Oldalak

2017. július 26., szerda

Tusványosi mesék, kártékony politizálás, messziről jött ember azt mond amit akar. Vajdaság kapcsán folytatódik a "nemzetpolitikai" félrevezetés.

 
 
A tusványosi mesék
 
Az előző évekhez igazodván az idén is számos helyen "nemzetpolitikai" nyári táborokat tartottak. Többek között a Vajdaságban is, ahol a jól bevált szokás szerint nem a dialógus, hanem az egypárti  monológus kapott helyet.  
Vajdasági szempontból nézve, talán a Tusványos számít üde kivételnek. Hiszen ott képviselve  voltak azok a magyar pártok is, akik erdélyi viszonylatban,  hatalmi vagy ellenzékinek számítanak. Szóval, van hova fejlődni. Azonban, ismét csak vajdasági szemmel nézve, mégiscsak az a fontos mi is hangzott el ezeken.
Nem szeretnénk kitérni egyéb nemzetpolitikai kérdésekre, ezért csak azt tesszük szóvá ami szorosan a délvidéki magyarság helyzetéhez kapcsolódik. Ebben a vonatkozásban pedig, egyértelműen megállapítható, hogy folytatódott az a kártékony politizálás amit a hazai egypárt képvisel.

Emlékeztetőül, néhány éve ezeken a helyszíneken bizonygatták milyen fényes a nemzeti tanácsokról szóló törvény, egyenesen olyan autonómiáról beszéltek ami sehol máshol nincsen, csak a Vajdaságban. Aztán meg kiderült, hogy az autonómiából még az A betű sincs meg.  Most ismét hasonló vállveregetésbe és megtévesztésbe kezdtek.

Szerintük itt Vajdaságban, Szerbiában minden rendben van. A magyarság nem képvisel kockázati tényezőt, megbecsült tagjai volnánk a szerbiai társadalomnak, mert ők minden szinten a hatalomban vannak és ott ülnek ahol a döntéseket hozzák. Tehát folytatódik az a félrevezetés és a kisebbségi kánaáni kép kivetítése ami téves következtetések levonására ad okot a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek , illetve az anyaországi politikai döntéshozók körében.

 
Pedig az a  valóság amiben élünk éppen az ellenkezőjét mutatja. Mert ha úgy volna ahogyan azt az egypárt elnöke állítja, akkor nem történhetne meg, hogy Járekon és Újvidéken elszabotálják az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyaroknak állítandó emlékművet, nem történhetne meg, hogy a mai napig nincs befejezve a magyarok és a történelmi egyházainknak járó vagyon-visszaszármaztatás, hogy folyamatosan csökkentik az anyanyelvi oktatás szintjét (az idén tíz magyar osztály indulását akadályozták meg úgy, hogy az egypártnak oktatási államtitkára van a szerbiai kormányban),hogy nem lehet magyarul felvételizni az Újvidéki Egyetem Jogi Karán,  hogy  folyamatosan csökkentik az anyanyelvünk hivatalos használatának lehetőségét ( az egypárt hathatós rásegítésével a tartományban, lásd még  VAT és Magyarkanizsa), hogy semmibe veszik a kisebbségi kultúra pénzelését, hogy a Magyar Nemzeti Tanács semmiről sem hozhat döntést és szinte semmibe sem szólhat bele, hogy a MNT nevetséges pénzösszeget kap a működésére, hogy nincsen részarányos foglalkoztatás és politikai képviselet, hogy a délvidéki magyarságot több közigazgatási egységbe darabolták fel, hogy nincsenek beruházások a magyar tömbben és ezért elvándorolnak az emberek, hogy koszovói romákat és migránsokat telepítenek a magyarok közé, hogy Szabadkán leszavazza a haladópárti koalíciós partner, hogy Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Bácstopolya, Kishegyes magyar önkormányzat nélkül maradnak és ki vannak szolgáltatva annak a pár haladó kádernek, amely ott uralkodik a magyar többség felett, és az sem történhetne meg,  hogy őt személyesen és pártját is semmibe veszik annál az asztalnál ahol ülnek.

Mert az ott ülni az asztalnál, és a bele szólni abba amiről döntenek között nagy a különbség!  
És akkor még nem is említettük azt az apróságot, hogy az egypárt nem képviseli az egész délvidéki magyar közösséget!  

Kit és mit képviselnek?
 
Ami a kockázati tényezőt illeti, azzal talán egyezni is lehet, de nem a felsorolt okok miatt, hanem azért mert a délvidéki magyarok a jogérvényesítést nem bombákkal  hanem politikai eszközökkel végzik, és talán azért is mert a délvidéki magyarság létszáma folyamatosan csökken, a magát  magyar pártnak nevező egypárt meg nem a délvidéki magyarok érdekeit képviseli a belgrádi politikai elit körében, hanem a belgrádi politikai elit érdekeit képviseli a délvidéki magyarság körében.

Egyre inkább beigazolódik mi is az igazi feladatuk. Minden áron "belökni" Szerbiát az EU-ba, még akkor is ha mellőzni kell a délvidéki magyarság elemi érdekeit.

Mert másképpen nem lehet megmagyarázni azt a magaviseletet  amikor az albán-magyar frakció elnöke agyon dicséri azt az oktatási minisztert aki nem engedélyezte  10 magyar osztály indulását, de "sokat tett" a szerb nyelv oktatásáért kisebbségi tagozatokon, vagy azt amikor az EU integrációs bizottság alelnöke az EU küldöttségének azt mondja minden rendben van a kisebbségi akciótervvel és Szerbia kiválóan teljesít, csak éppen a bosnyák és az albán közösség képviselői az ellenkezőjét állítják, vagy azt amikor az identitás zavarokkal szenvedő szerbiai/vajdasági/
magyarországi EU képviselő nem hajlandó tárgyalni  Szerbia körüli országjelentésre tett észrevételekről mert szerinte már lezárultak a lehetőségek, és közben a horvát, román, bolgár, szlovén és egyéb nemzetiségű képviselők nyomására mégis változások történnek a végső szövegen. Majd az ország jelentés elfogadása után  megjátssza a megbotránkozást  a szerbiai bíróság döntése miatt, amellyel ellehetetlenítik a magyar felvételizést az Újvidéki Egyetem Jogi Karán.  Ez volna az a megbecsültség amit az egypárti elnök bizonygatott?

Végezetül, ismét azt kell mondanunk, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, csak azt  ki hiszi el neki?  
 VMDK PRESS
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése