárásnak, ha sérelmet szenvedettek nem tudják megvalósítani a szerb állam által törvényben garantált jogaikat?

A döntéshozók szem elől tévesztették viszont, hogy a határozat nem csak törvényellenes, hanem ellentétben van Szerbia nemzetközi kötelezettségeivel[5] és a Rehabilitálási törvény meghozatalának céljával is. Ez pedig a rehabilitált személyek kárpótlása. Nem vették figyelembe, hogy a Rehabilitálási törvény speciális törvény, amely hatálytalanítja az általános törvényt (Lex specialis derogat legi generali). Külön jogokat állapít meg a rehabilitált személyek számára, amelyek a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény 2003. évi meghozatalakor még nem léteztek. Nem vették figyelembe azt a szabályt sem, hogy a későbbi törvény hatálytalanítja a korábbit (Lex posterior derogat priori). 
            Az ominózus határozat ellen természetesen fellebbeztünk a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap belgrádi igazgatóságához. Mit dönt a másodfokú szerv? Lehet, hogy a dolog a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz is eljut.

A Rehabilitálási Törvény gyakorlati alkalmazásból az a tapasztalat, hogy a rehabilitált személyek a törvény által garantált jogokból sajnos csak annyit tudnak megvalósítani, amennyiért a hatóságok előtt megküzdenek.
Ismételten felvetődik kérdés: Hol voltak a VMSZ köztársasági képviselői, amikor ezt a rossz törvényt meghozták? Miért nem kérték a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény 2014. évi módosításakor, hogy a Rehabilitálási Törvényben foglalt külön szolgálati idő is alapja legyen a nyugdíjösszeg növelésének? Egyáltalán, miért kapják a fizetést?

Újvidék, 2015. június 14.
BOZÓKI Antal


[1] Elismerték a járeki táborban töltött időt! DélHír portál: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/39524-2015-04-25-19-32-30, 2015. április 25. [21:26] és Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 105. szám, 2015. április 26.

[2] Zakon o rehabilitaciji. Megjelent a SZK Hivatalos Közlönyének 2011. évi 92. számában. Magyar nyelvű szöveg: http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1si%20t%C3%B6rv%C3%A9ny
[3] Zakon o penzijskom i invalidskom osiguranju. Megjelent a SZK Hivatalos Közlönyének (Sl. glasnik RS), br. 2003. aprilis 2-i 34. számában. Módosítások: 64/04, 84/04, 85/05, 101/05, 63/06, 5/09, 107/09, 30/10, 101/10, 93/12, 62/13, 108/13, 75/14.
[4] Az idézett szöveg az Újvidéki Rádió Novosti [Hírek] c. műsorában hangzott el. A riportot Nevena Vrtulek készítette.
[5] Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről [2014/2949(RSP)], a 29.  pontjában, „felszólítja a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése