Oldalak

2015. augusztus 8., szombat

Ga(rá)zdálkodás szerbiai módra


Pénz, mint pelyva, adósság, mint szalmakazal! – talán ezzel a mondattal lehetne a legtömörebben jellemezni a jelenlegi honi gazdálkodást. Már ha abból indulunk ki, hogy pénz tulajdonképpen (még) mindig van, csak éppen rosszul van elosztva. Ugyanis ez alatt a 3 év alatt, amióta a haladó-szocialista kormány bitorolja a hatalmat, a leggyorsabb ütemben és a legnagyobb mértékben adósodott el az ország és soha nem látott méretekben valósult meg a pártkáderek munkahelyhez juttatása. (A napokban épp egy niši cég káderpolitikája csapott kisebb hullámverést, amikor nyilvánosságra került, hogy a megüresedett munkahelyekre pályázó 219 jelentkező közül – véletlenül – éppen azt a 8-at vették fel, akik a helyi uralkodó párt legszűkebb családtagjai.)
Aztán: nemrég hozták nyilvánosságra azt a listát, amely a legeladósodottabb községeinket veszi számba. Már csak a nagyságrend miatt is magától értetődő, hogy (jó néhány lóhosszal) a főváros vezeti a mezőnyt a maga 48 milliárd dináros tartozásával. Majd következik Újvidék 4,3 milliárd dináros hiánnyal, de e tekintetben Szabadka is az élbolyhoz tartozik, mert 811 millió az adóssága, s ezzel bekerült a „vezető tízek” csoportjába. (Ejnye!)


„Dinnyére sört?!”

Már igazán megszokhattuk volna: csak ott nem derül ki semmilyen disznóság, ahol nem kezdenek el ás(kálód)ni, mégis általában meglepődünk. Legutóbb például a bérek és a nyugdíjak gyalázatos lefaragásáról elhíresült Dušan Vujović pénzügyminiszterünk viselt dolgai adtak okot a naiv rácsodálkozásra. Kiderült ugyanis, hogy ez a főállású állami zsebmetsző a 96.000 dináros miniszteri fizetése mellé még havi több mint 1.000 dolláros amerikai nyugdíjat is kap. Korábban ugyanis a Világbank egyik vezető közgazdásza volt meg a pénzintézet ukrajnai képviseletében igazgató. A Korrupcióellenes Ügynökség nyilvántartása szerint 3 (egy-, két- meg háromszobás) lakással is rendelkezik, sőt egy 300 négyzetméteres családi háznak is a tulajdonosa. Két kocsi (Mercedes és BMW) is szerepel a nevén, továbbá „megtakarítással” is rendelkezik. Ez utóbbi – érdekes tételről – azonban már nem közöltek részleteket. (Kár!)

Passatra Passatot?!   

Szerbiában 600-szor több szolgálati kocsit tartanak nyilván, mint a mesésen gazdag Svédországban. Az ilyen járgányok száma 9 és fél millió lakosú skandináv államban alig néhány tíz, de a 80 milliós Németországban is kevesebb van belőlük ezernél, Szerbiában pedig 6.244 szaladgál az utakon. Ha ehhez hozzáadjuk a katonai és rendőrségi járműveket is, akkor egy elképesztő számot kapunk: 26.966. Az átlagot véve alapul: évente 12.000 kilométert futnak, az üzemeltetésük pedig majdnem 2 milliárd dinárt emészt fel. A szerbiai politikusok leginkább az Audi, a Passath és a Fiat márkájú kocsikat kedvelik. (Pásszus!) 

Meggyre almát?!

Tavaly roskadoztak az ágak a szabadkai homokvidéken az almabőség súlya alatt és csak a fejüket fogták a gyümölcsös gazdák, mi lesz a terméssel, ki fogja majd megvenni. Most ilyen gondjuk aligha lesz. Még a legkisebb gazdaságok is örülnek a foghíjas termésnek, sőt „dicsekednek” is: idén nem fog 100 láda hullóalma a fák alatt megrohadni.
Értjük a lényeget, legfeljebb csak nem értünk vele egyet: most valamilyen visszájára fordított logika szerint annak kell örülni, ha alig van. Olyanról is hallottunk, hogy a meggyet nem volt érdemes leszed(et)ni a fáról, olyan keveset kínáltak érte a felvásárlók meg a feldolgozók. Volt olyan év is, hogy a káposztatermés ott rohadt, ott fagyott meg a földeken, mert bagóért nem volt kifizetődő bajlódni vele, jobb esetben leszántották. Amikor ilyen híreket hall az ember, mindig oda lyukad ki, hogy mintha más politika lenne ebben az országban északon és megint másmilyen délen. Mert a délen termesztett málnát meg földiepret viszik, mint a cukrot. Meg a meggyet is. A kelet-szerbiai országrész (például a zaječari körzet) rácáfol a Vajdaságban tapasztaltakra. A knjaževaci gazdák slágergyümölcse éppen a meggy. Duplájára növelték a termőterületét és most már 1.200 hektáron szedhető. A község éves bevétele pedig 11 milliárd dinár – csak a meggyből. (Mi fán terem a pénz? Meggyfán!) De azon a tájon az alma meg a birsalma is kitűnően prosperál. Az ültetvényeket folyamatosan bővítik. (Nahát!)

Ki a bűnös az ilyen állapotokért az államban?
Te, népem, mert hallgatsz.

Netes portálra tévét?!

Amíg a legtöbb vajdasági gyümölcstermesztő, konyha- és virágkertész csak mélyen áron alul (vagy leginkább sehogyan sem) tudja eladni a portékáját, addig akadnak olyanok is, akik televíziót vásárolnak. Hogy mi ebben a huncutság? Az, hogy a Privatizációs Ügynökség adatai szerint véletlenül éppen a Vučić miniszterelnökhöz igen közel álló Srbija danas le(hete)tt a szerencsés vásároló, a boldog új tulajdonos. Aki ötven euró híján 175.000 euróért szerezte meg az újvidéki Apolo Televíziót. (Erről rögtön az eleinte 20.000, majd pedig 40.000 ezer euróra becsült Szabadkai Rádió esete jut eszembe.) Most éppen azt találgatják, hogy a nem egészen másfél évvel ezelőtt bejegyzett internetes portál milyen bravúros módon tehetett szert jó egy év alatt akkora tőkére, hogy televíziót vásároljon magának. Pénzzé tette, méregdrágán eladta a híreket? (Naaa?!)

Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése