Oldalak

2016. április 26., kedd

MARIA THERESIOPOLIS ELESETT


BAJTAI KORNÉL: MARIA THERESIOPOLIS ELESETT
Foto: Magločistač
Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ
Itthon vagyok. Mennyi embernek jut eszébe ez a gondolat, amikor utazásról hazatérve megpillantja a szabadkai Városháza tornyát, azét az épületét, amelynek szépségével nem lehet betelni. Az is szeret felnézni erre a gyönyörű szép építményre, aki nem megy innen sehova, csak épp a napi rohanásban arrafelé vezet az útja. És elgondolkodik. Vasárnap éjszaka óta vészjósló érzések kerítenek hatalmába, ha felnézek az épületre. Arra az épületre, amely a város fölé emelkedve mindent látott. Az elmúlt 25 évet is.

Győzött az eszméd, (foto: androidvodic.com)
Győzött az eszméd, (foto: androidvodic.com)

Büszkén emelkedett a magasba a kilencvenes évek alatt végig, amikor látta, hogy az akkori háborús rezsim pártjai, elsősorban az SZSZP a mindenféle manipulációk, választási csalások, fenyegetések ellenére sem tudta átvenni a hatalmat. Szabadka mindvégig ellenzéki tudott maradni. Nemet mondott a nacionalizmusra, a háborús uszításra, aztán 2000-ben az élen járt a demokratikus változásokért folytatott harcban és mindannyian büszkén masírozhattunk azokban a napokban, Slobo távozását követelve.
A többpártiság kezdetét Kasza József polgármestersége fémjelezte. A magyarok természetesnek tartották, a többieket meg nem zavarta, hogy Szabadkának magyar polgármestere van. A kilencvenes években a város lakossága nemzeti hovatartozástól függetlenül állt az ellenzéki, háborúellenes polgármester mögött. A demokratikusnak nevezett változások első napjától aztán kissé megdöbbentő módon épp a Demokrata Párt volt az, amelyik nagyon erőteljesen jelezte igényét a polgármesteri szék megszerzése iránt, ami végül két polgármesterrel és nyolc évvel később sikerült is nekik. Voltak, akik emiatt elégedetlenek voltak, akadtak, akik azt mondták, itt már többé magyar polgármester nem lesz. Összességében az ezt követő időszakban a város élte tovább megszokott életét, nem szakadt le az ég attól, hogy egy szerb ember állt a város élén. Sőt, öt évvel később ismét egy magyar politikus került a polgármesteri székbe.
A mostani választások után azonban joggal érzünk mindannyian félelmet. A Szerb Haladó Párt kis híján abszolút többséget szerzett. Aki ismeri a szabadkai haladó párt keresztmetszetét, az semmiképp se lehet optimista. Az egykori habzó szájú radikálisokat, Koštunica pártjának nacionalista szószólóit és még ki tudja ki mindenkit magába olvasztó párt fog polgármestert adni Szabadkának. Az a párt, amelyik nem túl régen, tavaly januárban a Danilo Kiš alapítvány helyett egy Brana Crnčevićről elnevezett intézményt szándékozott létrehozni, amiben csak a közvélemény felháborodása akadályozta meg. Akik nem tudnák, Crnčević a kilencvenes években Milošević, majd később Šešelj közeli munkatársa volt, a nagyszerb eszme egyik zászlóvivője, az SZHP egyik alapító tagja. Ez az a párt, amelynek egyes vezetői a városi képviselő-testületi szószékről számon kérték például a magyarokon, hogy miért nem beszélik rendesen a szerb nyelvet. Tehát, Szabadkán egy olyan párt embere lesz a polgármester, amelynek semmi köze a multikulturalizmushoz, a toleranciához, a polgári eszmékhez, amelyek Szabadka védjegyei voltak a múltban.

Foto: Magločistač
Foto: Magločistač

Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ. Az a párt, amelynek akkori elnöke a kilencvenes években megvédte Szabadkát a háborús őrülettől és amelynek a hatalom megőrzése érdekében úgy látszik bőven belefér, hogy kistestvérként asszisztáljanak mindehhez a pozíciókért és a hatalom megőrzéséért cserébe.
Rossz érzéssel tölt el, ha felnézek a Városháza tornyára. Mert előtte ott áll a rablóvezérként gúnyolt Jovan Nenad szobra, rajta a felirattal: “Tvoja je misao pobedila” (Győzött az eszméd). Mert ez az igazság. Szabadka is elesett végül a szerb nacionalista térhódítás előtt. Az egzisztenciálisan lerongyolódott, erkölcsi harcokba belefáradt és még itt maradt polgárokat szendvicsekkel, ezerdinárosokkal és egyéb módszerekkel kényszerítették térdre és velük együtt a város is térdre esett. Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.
Arra gondolok, hogy ha Mária Terézia élne, minden bizonnyal visszavonná a szabad királyi városi címet attól a várostól, amely tisztelgésként az ő nevét vette fel, hiszen mindannak, ami ránk vár, semmi köze ahhoz a polgári, toleráns városhoz, ami Szabadka volt.
Maria Theresiopolis nincs többé. Helyette épülhet Jovan Nenadopolis.
BAJTAI Kornél 
2016. április 26.
(Magločistač)

http://maglocistac.rs/bajtai-kornel-maria-theresiopolis-elesett/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése