Oldalak

2016. március 4., péntek

Varga László: A hamis sikerpropaganda újabb felvonása


Varga László: A hamis sikerpropaganda újabb felvonása
Varga László
Szerbia Alkotmánya előírja, hogy “az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartományi és helyi önkormányzati szervekben történő foglalkoztatási viszony létesítése során számot kell vezetni a lakossági nemzeti összetételéről és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő részvételéről.”
A Parlament a mai napon szavazott a Tartományi és helyi önkormányzati hivatalnokokról szóló törvényről.
A törvénytervezet ügyében 2014. nyarától kezdve hónapokon át leveleztünk a törvényt elkészítő Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériummal. A Minisztérium folyamatosan elutasította, hogy látszatmegoldás helyett, a közszférabeli részarányokat legalább középtávon megváltoztató jogi megoldás kerüljön a törvénybe.
Azt követeltük, hogy olyan kritérium alapján biztosítson a jogrendszer előnyt a kisebbséghez tartozó személyek számára a közszférabeli munkaviszony létesítése során, amelynek betartatása, ha kell, bírósági úton kikényszeríthető. Azt javasoltuk, hogy a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelv(ek) anyanyelvi szintű ismerete legyen a pozitív diszkrimináció alapja. Egyrészről, a nyelvismeret olyan adat, amelyről való nyilatkozásra kötelezhető a közszférabeli munkahelyre jelentkező pályázó. Másrészről a kisebbségi nyelvű általános és/vagy középiskolai oktatásban való részvétel igazolásával vagy nyelvvizsga megszerzésével az anyanyelvi szintű nyelvismeret kétséget kizáró módon bizonyítható.
A Kormány a mai napon egy olyan, működésképtelen jogi megoldást fogadtatott el a Vajdasági Magyar Szövetséggel, amelyet a magyar közvélemény számára újabb sikerként igyekeznek eladni, ugyanakkor a közszférabeli részarányokra semmilyen kihatással nem lesz.
A gyakorlatban alkalmazhatatlan törvényi rendelkezés lényege, hogy egy kormányrendelet előírja majd, hogy – amikor munkaviszony létesítésre kerül sor a tartományi vagy helyi önkormányzati szervekben, és a pályázatra jelentkezik egy szerb nemzetiségű és egy kisebbséghez tartozó, azonos képesítéssel rendelkező jelölt – akkor a kisebbséghez tartozó jelentkezőt kell előnyben részesíteni és vele kell munkaviszonyt létesíteni.
Azért működésképtelen és alkalmazhatatlan ez a jogi mechanizmus, mert a nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni. Ebből következik, hogy aki nem nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, azt nem érheti semmilyen hátrány a közszférabeli munkaviszony létesítése során, aki pedig nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, az nem élvezhet semmiféle előnyt. A gyakorlatban – amennyiben egy, a nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozó szerb nemzetiségű jelentkező helyett, a pályázati bizottság egy, a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozó kisebbségi pályázót részesít majd előnyben – a munkaviszony létesítéséről szóló döntés egészen biztosan meg fog bukni a bíróságon.
2015 augusztusában a kormánykoalíció elutasította, hogy a közszférabeli leépítéseket úgy hajtsák végre, hogy az elbocsátások a kisebbségeket kevésbé sújtsák. Bebizonyosodott, hogy továbbra sincs Szerbiában politikai szándék a közszférabeli nemzetiségi részarányok javítására.
A Kisebbségi Akcióterv kidolgozásának tavaly ősszel lezajlott folyamata tovább erősítette ezt meggyőződést, hiszen az akcióterv is, a fentiekben leírt, alkalmazhatatlan és működésképtelen modellt irányozza elő a közszférabeli foglalkoztatási részarányok javítására.
A parlamenti többség ma, a Tartományi és helyi önkormányzati hivatalnokokról szóló törvény elfogadásával, végérvényesen megfosztotta a nemzeti közösségek tagjait attól a reménytől, hogy egyszer Szerbiában is megvalósulhat a részarányos foglalkoztatás.

Varga László, parlamenti képviselő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése