Oldalak

2017. március 5., vasárnap

Vagyon-visszaszármaztatás: válasz olvasói levélre


Kérdés:
Tisztelt Csonka Úr!
Olvastam tavalyi cikkét a vagyon visszaszármaztatásról. Én nagyszüleim révén vagyok érintett ez ügyben, és az lenne a kérdésem, hogy van-e esetleg újabb információja arról, hogy hol tartanak az eljárások, milyen kilátások vannak ezzel kapcsolatban?
Szíves válaszát előre is köszönöm!

Válasz:
Tisztelt A.!
Elnézését kérem a késői válaszomra, de a mentségemre legyen, hogy valami miatt a felkeresését a gmail a levélszemét közé sorolta. Azt meg csak néha szoktam megnézni. 
Tehát, a vagyon-visszaszármaztatás Szerbiában sehogyan sem áll. A rehabilitációs határidő lezárult, ahogyan a vagyon-visszaszármaztatás igénylésére is. Aki eddig beadta, az még reménykedhet, akinek meg nem sikerült, az már ne is reménykedjen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon kevés pozitív elbírálás született a rehabilitáció és a vagyon - visszaszármaztatási ügyekben. Ha az alapfokú bíróság jóvá is hagyta, az állami ügyészség egyből támadta és másodfokra került a dolog. 
Ez egy szándékos ügyeskedés aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető.
Az ingatlanok esetében (ház, üzlethelyiség) a kárpótlás, v.v. gyorsabb mint a termőföldek, erdők, gyárak etc. esetében. Ráadásul az új mezőgazdasági törvény teljesen áthúzza a v.v. értelmét mert lehetőséget ad az állami termőföldek 30-50-90 éves bérletére, ami azt jelenti, hogy abból a földből a jogos tulajdonosok nem kaphatnak vissza, esetleg egyezkedhetnek a bérlővel a bérlet nagyságáról. Azok akiket állami kötvényekben kárpótoltak, azok csak 50.000 euróig jogosultak a kárpótlásra, de azt is több részletben, évekig elhúzódó módon fizetnék ki. Azért feltételes módban, mert a kifizetés kezdetét már néhányszor halasztották és jelenleg 2020-nál tartunk.
Érdekességnek megemlíteném, hogy külön törvényben szabályozták a zsidó vagyon visszaszármaztatását. Annak értelmében, ha a vagyonnak nincsen örököse, akkor az a zsidó hitközséget illeti meg.
Ami a hagyományos magyar egyházak vagyonát illeti, vagyis annak visszaszármaztatását, az is igen nehézkesen megy. Az szerb ortodox (pravoszláv) egyház sokkal többet kapott vissza mint a római katolikus, vagy a református, evangélikus egyházak. 
Összegzésben azt lehet mondani, hogy a magyarok ismét vesztesei ennek az eljárásnak. Egyszer amikor elkobozták a vagyonukat, másodszorra amikor kihagyták a magánosításból és harmadsorra a vagyon-visszaszármaztatás ellehetetlenítésével. Úgy egyének, úgy történelmi magyar egyházak szempontjából. 
Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy az EU, de Magyarország politikuma sem kezeli ezt a kérdést kellő alapossággal. Az az álláspont, hogy Szerbia minél előbb az EU-ban és ezért nem gördítünk akadályt elébe. Fontos a folyamat elkezdése, a részletek leszabályozása meg minden ország belügye.
Én ezzel mélységesen nem egyezem. Azt gondolom Magyarországnak ki kellene használnia a jelenlegi EU pozícióját és nyomást kellene gyakorolnia Szerbiára ebben, de sok más kérdésben is. Ha kell, akkor vétózza  Szerbiát! Mondjuk az első lehetséges lépés ezen az úton a rehabilitáció és a vagyon-visszaszármaztatás határidejének meghosszabbítása lehetne. 
Remélem sikerült kitérnem minden kérdésére, de ha volna még valami ami érdekelné, kérem írjon!
Tisztelettel: Csonka Áron, Ada, 2017. 1. 27.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése