Oldalak

2017. április 18., kedd

Ki jár jól a magyarországi támogatással?



Gondolatok a szabadkai tömeges szerződéskötés kapcsán

A szabadkai Sportcsarnokban, a Prosperitati Alapítvány harmadik pályázati körének a lezárásaként, 3734 pályázó írta alá a támogatásról szóló szerződéseket, összesen 2,3 milliárd dinár összértékben.[1]
A magyar kormány összességében 65 milliárd forintot szánt a vajdasági fejlesztésekre. Ebből 5 milliárdot a Prosperitati Alapítvány működési költségeire. Ebből az összegből pénzelték a szerződések aláírásának szabadkai költségeit is.[2] 

A magyarországi támogatás összege tehát 60 milliárd forint. A támogatások után 20%, vagyis 12 milliárd forint forgalmi adó „egyenesen a szerbiai költségvetésben landol”.[3] Forgalmi adó címén, eszköz- és ingatlan vásárlásnál, Szerbia „további 20%-hoz jut”.[4] Mivel a vásárolt eszközök és ingatlanok – a legtöbb esetben termőföld – értéke meghaladja a támogatási összeget, természetesen a különbözet után is forgalmi adót kell fizetni.
A szerbiai költségvetésbe a magyarországi támogatásból legalább 24 milliárd (!) forint kerül befizetésre.  Ehhez hozzá kell adni az 5 milliárd forintot is, amit a Prosperitati Alapítvány költ el. Mindent összevetve, a magyarországi támogatás csaknem fele „a szerb államot (és nem a vajdasági magyarokat – B. A.) gazdagítja”.[5]
A szerződések alapján kifizetésre kerülő összegből „413 permetezőt, 560 traktort, 470 vetőgépet, 267 pótkocsit, 18 kombájnt, 109 bálázót, 340 tárcsát, 124 másfajta pótkocsit, 233 boronát és 275 ekét vásároltak önök, többek között” – mondta el Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán.[6]

Lássuk azonban, lehet-e a támogatásból például traktort, vagy pótkocsit vásárolni?
A használt Belarus MTZ 820-as traktort 1 363 500,00 dinárért árulják a kereskedők. Ebből 272 700,00 dinár a forgalmi adó. (Az eladó a saját bevallása szerint minden traktoron 1000 eurót keres, mivel ennyivel megnövelte az árat.) Ez azt jelenti, hogy a támogatottnak – amennyiben 800 000,00 dinár támogatást kapott –  további 563 500,00 dinárt a saját zsebéből kell kifizetnie. Feltéve, ha van neki miből. Az sem mellékes, hogy a használt traktorral nem jár szavatosság és javítási szolgáltatásokat sem vállal az eladó. Magyarán: zsákbamacskát vásárol. De – egy kis rosszmájúsággal – azt is lehetne mondani, hogy egy halom ócskavasat.
Ha viszont a gazda új traktort szeretne vásárolni, a legolcsóbb, alap-felszerelésű Mahindra márkájú traktor is (450 DI, 30,90 kw), a forgalmi adóval együtt 10 490 euró.
A már említett (legegyszerűbb felszerelésű) új MTZ 82.1 (81ks/60kw) kiskereskedelmi ára 17 075 euró. Ennek a forgalmi adója 3 415 euró. A traktor ára tehát 20 990 euró, amiből 500 euró „engedményt” ad a forgalmazó. Az új traktorért tehát 20 490 eurót kell legombolni. Ez azt jelenti, hogy a (mintegy 6 500 euró támogatásban részesült) vásárlónak még 14 ezer eurót kell hozzátenni a támogatás összegéhez, ha új traktort szándékozik vásárolni.
Kedvező körülmény, hogy a kereskedelmi vállalat 36 hónapos kamatmentes kölcsönt kínál a vásárlónak.  Nagy kérdés azonban, a vásárló három év alatt képes lesz-e visszafizetni a 14 ezer eurós kölcsönt?
Az egyik „nyertes” – ahogyan Pásztor István nevezte a támogatásban részesülteket –, aki egyébként pótkocsit vásárolna, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „most is alig tudta összekaparni a szükséges húsz százalékos önrészt”.[7]
– Sokat segítene, ha az önrészt később kellene kifizetni, amikor a megvásárolt eszközből vagy a földből már haszon is származik. A pótkocsi egyébként 750 ezer dinárba kerül. Ez, mellékesen, túlságosan magas ár. Azt vettem észre, hogy többen is megemelték az árakat, amióta van a Prosperitati. Egy ilyen pótkocsi korábban 500 ezer dinárba került. Olyan eladónál is jártam, ahol most 950 ezer dinárt kérnek ugyanezért a pótkocsiért – mondta az egyik pályázó.[8]  
    

Az anyaország támogatására a délvidéki/vajdasági magyaroknak szükségük van, hogy a szülőföldjükön tudjanak maradni. Az eddig tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a támogatás módja nem lett se jól átgondolva, se megszervezve. Miért nem lehetett például létrehozni egy anyaországi alapítású vállalatot, amelyen keresztül a támogatottak – áremelés nélkül –vásárolták volna meg a szükséges eszközöket?  Azt is lehetővé kellett volna tenni az érdekeltek számára, hogy a hiányzó összegre hosszabb távú kamatmentes kölcsönt, vagy éppen mezőgazdasági gépet kapjanak  
Olyan benyomás alakult ki, hogy a támogatottak teljesen magukra vannak hagyva a támogatási összeg felhasználásakor. Mi lesz azokkal, akik végül nem tudják biztosítani a szükséges önrészt, esetleg ez miatt még jobban elszegényednek? 
A szerződések aláírása sem volt „hivatásosan megszervezve”. Vannak olyan vélemények is, hogy rendezvény „teljes káoszba fulladt”[9] – a „vendégek” másfél órás késése, ami már önmagában is megalázó, a szerződések aláírásának rossz megszervezése, stb. miatt.
Egyáltalán mennyibe került, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, Jadranka Joksimović, a szerb kormány tárca nélküli minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondhassák a (többnyire érdekelten) „dumát” – ahogyan az egyik részvevő fogalmazott. (Joksimović, aki korábban a szélsőséges „Velika Srbija”, vagyis „Nagy Szerbia” című lapot szerkesztette, még a Szerb Radikális Párt tagjaként,  „ígéretet tett arra is, hogy Szerbia fejleszteni fogja az észak-bácskai és az észak-bánáti régiót”.[10] Ha addigra marad még valaki az ott élők közül.) 
Nem lehetett volna a szerződések aláírását ésszerűbben, egyszerűbben és olcsóbban a Prosperitati irodákban megoldani? Mennyi felesleges költséget okoztak a szervezők a 139 településről[11] odarendelt pályázónak a Szabadkára utazás által? A szervezőknek – úgy látszik – mindegy: nem a saját pénzüket költik.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. április 17.


[1] S. P.: Nagyszabású szerződéskötés Szabadkán. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/63277-2017-04-13-21-00-30, 2017. április 13. [22:51]  
[4] Uo.
[5] Uo. Lásd még Basiyt Gréte: Ki jár jól az 50 milliárdból? Családi Kör, 2017. március 30 16-17.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] P. E.: „A bizalom és a boldogulás fordulópontja”. Magyar Szó, 2017. április 14. 4.
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti írásban.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd az 7-es alatti írásban, 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése