Oldalak

2017. március 20., hétfő

A szerb elnöknek kedvező stratégiára váltottak a vajdasági magyarok

Miközben tökéletesen érthető az az érvelés, hogy a kisebbségi pártoknak célszerű korrekt partneri viszonyt ápolni a mindenkori kormánypártokkal, ez a fajta egyoldalú és teljes elköteleződés nem segíti, hosszabb távon inkább hátráltatja a magyar kisebbség érdekérvényesítését. Szekeres W. István (hvg.hu):

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) idén nem állít önálló jelöltet a szerbiai elnökválasztáson, hanem a jelenlegi miniszterelnök, Aleksandar Vučić jelöltségét támogatja – egy ígéretes hagyományt szakítva meg ezzel. Szerbiában az államfőt közvetlenül választják, a választás első fordulójára április 2-án kerül sor.
A 2008-as és a 2012-es elnökválasztásokra az országos szinten egyedül versenyképes magyar párt, a VMSZ is bejelentkezett, a párt elnökét Pásztor Istvánt jelölve a pozícióra. Pásztor pedig szép sikereket ért el: 2008-ban az akkor kb 280 ezres vajdasági magyarság köreiből 93 ezer szavazatot gyűjtött, 2012-ben pedig 63 ezret. Bár ez az eredmény arra természetesen nem volt elég, hogy a magyar jelölt a második fordulóba jusson, mégis hatékony politikai alkualapot jelentett a magyarság érdekeinek érvényesítésében, hiszen a több tízezer magyar szavazat nagyon is jól jöhetett bármelyik jelöltnek a második fordulóban.
A VMSZ stratégiája azonban idén megváltozott, a párt elköteleződött a jelenlegi miniszterelnök mellett. Pásztor István és a párt más prominensei az elsők között adták szignójukat Vučić államfő-jelölti aláírásgyűjtő kampányán. Pásztor azt nyilatkozta, a vajdasági magyarok érdeke az ország stabilitása, Vučićot pedig (akit a szabadkai nagygyűlésen becenevén kedélyesen Acónak szólított) a magyarok irányába tett konkrét lépéseiért dicsérte.
A Vučić által irányított Szerb Haladó Párt (SNS) némileg váratlanul 2012-ben került hatalomra, azóta két előrehozott választáson is megerősítve mandátumát, mindkét alkalommal beemelve a kormánykoalícióba a VMSZ-t is, akik minisztert ugyan nem adnak, de államtitkárokat igen. Pásztor István – az SNS támogatásával – a vajdasági tartományi parlament elnöke maradhatott.
Az SNS által dominált kormányok látványosan kiváló viszonyt ápolnak Magyarországgal, több közös kormányülésre is sor került, illetve Vučić és Orbán személyes barátsága is közismert. Szijjártó Péter magyar külügyi és külgazdasági miniszter tavaly személyesen is részt vett az SNS egyik vajdasági kampány eseményén, és néhány szót szerbül is szólva a közönséghez az SNS melletti szavazásra buzdította a közönséget – cserében néhány napja Vučić külön néven nevezte a magyar diplomácia vezetőjét, mint Szerbia EU-csatlakozási törekvéseinek fontos támogatóját.
A szerb és a magyar kormány valóban áttörést ért el a két ország viszonyát terhelő egyik legfontosabb kérdésben, a második világháborúból visszamaradt, a kollektív bűnösséget megállapító határozat eltörlésében, és Csúrog településen méltó emléket állítottak a háború utáni magyarellenes kegyetlenkedések áldozatainak.
Csakhogy politikai partnerként az SNS-szel komoly problémák vannak. Először is ott van a párt múltja. Az SNS viszonylag új képződmény, 2008-ban alakult, amikor a Szerb Radikális Párt (SRS) addigi vezetői önálló pártot alakítva leváltak a párt akkor Hágában fogva tartott, azóta a háborús bűnök alól felmentett Šešelj vajdáról, és egy gyors fordulóval hirtelen megindultak az Európai Unióba (közben azért remek kapcsolatokat ápolva Moszkvával is). A magyar szavazóknak azonban kevésbé jön be, hogy a kisebbségekről korábban nem kifejezetten barátságosan nyilatkozó ex-radikálisok mellé ennyire kényszeresen elköteleződött a VMSZ – ez is közrejátszott a Magyar Mozgalom nevű frakció leválásához, önálló párttá alakulásához, illetve a VMSZ tavalyi választásokon jól megfigyelhető szavazatvesztéséhez. Pásztor a Vučić múltját firtató kérdést egy interjúban azzal rendezte le, hogy nem akar „belebonyolódni abba, hogy két vagy három évtizeddel ezelőtt ki mit mondott.”
Másodsorban, figyelmeztető jelként, ott az SNS agresszív és helyenként antidemokratikus hatalomgyakorlása. Az elmúlt lassan öt évben már-már természetessé vált a választók egzisztenciális zsarolása, az ellenzéki média ellehetetlenítése, újságírók vagy csak egyszerűen kritikus hangvételű Facebook-posztok szerzőinek vegzálása. A kormánypárti sajtóban azonnal lejárató kampány indult Dušan „Duda” Ivković, a neves kosárlabda szakvezető, vagy Vlado Georgiev popsztár ellen, amikor kiderült, hogy ellenzéki elnökjelöltet támogatnak. Még az is belefér az SNS demokrácia-felfogásába, hogy Belgrád belvárosában – a rendőrség néma asszisztálása mellett – az éj leple alatt símaszkos emberek egy komplett utca illegális bontásába kezdjenek, mert az éppen útjában van a megalomán kormányprojekt, a „Beograd na vodi” (Belgrád a folyóparton) luxus városnegyed fejlesztésének – mindezt pedig nem követte érdemleges vizsgálat, a felelősök előállítása.
Harmadsorban a közös kormányzás eddigi eredményei is vitathatóak. A magyarság megtartása szempontjából kiemelten fontos lenne például a nyelvhasználat esélyeinek növelése, vagy a kisebbségek részarányos foglalkoztatása az állami intézményekben. A VMSZ valóban ért el sikereket, a születő törvényekbe bekerülnek ezekkel kapcsolatos utalások - de a megvalósítás többnyire szóba sem kerül.
Azt a felvetést például, hogy a rendőrségen vagy a bíróságokon a magyar nemzetiségű munkatársak aránya messze nem éri el a lakosság arányát, a szerb hatóságok egyszerűen lesöprik az asztalról, mondván nincs elég megfelelő képzettségű magyar, akit alkalmazni tudnának. Ezzel egyidőben viszont semmilyen képzés sem indul, hogy a helyzet megváltozzon. Sőt, az Újvidéki Egyetem jogi karán a törvény értelmében kötelező lenne megszervezni a magyar nyelvű felvételi lehetőségét – az egyetem azonban mégsem szervezi meg. (Az ügyben pert indító Vajdasági Magyar Diákszövetség ügyvédjének doktoriját pedig nemes egyszerűséggel érvénytelenítette ugyanez a jogi kar.)
Miközben tökéletesen érthető az az érvelés, hogy a kisebbségi pártoknak célszerű korrekt partneri viszonyt ápolni a mindenkori kormánypártokkal, ez a fajta egyoldalú és teljes elköteleződés nem segíti, hosszabb távon inkább hátráltatja a magyar kisebbség érdekérvényesítését.
Elnöki esélyek
Az elnökválasztás toronymagas esélyese Aleksandar Vučić jelenlegi miniszterelnök, akinek még az is sikerülhet, hogy az első fordulóban megszerzi a szavazatok több, mint 50 százalékát. Kihívói között több ismert név is szerepel, köztük Vojislav Šešelj, a radikálisok színeiben, vagy a szintén inkább nacionalista húrokat pengető Vuk Jeremić egykori külügyminiszter, akinek nemrég még ENSZ-főtitkári ambíciói is voltak. A szociáldemokrata ellenzék jelöltje Saša Janković, aki tíz éven át volt Szerbia ombudsmanja – bár őt akkoriban az egyik nacionalista párt, a DSS jelölte, ombudsmanként Janković következetesen kiállt a jogsértések ellen, ezzel a Vučić-kormányok egyik legelkötelezettebb ellenfelévé avanzsált. Több kisebb magyar párt, így a Magyar Mozgalom és a VMDK is Jankovićot támogatja. Korábban a jelenlegi államfő, Tomislav Nikolić is indulni szándékozott, de az SNS nyomására végül visszalépett. A március eleji felmérések Vučićot 50% felett mérik, őt Janković követi 14 százalékkal, Šešelj és Jeremić 10 százalék körül állnak. A jelöltek legszínesebb figurája Ljubiša Preletačević „Beli,” az SPN („Sarmu Prob o Nisi,” kb. „Tőtött Káposztát is Egyé  Mán”) párt képviseletében. A kizárólag hófehér cipőket és öltönyöket, fehér nyakkendőt és hatalmas arany pecsétgyűrűt viselő Beli a Kétfarkú Kutya Párthoz hasonló rendszerkritikus megnyilvánulásokkal szerepel a médiában – szülővárosában, Mladenovacban a tavalyi helyhatósági választáson mégis 21 százalékot szerzett. Neve művésznév, a „Preletačević” olyan emberre utal, aki könnyen megváltoztatja a véleményét és átül más politikai pártokba.
2017. március 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése