Oldalak

2015. július 26., vasárnap

REHABILITÁLÁSI ÜGYEK



Zagyva Tibort másodfokon is elutasították

A verbászi bíróságon, csaknem 45 éves jogi pályám alatt először, 2014. március 10-én, halálos fenyegetésben részesültem. Zagyva Tibor (a továbbiakban Z. T.) magyar állampolgár egy, rehabilitálási ügyben azzal fenyegetett meg, hogy „golyót kapok a fejembe”.[1]  Közben a bírósági eljárás is elakadt és a mai napig nincsen befejezve.
            Az esetre azért került sor, mivel képviselni merészeltem a Z. T.  által „háborús bűnösnek” tartott néhai Kiss Tibor unokáját, aki az újvidéki Felsőbíróságon kérelmezte nagyapja rehabilitálását.
Az eljárás a verbászi bíróság előtt csak a holttá nyilvánítás ügyében folyt, mivel Kiss Tibort a második világháború alatt, a korabeli dokumentumok szerint, „a Verbászi Népbíróság halára ítélte” és a partizánok 1944 őszén, „közvetlenül a város felszabadulása után az ítéletet végrehajtották”, vagyis kivégezték, de az halálát már nem jegyezték be a halotti anyakönyvbe.
A történet kuriózuma, hogy éppen Z. T. zombori nagyapja, a néhai Merei Szteván volt az első, akit az 1944-ben kivégzett magyarok közül rehabilitáltak. Az ügyben én képviseltem Z. T.  most 82 éves édesanyját. A tisztelet helyett, tehát, fenyegetést kaptam. (A szem- és fültanú ellenére Z. T. ezt később letagadta.)
Ezt követően (2014. május 5-én), Z. T.  súlyos rágalmakat, alaptalan állításokat és sértő kifejezéseket is tartalmazó nyílt levelet fogalmazott meg ellenem, amelynek közzétételéhez a Vajdaság Ma internetes portál adott felületet.[2] Azt  állítva, hogy „súlyosan megrágalmaztam őt az Újvidéki Rádió egyik magyar nyelvű adásában”. Ezzel erkölcsi kárt is okoztak nekem.
Z. T. következő lépese az volt, hogy  – 2014. augusztus 19-én – fegyelmi feljelentés tett ellenem a Vajdasági Ügyvédi Kamara Fegyelmi Ügyészénél, miszerint „súlyosan megsértettem (sic!!) a verbászi bíróság előtt”, és hogy „rágalmaztam az Újvidéki  Rádió Hangadó c. műsorában”.
            A „súlyos sértés” talán arra vonatkozhatott, hogy az eljáró bírónak – a teremben lévő többi részvevő előtt – akik a bírónak feltehetően a tárgyalást kommentározták –, közöltem mivel fenyegetett meg Z. T. A „rágalmazás” pedig arra, hogy az említett rádióműsorban elmondtam a történteket.   
            Első fokon az újvidéki Fegyelmi Ügyész (a Dt-109/14 számú, 2015. január 15-i határozatával) Z. T.  feljelentését, mint  alaptalant, elvetette.
            A határozat ellen Z. T. (2015. március 8-án) kifogást emelt Szerbia Ügyvédi Kamarájánál.
            A szerb kamara Fegyelmi Ügyésze, a 95/2015. számú, 2015. június 14-i határozatával Z. T.  beadványát második fokon, mint alaptalant elutasította, mivel a „vitatott határozat, a másodfokú szerv álláspontja szerint, szabályos és törvényes”.   


A Z. T. ellenem indított fegyelmi eljárása ezzel a határozattal jogerősen befejeződött, mivel a másodfokú végzés a közigazgatási eljárásban végső, vagyis fellebbezni ellene már nem lehet.

Z. T. már több mint egy évvel ezelőtt lejárató kampányt indított – többnyire szerbiai és más országbeli címekre küldött internetes levelek formájában, de a szerb sajtóban, utcai „tüntetések” szervezésével, „petíciók” aláírásával – más, magyarországi és itteni személyek ellen is. Beavatkozott a zombori néhai Hajnal házaspár rehabilitációs eljárásába is, nyomást gyakorolva nem csak az utódokra, de a zombori és az újvidéki bíróságra is, hogy milyen döntést hozzon, az ügyészségre, hogy milyen álláspontot képviseljen, és újságírókra is, hogy miről és hogyan írjanak.    
            A szerb rehabilitálási törvény[3] értelmében rendezésre kerülnek „a rehabilitáció és a rehabilitációból eredő jogok azon személyek esetében, akiket ezen törvény életbelépéséig politikai, vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból megfosztottak az életüktől, szabadságuktól, vagy más jogaiktól”.
A bíróság rehabilitálta a Karađorđevićeket, „mivel megállapította, hogy politikai és ideológiai üldözés és erőszak áldozatai voltak”,[4] a közismerten háborús bűnösökként nyilvántartott Draža Mihailovićot,[5] „nem azért, mert nem bűnös, hanem procedurális kérdések miatt”,[6] stb. Vannak persze olyan ügyek is, amelyekben a bíróság elutasító végzést hozott. Lehet ezekről a bíróságtól eltérő véleményünk, de az mit sem változtat.
            Mindenkinek jogában áll, hogy – a rehabilitációs törvény alapján –, tisztességes eljárás keretében, kérje a saját vagy a hozzátartozóinak, a rehabilitálását. Az eljárások lefolytatására minden egyes esetben a felső bíróságok az illetékesek. Az igazságügyi szervek és az ügyvédek munkájának akadályozása pedig bűncselekménynek számít.
            Zagyva Tibor ellen csak azért nem indítottam (eddig) bűnvádi és kártérítési eljárást mivel külföldi állampolgár és a lakcíme is bizonytalan. A szerbiai ügyvédi kamara is a határozatát kézbesítési megbízott által küldte meg számára, amit az említett határozatból is látszik. 
A törvényt mindenkinek tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha az nem is mindig tetszik. Dura lex, sed lex (kemény jogszabály, de mindenképp jogszabály) – tartja a latin mondás. Ennek Zagyva Tiborra is vonatkozni kell.

Újvidék, 2015. július 26.
BOZÓKI Antal


[1] Az esetről „GOLYÓT KAPSZ A FEJEDBE!” c. írásomban számoltam be.

[2] Dr. Zagyva Tibor nyílt levele Bozóki Antalhoz. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/179/Dr-Zagyva-Tibor-nyilt-levele-Bozoki-Antalhoz. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/179/Dr-Zagyva-Tibor-nyilt-levele-Bozoki-Antalhoz.html, 2014. május 5. [19:05]

[3] Zakon o rehabilitaciji. Megjelent a SZK Hivatalos Közlönyének 2011. évi 92. számában. Magyar nyelvű szöveg: http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1si%20t%C3%B6rv%C3%A9ny
[5] P. E.: Rehabilitálták Draža Mihailovićot. Magyar Szó, 2015. május 15., 1. és 4. o.
[6] Draža Mihailović rehabilitovan ne zato što nije kriv, već zbog proceduralnih pitanja. Danas, Pravo, 2015. július 14. , 4. és 5. o.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése