Oldalak

2016. augusztus 20., szombat

SZHP–VMSZ „KOALÍCIÓS SZERZŐDÉS”



Nesze semmi, fogd meg jól!

A Vajdasági Magyar Szövetség számára augusztus 14-én „fejeződött be a választási folyamat, hiszen akkor írták alá a Szerb Haladó Párttal a koalíciós megállapodást”– fejtette ki sajtótájékoztatóján Pásztor István, a VMSZ elnöke. A koalíciós megállapodás 11 pontból áll, ezekben a párt választási ígéretei jelennek meg – fűzte hozzá Pásztor.
Európai integráció; Vajdaság Autonóm Tartomány helyzete; regionális fejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése és nagyberuházások; mezőgazdaság; a nemzeti kisebbségek részvétele a közszférában; kisebbségi jogok és ezen belül az oktatás; egészségügy; szociális védelem; bűnüldözés és igazságszolgáltatás; rehabilitáció, vagyon-visszaszármaztatás és az egyházakkal való együttműködés; helyi önkormányzatok; – ebben a tizenegy témában fogalmaz meg vállalásokat a VMSZ és az SZHP közötti koalíciós megállapodás. Az SZHP elfogadta a VMSZ választási programjában lefektetett célkitűzéseket, így azok részévé váltak a kormányprogramnak – húzta alá Pásztor. [1]

A fentieket még talán el is hinnék, ha a VMSZ nem teszi közzé honlapján (magyar[2] és szerb nyelven[3]) a két párt képviseletében, Aleksandar Vučić és Pásztor István által aláírt „koalíciós szerződést”. (Ez egyébként kötelessége is a pártoknak, feltéve, ha nem kívánnak titkos egyezségeket kötni.) Így betekintésünk van abba, hogy mit is tartalmaz az a híres, nevezetes szerződés, amiről – Pásztor sajtótájékoztatója alapján – a párt szócsöve, a Magyar Szó csaknem egy egész oldalas méltatást közöl.[4]

A koalíciós partnerek

 Mi is az igazság abból, amit Pásztor a „koalíciós szerződésről” mondott?
           A nyúlfarknyira sikerült „koalíciós megállapodás”, csupán 4 (négy) szakaszból (nem pedig „11 pontból áll”, ahogy Pásztor mondta), illetve összesen mindössze 13 sort tesz ki.
Szövege szinte szóról szóra megegyezik a két párt 2014. április 27-i koalíciós szerződésével.[5] Csupán egy picit javítottak a nyelvezetén: a „került megkötésre” helyett most a „kötöttek meg”, az „expozé” szó helyett pedig a „programbeszéd” szó került a szövegbe. Na, és persze az aláírási dátum különbözik. Mi ebben az új? Nagy munka lehetett!
            Az 1. szakaszban a szerződő felek kölcsönös támogatásukról biztosították egymást, illetve, hogy „részt vesznek a Kormány munkájában”.
            Ezt a megfogalmazást úgy is lehet érteni, hogy az SZHP – vagyis a párt, amelynek a nevében az aláírás történt –  támogatja Aleksandar Vučićot, vagyis A. V. önmagát), a VMSZ pedig „részt vesz a Kormány munkájában, amelynek megalakításával Aleksandar Vučićot bízták meg”. Ez a részvétel a VMSZ oldaláról – mint utóbb kiderült – négy államtitkár részvételével valósul meg, vagyis a VMSZ-nek „az egészségügyi, az oktatási, infrastrukturális és a mezőgazdasági minisztériumban lesz államtitkára”.[6] (Erről azonban majd egy következő alkalommal.) Érthető, nemde?
          A szerződés legfontosabb része a 2. szakasz, miszerint „a szerződő felek egyetértenek abban, hogy a Kormány a miniszterelnök-jelölti programbeszédben bemutatott programbeli célok mellett a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog”. (A szakasz szerb szövegében nem található az „is” szócska, de ez semmit nem váltóztat a lényegen.) Ezek a „prioritások” 11 pontból állnak és külön dokumentumban, mintegy a szerződés mellékleteként lettek megfogalmazva.[7]
A 3. szakasz szerint „a koalíciós szerződés szerves részét képezik a miniszterelnök-jelölti programbeszéd és a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásai”. A VMSZ prioritásai azonban csak „az Aleksandar Vučić és Pásztor István által parafált[8] formában kerültek meghatározásra”. [9]
A parafálás azonban „nem jelent kötelezettségvállalást, s csak a tárgyaló feleket köti (ez esetben a SZHP-t és VMSZ-t – B. A), kifejezve, hogy azok a létrejött szerződési szöveget végelegesnek tekintik, és már nem óhajtanak rajta váltóztatni.” A „prioritásokban” valójában – ahogy Pásztor is mondta –  csak „a párt (vagyis a VMSZ – B. A) választási ígéretei jelennek meg”.[10] Vučičot ezek – még ha parafálta is a dokumentumot – nem kötelezik.
            Ebből, tehát, az derül ki, hogy az SZHP, illetve az új/régi kormányfő semmilyen számon kérhető konkrét kötelezettség teljesítését nem vállalta a vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése érdekében. Az, hogy a Kormány „a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog” éppen semmilyen feladatot nem hárít Vučićra. Vagy „dolgozik” ezeken, ha ugyan kedve tartja, vagy nem. 
            A koalíciós szerződésben az egyedüli újdonságot a 2. szakasz 2. bekezdése képezi, miszerint „a szerződő felek minden 12 hónap elteltével értékelik az elért eredményeket a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósítása kapcsán”. Hacsak addig el nem felejtik ezt a kötelezettséget, vagy nem állapítják meg – szokás szerint –, hogy minden „teljes egészében megvalósult, vagy folyamatosan megvalósul”, ahogy az a nemzeti kisebbségi cselekvési tervvel kapcsolatban is történt.[11] Az „ígéretekből” pedig vagy lesz valami, vagy nem.

Vučićnak, tehát, valójában semmibe sem került a VMSZ „prioritásainak” parafálása.  Azt is mondani lehet(ne), hogy a VMSZ-nek (és sajnos nekünk is) a „koalíciós szerződés” annyit ér, mint a „nesze semmi, fogd meg jól”. Aláírásának az egyedüli konkrét eredménye a négy államtitkári (munka)hely, ami a Pásztor köreibe tartozó személyek számára biztosított (és Pásztor tartományi képviselőházi elnöki tisztsége, amit Vučić előzőleg megígért neki). 
 A VMSZ „prioritásai” sok mindebben nem egyeznek a vajdasági magyarok „prioritásaival”.[12] Egyik dokumentumban (a szerződésben és a „prioritások” címűben) nem szerepel például még az „m” betű sem a magyar autonómiából.
            Így lett „kötelezettség a választási ígéretekből”[13]… Teljesítettek ezzel valamit? Aligha. Csak a pásztorok meséiben…

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016. augusztus 20.


[1] P. E.: Kötelezettség lett a választási ígéretekből. Magyar Szó, 2016. augusztus 16. 1. és 8.
[4] Lásd az 1-es alatti írást.
[5] http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes, 2014. április 29 [16:01] Varga László, a VMSZ volt alelnöke szerint ez az egyezség „szigorúan jogi értelemben véve nem tekinthető koalíciós szerződésnek az a dokumentum, mivel nem írta alá mindkét szerződő fél”. (Stephen Bozhen: A Magyar Mozgalom nem fog a haladókhoz dörgölődni (2. rész). Családi Kör, 2016. március 24. http://www.csaladikor.com/hu/201612/ric/2157/bozso.htm).
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] Ezeknek a pontoknak az elemzése külön figyelmet érdemelne – ha akadna erre vállalkozó – és az is, hogy mi valósult meg a két párt előző, 2014. április 27-i koalíciós szerződéséből, amelynek ugyan az az elnevezése, a tartalma és szerkezete is, a „prioritásoknak” pedig a szerkezete, mint mostaniaknak. A Magyar Szó persze, nem tájékozatott a dokumentumok tartalmáról, mivel a VMSZ-nek nem lehet az érdeke, hogy az olvasók tudomást szerezzenek arról. 
[8] Jogi lexikon. CompLex. Budapest, 2009. 543.
[9] A szerződés 4. szakasza arra vonatkozik, hogy hány példányban írták alá és kit hány példány illet meg.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd a Szerbia a 23. és a 24. tárgyalási fejezetek feltételeinek a 82 százalékát teljesítette!? c. írásom: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/56357-bozoki-antal-masnaplo-kisebbsegjogi-temak, 2016. július 22. [21:31] és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8161, 2016. július 25.
[12] Lásd pld. A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c., 2012. szeptember 27-i felhívást a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez. http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
[13] P. E. írása, az 1-es alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése