Oldalak

2016. október 6., csütörtök

Szégyen: A VMSZ megszavazta a szerb tradicionális zászlót, most pedig az ellene harcoló aradi vértanúkra emlékezik

pasztor-leiningen 














A VMSZ Belgrád és Budapest közötti kétkulacsos politikája sokszor teremt olyan helyzetet, amelyet egyenes gerinccel és vékony arcbőrrel bizony nehéz lenne végigcsinálni. 
Azonban a Vajdasági Magyar Szövetség politikusainak nem okoz gondot, hogy megszavazzák Délvidék címerének és zászlajának azokat a jelképeket, amelyek az előterjesztés szerint azt az 1848-as tradicionális lobogót idézik, amely alatt a Bécs által támogatott szerb csapatok a magyar szabadságharc ellen vonultak Délvidékre.
A VMSZ szolgalelkűségének szintjét jól mutatja, hogy még a szélsőséges Szerb Radikális Párt is megköszönte Pásztoréknak, hogy szó nélkül megszavazták a magyarellenes jelképeket.
 
Mint azt korábban megírtuk, Délvidék szerte számos településen végeztek etnikai tisztogatásokat a szerb csapatok a magyarság körében, ám volt ahol a honvédség megvédte Magyarország déli végeit és szembeszállt az ellenséggel. Így például Törökbecsén is, ahol ennek emlékére a VMSZ megkoszorúzta gróf Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú mellszobrát. A helyszínen Ilia László, a  VMSZ törökbecsei elnöke elmondta  „A törökbecseiek számára az 1848–49-es események azért is fontosak, mert egy csata volt itt, és ebben a csatában estek el honfitársaink, elődeink."
 
Leiningen még a nemzeti lobogónkat tisztelte
 
Leiningen, aki tiszti esküjét megszegve csatlakozott a magyar szabadságharchoz egy dolgot kötött ki csupán: azt, hogy délvidéki hadszíntérre irányítsák és a szerb felkelők ellen harcolhasson, az ellen a zászló ellen, amelyet a magát magyarnak valló párt most megszavazott a Délvidék jelképének
Leiningen azt vallotta: „… magyarországi birtokos vagyok, s ezt az országot kell hazámnak tekintenem.”
Az 1848-ban még alig néhány éve magyar honban letelepedett vértanúnkba úgy látszik több magyarság szorult pár esztendő alatt, mint a mai, több mint húsz éve közpénzen élő délvidéki magyar politikusainkba.
1849. február 24-én, a Cibakházánál vívott ütközetben Leiningen legényei a csatát is eldöntötték. A dicséret sem maradt el: Mészáros Lázár hadügyminiszter február 27-én kitüntette az egész zászlóaljat. A zászlóalj új hadilobogójára március 2-án Leiningen tűzte fel a kitüntetést, és – a fennmaradt kéziratos fogalmazvány szerint – a következő szavakkal, magyarul fordult katonáihoz (eredeti helyesírás szerint):
„Bajtársok Tekintsetek ezzen új és magyar színekkel díszlő zászlóra. Nincs üdő hoszu szora, nincs üdő, hogy szokott ceremóniával avatossam bé ezen zászlott, hanem itten az isten szabad ege alatt ünepélyes esküdt teszünk, hogy utolsó csep vérünkig védelmezni és előlobogása alatt hazánkat megmenteni és szabadságunkat biztosítani fogjuk. Eljen a haza, eljen a szabadsag.”
R. P. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése