Oldalak

2017. március 29., szerda

A délvidéki választó dilemmája: Orbánt imádom, Pásztort nem kedvelem, Vučićot utálom

A délvidéki magyarságot a szerbiai köztársasági elnökválasztások előtt egy olyan politikai identitászavarba kényszerítették, amely egyáltalán nem megszokott a határon túli elszakított területeken. 
Szerbiában vasárnap elnökválasztást tartanak, amelynek legfőbb esélyese Aleksandar Vučić, akit támogat Pásztor István a VMSZ részéről, de maga a Fidesz vezére, Orbán Viktor is megüzente, azt szeretné, hogy a korábban még szélsőséges eszméket hangoztató politikus legyen a helyi magyarság köztársasági elnöke. 

orban-vucic-pastor
Ő kínálta, ő adta, ő megengedte 

A szerbiai politikai elemzők és közvélemény-kutatók egy része úgy véli, az elnökválasztás egyetlen igazi tétje, hogy azt még az első körben megnyeri-e Vučić, vagy pedig második, két jelöltes fordulóban szerzi majd meg az elnöki posztot. 
Míg Szerbia nagy részén a haladók pillanatnyi fölénye megkérdőjelezhetetlen, addig ez nem feltétlen igaz a délvidéki tömb magyar területeken. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a 45 délvidéki járás közül csupán a magyar többségűekben nem a haladók adják a polgármestert. A  CeSID, vagyis a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ vezetője Bojan Klačar nemrégiben arról számolt be, hogy a felméréseik szerint a VMSZ biztos szavazóinak csupán 30-40 százaléka hajlandó követni Pásztor politikai parancsát, és a haladók jelöltjét támogatni.
Ő „kínálta” 
Ennek pedig egyik fő oka, hogy a délvidéki szavazópolgárokban mélyen él, hogy Aleksandar Vučić annak a Szerb Radikális Pártnak volt az egyik vezetője és minisztere, amely a magyaroknak szendvicset kínálva, marhavagonokra pakolva deportálta volna ki őket Szerbiából. 
Orbán „adta”
Ami viszont tény: Orbán Viktor délvidéki hegemóniája megkérdőjelezhetetlen. Jól mutatja ezt a 2014-es magyarországi választás is, amikor a határon túli magyarok levélben szavazhattak. Bár régiókra lebontva nem ismerjük az eredményeket, azonban az elszakított területeken élők közel 95 százaléka szavazott a kormánypártra. Ennek pedig a fő mozgatórugója az a szintén mélyre bevésődött elgondolás, miszerint "Orbán adta a kettős állampolgárságot". Ez annyiban sántít, hogy az egyszerűsített honosítási eljárást lehetővé tévő törvényt az összes ellenzéki párt támogatta, még a Magyar Szocialista Párt is. Ellenben például Schmitt Pál, a későbbi köztársasági elnök, akkor még a parlament elnökeként ugyan jelen volt a szavazáson, de nem nyomott gombot.
Mivel azonban a határon túlra a kormány rendelkezéseinek hatása, a közállapotok és közterhek nem terjednek át, a kormánypropaganda viszont annál inkább, így a déli végeken mi valóban csak a napos oldalt látjuk, míg a saját rossz életkörülményeinkért Belgrád felé mutogatunk (jogosan - a szerk.).
Benyújtották a számlát
A VMSZ esetében ismét más a helyzet, hiszen egyrészről a belgrádi és az újvidéki kormánynak is része, és a kis számú képviselőihelyek ellenére is vezető tisztségeket kap. A haladók pedig most benyújtották a számlát, amelyen végösszegként a délvidéki magyar voksok szerepelnek. Éppen ezért a VMSZ a választáson nem állított saját jelöltet.
A párt vezetői viszont többször hangoztatták, hogy a szerbiai voksok két százalékáról a VMSZ szava dönt. A VMSZ azonban nem egyenlő a délvidéki magyarsággal, mint az már oly sokszor bebizonyosodott. 
A kivándorlást is megelőzi a szavazótábor fogyása 
Érdemes megnézni a számokat is: ha abból indulunk ki, hogy Szerbiában nagyjából 200-220 ezer magyar szavazópolgár van, akiknek a választási részvételi arányokkal összhangban nagyjából fele megy el szavazni, akkor 100-110 ezer magyar szavazóval számolhatunk. Pásztor István a korábbi elnökválasztásokon még indult,  2008-ban a Magyar Koalíció jelöltjeként 93 ezer, ezt követően 2012-ben a VMSZ jelöltjeként pedig 63 ezer voksot kapott. Tavaly a tartományi választásokon, ahol már volt ellenjelölt magyar opció, a VMSZ 47 ezer szavazatot kapott, míg a VMDK-MM koalíció 16 ezret. Azt ugyan nem tudni, hogy a VMDK-MM-et hány horvát vagy más kisebbségi, esetleg szerb szavazó támogatta, mint ahogy azt sem, hogy az egyre tömegesebb magyar párttagsággal bíró haladók, vagy a korábbi erős magyar bázissal rendelkező ligások vagy demokraták, illetve az egyéb szerb pártok mennyi magyar voksot vittek el. Az azonban egyértelműen kirajzolódik, hogy a VMSZ népszerűsége évről évre csökken és nem feltétlenül az elvándorlás mértékével összhangban. 
Ő „megengedte”
A VMSZ Vučić melletti kampányának egyik fő eleme, hogy a 65 milliárdnyi anyaországi gazdaságfejlesztést Vučić "engedte meg", és ha nincsenek a haladók, a magyar kormány nem is ölhetne milliókat a szerb gazdaságba. Ami a szerb gazdasági helyzetet ismerve teljesen nonszensz, hiszen a több milliós tételeket itt költik el, azok után itt adóznak, azok itt teremtenek hasznot, növelik a GDP-t, és arra szerbek is pályázhatnak. Beszédes az is, hogy a milliárdokat kezelő Prosperitati Alapítvány legutolsó pályázati körének kihirdetését is néhány héttel előrébb hozták, és amely kimagasló, 95 százalékos nyertes aránnyal zárult, így senki sem elégedetlenkedhet a szavazás előtt. 
Politikai "threesome"
Annak ellenére, hogy - míg Vučić, Orbán és Pásztor mind egy gyékényen árul -, a délvidéki magyaroknak kínált portékájuk és annak elfogadása is igen változó. Az identitás-keveredést a délvidéki magyarság egy része azzal próbálja orvosolni, hogy egyszerűen nem vesz tudomást a politikai édeshármasról, annak ellenére sem, hogy ezt a három összegabalyodott fél egyáltalán nem rejti véka alá, de mivel szinte lehetetlen egyszerre mosolyogni, húzni a szánkat és köpni is, így a 2017-es szerbiai elnökválasztáson a délvidéki magyarság biztosan nem válik a három politikai karakter szerelemgyermekévé. 
Sz. A.
2017. március 28. [15:34]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése