Oldalak

2016. április 10., vasárnap

(CSAKNEM) ÖT ÉV SEMMITTEVÉS!



Jegyzet a kormányközi kisebbségi vegyes bizottság ülése alkalmából

Április 4-én Szabadkán, csaknem öt év után először ülésezett a magyar-szerb/szerb magyar kormányközi kisebbségvédelmi vegyes bizottság. A Bizottság 2004. december 13-án alakult meg[1] és – a minapi szabadkai ülésig – összesen négy alkalommal ült össze. Legutóbbi ülését 2011. június 20-án tartotta meg.[2]
A testületet Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről szóló egyezmény alapján állították fel.[3]
A kétoldalú egyezmény (16 szakasza 2. bekezdése) szerint, a Bizottság „szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik”. Az ülések elmaradásából/meg nem tartásából is látszik, hogy a két kormány milyen fontosságot tulajdonított a kisebbségi kérdések rendezésének.
A testület feladatai közé tartozik (16/3 szakasz) a két kisebbséggel kapcsolatos időszerű kérdések megvitatása, az Egyezményből eredő kötelezettségek megvalósításának áttekintése és értékelése, valamint ajánlások terjesztése a kormányok számára az Egyezmény megvalósításával, szükség esetén módosításával kapcsolatban.
Mindebből persze az utóbbi években éppen semmi nem történt, mivel a Bizottság még csak össze sem ült. Ez már önmagában is felelőtlenség, a nemzettársakkal való nem törődésre utal, sőt nemzetközi botránynak is lehetne nevezni.
A két ország viszonyában nem teljesült, tehát, a nemzetközi jog egyik alapelve, a pacta sunt servanda, a szerződési hűség elve, vagyis az az elvi követelmény, hogy valamilyen szerződésben vállat kötelezettséget teljesíteni kell. Ez miatt azonban senkinek még csak a haja szála sem görbült meg. Kit érdekel az, hogy időközben sokasodtak a kisebbségek helyzetét érintő, megoldásra váró kérdések?[4]

Pásztor István, Aleksandar Vulin, Nenad Ivanišević és Kalmár Ferenc
Fotó: subotica.com

A szabadkai ülés után a részvevők hangoztatták – mintegy mentegetve magukat (és a korábbi bizottsági tagokat) –, mondván, hogy nem a kisebbségi vegyes bizottság, hanem a szerb és a magyar kormány feladata a kisebbségek helyzetének rendezése”.[5] Arról viszont nincs tudomásom, hogy az Aleksandar Vučić vezette kormány valaha is részletesebben foglalkozott volna a nemzeti kisebbségek helyzetével, jogainak megvalósításával. És arról sem, hogy a szerb kormánynak hivatalosan kinyilvánított nemzeti kisebbségi politikája lenne.
            Egyébként a közönséges halandók a Bizottság üléséről sem tudhattak meg sokat. Még azt sem, hogy milyen témák szerepeltek napirenden.
Az MTI jelentése szerint, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos,[6] a kisebbségi vegyes bizottság magyar társelnöke kiemelte: a tervek szerint ezentúl évente legalább egyszer ülésezik a testület. Mint mondta: öt év alatt rengeteg téma összegyűlt, amelyekről mindenképpen beszélni kell, de az előzetes tárgyalások pozitív irányt mutatnak.
Nenad Ivanišević szociális ügyi államtitkár, a vegyes bizottság szerb társelnöke is megbocsáthatatlannak nevezte, hogy ennyi éven át nem ült össze a testület, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére a két kormány több olyan intézkedést is foganatosított az utóbbi években, amelyek a magyarországi szerb kisebbség, valamint a szerbiai magyar kisebbség helyzetének javítását célozták.[7]
Arról is el lehetne gondolkodni, hogy magyar részről a bizottság élére „miniszteri biztos”, a szerb oldalról pedig „szociális ügyi államtitkár” került. Ennyi idő után, miért nem képviselte mindkét oldalt a kisebbségi ügyekben illetékes miniszter?
Kalmár Ferenc, az M1 csatornának adott utólagos nyilatkozatából megtud(hat)tuk, hogy „májusban folytatja munkáját (a címben: folytatódhat) a Szabadkán öt év után először összeült magyar-szerb kormányközi kisebbségi vegyes bizottság, hogy tisztázza az első tárgyaláson lezáratlanul maradt négy vitatott kérdést”.[8] (Hogy melyik az négy kérdés, azt már nem mondta.) Az ülésen valamiféle jegyzőkönyvet is elfogadtak, de annak tartalma nyilvánosság számra ismeretlen. 
A miniszteri biztos megjegyezte: „A tárgyalás bár nagyon tárgyszerűen zajlott, voltak olyan kérdések, amelyek (körül – B. A.) komoly vita alakult ki. Példaként említette, hogy a bizottság a magyar fél kérésére – hosszas tárgyalást követően – javasolja az újvidéki egyetemnek, hogy tekintse át a felvételi gyakorlatát és lehetőség szerint tegye lehetővé, hogy a jogi karon is lehessen kisebbségi nyelveken, így magyarul is felvételizni.”[9]
Jó lenne, ha a Bizottság munkája a továbbiakban nagyobb nyilvánosságot kapna, hiszen rólunk tárgyalnak – nélkülünk.  

A Szabadkai üléshez tartozik az a január 11-i információ is, hogy az újvidéki székhelyű Regionalizmus Központ (Centar za regionalizam) „folytatta tevékenységét a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének kutatása területén. A Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával és együttműködésben az Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatallal, 2015 szeptemberétől 2016. júniusig azt vizsgálja, Szerbia és Horvátország, Magyarország, Románia és Macedónia kétoldalú egyezményei mennyiben járultak hozzá az aláíró államokban a kisebbségek helyzetének javulásához. A projektum alatt, tanulmány készül a kormányközi vegyes bizottságok munkájáról is, amelyek az említett egyezmények megvalósításának és alkalmazhatóságának az eszközei. A projektum négy kerekasztal értekeztet, egy TV műsort és egy kiadvány megjelenítését tervezi, amely javaslatokat tartalmaz, amiket a projektum csoportja a tevékenysége alatt megfogalmaz. A projektum értekezlettel fejeződik be, amelyre meghívót kapnak a szerbiai nemzeti tanácsok, az illetékes állami szervek, a nagykövetségek, a nemzetközi intézmények emberi és nemzeti kisebbségi jogokkal foglalkozó képviselői, valamint a civil szektor és a médiák”.[10]
            A Regionalizmus Központ tájékoztatásából azonban nem derül ki, hogy ennek a projektumnak az elkészítésében hányan és kik vesznek részt, és az sem, hogy mekkora összeget emel fel ezért? Arra is kíváncsi lennék, hogy a csoport tagjai közül hányan és milyen nyelveket beszélnek, ismerik-e a nemzeti kisebbségi nyelveket? Vagy megelégszünk azzal, hogy helyettünk mindig mások mondják meg milyen a helyzetünk?
            Vajdaságban sajnos nincsen egyetlen olyan független intézmény, szervezet sem, amely alapos, komoly, megbízható elemzéseket készítene az itt élő magyarok helyzetéről, jogainak megvalósításáról. Ez nagy hiány, de hiba is, mivel ezeket az elemzéseket szükség esetén a hivatalos szervek, a belföldi és külföldi közvélemény elé lehetne tárni. Ilyen elemzés nélkül pedig nincsen komoly nemzeti kisebbségi érdekképviselet. A jelenlegi (az itteni és a magyarországi) politikai vezetőknek ez nem igénye, de nem is érdeke…
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016. április 10.


[1] Mihajlovits Klára: Megalakult a magyar-szerb kisebbségi vegyes bizottság. Magyar Szó, 2004. december 14. 1. és 2.   
  A kapcsolatok rövid története. Kisebbségvédelem.
[2] Magyarország kormánya. J/9399 számú beszámoló a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról. Érkezett: 2012. december 7. http://www.parlament.hu/irom39/09399/09399.pdf
[4] Lásd pld.  A vajdasági magyar közösség alapérdekei (Szerbia EU-s csatlakozási folyamata alatt) c. dokumentumot. http://vmdk.org.rs/hirek/432-javaslat-a-nemzeti-kisebbsegi-akcioterv-tartalmara, 2015. április 22.
[6] Az európai kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló „Kalmár-jelentés” volt az alapja annak, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter miniszteri biztosnak nevezte ki Kalmár Ferencet. Kalmár Ferenc: A magyar érdekeket képviselem a szomszédságpolitikában. SZEGEDma.hu: http://www.csongrad-megye.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=125
[7] Uo.
[8] MTI. Májusban folytatódhat a magyar-szerb kisebbségi vegyes bizottság munkája
[9] Uo.
[10] Projekat "Analiza sprovodjenja bilateralnih sporazuma o zaštiti prava nacionalnih manjina Srbije sa Hrvatskom Madjarskom, Rumunijom i Makedonijom" [Projektum: Szerbia és Horvátország, Magyaroszág, Románia és Macedónia kétoldalú kisebbségvédelmi egyezményeinek alkalmazáésa] Novi Sad, 11. januar 2016. [Újvidék, 2016. január 11.] http://www.centarzaregionalizam.org.rs/html/srp/vesti/v54.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése