Oldalak

2016. szeptember 25., vasárnap

Képmutatás – avagy a meghunyászkodás diszkrét bája

Töprengve néztem újra és újra az MNT minapi ülésének azt a részét, amely a Zombor környéki falusi könyvtárakkal kapcsolatos állásfoglalással foglalkozott. Megrökönyödtem azon a képmutató magatartáson, amit az MNT elnöke tanúsított a témakör kapcsán. Először megszavaztatta a beterjesztett napirendi pont sürgősségét (ELŐTERJESZTÉS - Állásfoglalás a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondások és a Zombor Városához tartozó falvakban eddig működő fiókkönyvtárak leépítése ügyébe) , majd újabb szavazás következett, és a szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre tűzését és megvitatását! Ezzel a (Hajnal) csavarral az elnök úr precedenst teremtett. A képviselőtestületek, parlamentek gyakorlatában emlékeim szerint ilyen nem fordult még elő (ja, most jut eszembe, végül is az MNT csak egy civil szervezet (?), és csak mi nevezzük időnként naivan a délvidéki magyar közösség parlamentjének)!
Elképedve hallgattam az elnök úr eszmefuttatását és indoklását, hogy miért is nem kell, a sürgősség elfogadása ellenére sem, napirendre tűzni a témát és a javasolt határozatot, esetleg valamilyen ajánlást elfogadni a történtekkel kapcsolatban. Újra végigolvastam a beterjesztett javaslatot és mindazokat a sajtóban megjelent megnyilvánulásokat a VMDK részéről, amelyek a témával foglalkoztak. Sehol sem akadtam olyan elemekre, amelyekre az elnök úr hivatkozott, konkrétan hogy a felmondásokat, leépítéseket kizárólag magyar ellenes akcióként próbálnánk beállítani. Sajnálattal hallottam tőle ugyanazokat a mondatokat, amelyekkel a Zombori Városi Könyvtár igazgatója is (teljesen elferdítve mindazt, amit kimondtunk, leírtunk, magyarán csúsztatva) megpróbálja magyarázni és védeni az előállt helyzetet. Mi azt mondtuk, hogy a történtek a falvak elsorvasztásához, valamint a kultúránk, az amatőr művelődési életünk ellehetetlenítéséhez vezetnek. Elmondtuk azt is, hogy a tíz elbocsátott könyvtáros közül öten magyarok! Ez csak a valós tények megállapítása volt! A magyar közösség érdekvédelmét felvállaló szervezetként ezt nem kellett volna, nem lett volna szabad hangoztatnunk, kimondanunk? Szerintünk meg igenis ki kellett mondanunk, különös tekintettel az állam által felvállalt részarányos foglalkoztatással kapcsolatos kötelezettségek tükrében!
A tények agyonhallgatása, a téma szőnyeg alá való söprése, a meghunyászkodás az előállt helyzetben célravezetőbb? Az MNT elnöke és hatalmi többsége szerint: igen!
Szerintünk meg nem!
Emlékeztetni szeretném az elnök urat, hogy a sürgősségi beadványt az ügyrenddel összhangban 72 órával, vagyis 3 nappal az ülés kezdete előtt átadtuk. Amennyiben a beterjesztés sürgősségével egyetértett, és csak a beadványban javasolt határozattal kapcsolatban voltak aggályai, illetve elfogadhatatlanok voltak az ön számára, akkor ön az MNT elnökeként, vagy az MNT Végrehajtó Bizottsága (akinek a hatáskörébe tartozik a beadványok véleményezése is) miért nem javasoltak az MNT-nek a téma kapcsán elfogadásra másik határozat vagy állásfoglalás javaslatot? Az ügyrend szerint erre való a 72 óra, amely a rendelkezésükre állt. De hát értem én elnök úr ódzkodását a téma boncolgatásától, hiszen a vitában sok mindenre fény derülhetett volna, és abban az esetben elkerülhetetlen lett volna a számonkérés, hisz a VMSZ Haladó hatalmi koalíció döntése áll mindaz mögött, ami a Zombor környéki falusi könyvtárakkal – könyvtárosokkal történt és történik. A történetben pedig a VMSZ helyi politikusain kívül érintett a VMSZ tartományi képviselője is, aki a Könyvtár Igazgató Bizottságának a tagja, és nem mellékéssen a VMSZ Tanácsának és Elnökségének a tagja is. (P. Ilona)
Nevetségesnek és képmutatónak tartom azt az okfejtést (is), hogy így, az MNT által elfogadott tiltakozó határozat nélkül, könnyebben tud majd az elnök úr egyezkedni (?) a zombori hatalmi szervekkel a könyvtárak, elbocsátott könyvtárosok ügyében. Sajnos pont ez a meghunyászkodó magatartás juttatta a történetet ehhez a végkifejlethez ez év áprilisa és szeptembere között. Egy MNT által támogatott tiltakozó határozat, és a követeléseinket világosan megfogalmazó MNT döntés tenné igazán legitimmé és hatékonnyá az elnök úr esetleges jövőbeni lépéseit. Mint tudjuk, a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár az MNT kiemelt fontosságú intézményeinek listáján szerepel. Nem meghunyászkodva kell a polgármesteri hivatal ajtaján kopogtatni (és nem nyerni bebocsáttatást), hanem testületi döntésekkel a kezében, amelyekre az MNT Alapszabálya teljes körű felhatalmazást, jogot és lehetőséget is ad. Elnök úr ezt ön elmulasztotta, sőt meggátolta! Minden más csak képmutatás, és az MNT elnökének meghunyászkodása és mellébeszélése csak fokozza a VMSZ által elkövetett bűnben az egész MNT többségnek, de főként elnökének cinkosságát.
A meghunyászkodásban nem lehetünk partnereik, és ha Ön(ök) szerint erről szól a Magyar Összefogás , akkor a helyzet reménytelen! Szerintünk nem könyöradományokra és nagylelkű gesztusokra van szükségünk, hanem jogaink elismerésére és nemzeti önazonosságunk tiszteletben tartására a mindenkori hatalom részéről!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése