Oldalak

2018. március 24., szombat

Miért „nincs polgári jogvédő”?



Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (107.)


Március 8.
Elmérgesedő bosnyák-szerb viszonyok?
Ahmedin Škrijelj (a fotón), a Szandzsáki Demokratikus Akciópárt (SDA) főtitkára sajtóértekezletet tartott a szandzsáki bosnyákok behívása a szerb katonaság tartalékos egységeibe való beosztás átvétele és a katonai gyakorlatokon való részvétele miatt.


A főtitkár egyebek között elmondta, hogy a pártot a szülők nagyobb száma kereste meg, akiknek a fiai behívókat kaptak, hogy „védjük meg őket ettől a nyomásgyakorlástól és azokról az életveszélyektől, amelynek a szerb katonaság és a honvédelmi minisztérium teszi ki őket”.[1]
– A bosnyákok valós és objektív félelme a szerb fegyveres erőktől abban a tényben van, hogy a bosnyákok ellen éppen ezek a fegyveres erők által elkövetett nagyszámú bűncselekmény nincsen felderítve és a felelősök mindeddig nem lettek megbüntetve.  
Ezekből az okokból kifolyólag, a bosnyákok a szerb katonaságban és más fegyveres erőkben jogosan látnak fenyegető fegyveres erőt, amely ellenséges viszonyt mutat a bosnyákok felé, a volt JSZSZK szétesésétől máig. 
Követeljük, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a szerb katonaság a szandzsáki bosnyákokat hagyja ki a katonai behívásokból – mondta Ahmedin. A bosnyákok nem fognak eleget tenni ezeknek a behívóknak, mivel nem kívánják magukat kockázatoknak és valós életveszélyeknek kitenni, tette hozzá.
– Az igazságügyi szervek nem szabad, hogy megbüntessék a bosnyákokat, akik az életükért való jogos félelem miatt nem tesznek eleget a behívóknak, mivel mind a mai napig nem indítottak eljárást egyetlen bűnöző ellen sem, aki állami szolgálatban karriert épített a szandzsáki bosnyákok gyilkolása, letartóztatása és kínzása által. Azoknak a bosnyákoknak az erőszakos elvitelét és megbüntetését pedig, akik nem tesznek eleget a behívóknak, szervezett állami erőszaknak fogjuk tekintetni, a bosnyákok megfélemlítése céljából – hangoztatta Ahmedin.
A SZDA főtitkára elmondta azt is, hogy ez által értesítették a szerb köztársasági elnököt, a kormányfőt és a védelmi minisztert is. Végezetül felszólította az Európai Uniót, hogy „sürgősen szervezze meg és közvetítsen a szerb hatalmi szervek és a szandzsáki bosnyákok legitim képviselői közötti párbeszédben”.


Március 13.
Miért „nincs polgári jogvédő”?
Óbecsén a községi büdzsébe évről évre betervezik a polgári jogvédő költségét (1,9 millió dinárt), de 2014 novembere óta nincs polgári jogvédő.[2]

Ombudsman híján a közigazgatási hivatal ingyenes jogsegély-szolgálata várja a polgárokat 
(Fotó: Fehér Rózsa)

– Az óbecsei önkormányzat polgári jogvédőről szóló határozata szerint az ombudsman a polgárok sérelmére elkövetett törvénytelenségekre és szabálytalanságokra hívja fel a figyelmet, és ezekre figyelmezteti a közigazgatási hivatalt, valamint a közszolgálatokat és intézményeket, a polgári jogvédő tehát a hatalom feletti kontroll eszköze, ezért is választják a végrehajtó hatalom mandátumánál hosszabb időre. Bár Óbecse az elsők között alkalmazott ombudsmant az országban, Deli Csaba nyugdíjba vonulása óta a községben nincs kinek és mire kifizetni a tervezett bér- és egyéb költségeket a közigazgatási adminisztráció, valamint a közintézmények és a közvállalatok jogszerű tevékenységének az ellenőrzéséért. Dragan Tošić polgármester szerint ennek oka az, hogy számos egyéb feltétel mellett Óbecsén a polgári jogvédőnek mind a szerb, mind a magyar nyelvet jól kell ismernie – tudjuk meg az idézett írásból.[3]

2017. április 20-ától 23-ig megfigyelő látogatást tett Óbecsén, Zentán és Szabadkán a Morvai Krisztina EP képviselő által vezetett nemzeti jogvédő (Nemzeti Jogvédő Szolgálat – NJSZ) delegáció.
A látogatás apropója az volt, hogy az Európai Parlamentben megvitatásra került David McAllister német EP-képviselő/jelentéstevő nevéhez fűződő 2016-os szerbiai országjelentés, az Európai parlament állásfoglalására irányuló indítvánnyal együtt.[4]
A küldöttség tagjai a helyszínen kívántak tájékozódni, hogyan valósulnak meg a magyar közösség – a nemzetközi normák és a belső jogszabályok által biztosított – jogai, legfőképpen az anyanyelv-használat területén.
A négynapos monitoring alatt, amelyen én is részt vehettem, azt lehetett megállapítani, hogy magyar közösség helyzete/állapota és jogainak megvalósulása talán még rosszabb, mint ahogy azt A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai című 2017. április elején megjelent (árnyék)jelentésben[5] megírtam.  
A nyelvhasználat területén – a magyar nyelv hivatalos használatát előíró jogszabályok ellenére – a közhivatalokban és a bíróságon alig található magyar nyelvű tájékoztató jellegű és egyéb felirat vagy nyomtatvány. Magyar nyelvű formanyomtatványt, űrlapot szinte sehol nem tudtak mutatni, miközben Óbecsén a magyarok 45, Zentán pedig a lakosság 78 százalékét képezik. Vagyis jóval meghaladják az egyenrangú nyelvhasználat biztosításhoz szükséges 15 százalékot.[6]
Az óbecsei bíróságon például a magyar bíró neve csak szerb nyelven és cirill betűvel volt feltüntetve. Az eljárások általában szerb nyelven, vagy fordító segítségével történnek. A Szabálysértési Bíróságon is ritka a magyar nyelven lefolytatott eljárás, az is csak első fokon. (A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának elnöke pedig éppen ebben a városban él.)
Magyar nemzetiségű alkalmazottak akadnak ugyan a hivatalokban és az igazságügyben, vezető beosztásban is, de a részarányos foglalkoztatás biztosítása továbbra is elméleti kategóriát képez. Az utánpótlás se nincsen biztosítva. Zentán a magyarul egyébként beszélő rendőrségi alkalmazott – a küldöttséggel való találkozó alkalmával – gyorsan szerb nyelvre fordította a szót, mondván, hogy „így pontosabban tudja kifejezni magát”.
Az lakosok nem ismerik a jogaikat és nem is kérik azok gyakorlati alkalmazását. Ügyintézéskor – Óbecsén és Zentán egyaránt –, aki nem beszéli megfelelő szinten a szerb nyelvet, az magával viszi a férjét, vagy a felségét, hogy segítsen a szerb nyelvű és cirill betűs nyomtatványok, űrlapok kitöltésben.
A köztársasági szintű hivatalokban, mint például a kataszter, a magyar nyelv használata egyáltalán nincsen biztosítva. Se szóban, se írásban. Ezt – jogellenesen – azzal magyarázzák, hogy „a székhelyük Belgrádban van és rájuk a helyi jogszabályok nem vonatkoznak”.
A küldöttség tagjai megismerkedhettek a magyarság nagyméretű és fokozódó fogyásával, a tömeges elvándorlás problémájával, a munkanélküliség növekedésével és a szegénység fokozódásával is. (Zentán csak a cukorgyár leállítása miatt – a helybeliek elmondása szerint – mintegy kétezer lakos távozott külföldre.) 
Röviden: A gyakorlatban a nemzeti közösségi jogok messze elmaradnak a jogszabályok által biztosított jogoktól. Mondhatni azt is, hogy köszönő viszonyban se nincsenek a jogszabályokkal.[7]

Sirkova Anikó, Dr. Zoran Pavlović és Ceglédi Rudolf
Fotó: Rúzsa Mária

Az ombudsmannak, tehát, a Tisza-menti magyar községekben (is) lenne dolga, de nem csak a „munkára való és a munkaviszonyból eredő jogok sérülése miatt”[8] – ahogyan Deli Csaba volt óbecsei jogvédő nyilatkozta, hanem a nemzeti kisebbségi jogok sérülése miatt is. Csak épen ombudsman nincsen.  És senki semmit nem tesz annak érdekében, hogy legyen!
Ombudsman nem csak Óbecsén nincsen, de Zentán (ahol hasonló a helyzet mint Óbecsén), Magyarkanizsán és Adán sem. Ezt tudtuk meg a dr. Zoran Pavlović tartományi ombudsman zentai látogatása alkalmából tartott sajtótájékoztatóról készült írásból.[9] Pedig fontos eleme lehetne ez a nemzeti kisebbségi jogok jobb érvényesítésének!
Mi ennek az oka? Az egyik talán az, hogy „a polgári jogvédőnek mind a szerb, mind a magyar nyelvet jól kell ismernie”, azzal a megjegyzéssel, hogy nem csak „ismernie” hanem egyenrangúan használnia is kell. Ilyen kárderek pedig – az elmondottak alapján úgy tűnik – nincsenek, a hatalom pedig nem tett semmit, hogy legyenek. Vagy ha ilyenek vannak is, nem vállalják ezt a munkát. Azt is érdekes lehetne kutatni, hogy miért nem. A közigazgatási hivatal ingyenes jogsegély-szolgálata márpedig nem helyettesítheti az polgári jogvédőt! Nem igaz, hogy három év alatt nem lehetett volna magyar jogászokat kiképezni ombudsmannak!
Pavlović most azzal a lehetetlen ötlettel állt elő, hogy „Zenta, Magyarkanizsa és Ada elöljárói gondolkodjanak el egy független szerv kinevezésén, amely e három község területén végezné a helyi ombudsman tevékenységét”.[10] Ez képtelenség! Sehol sem tudná teljes mértékben ellátni a feladatát – ha igazán akarna dolgozni! Vagy esetleg attól félnek, hogy esetleg a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazását is számon kérné?
Mit tett a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács és a helybeli magyar pártok, hogy a Tisza-menti magyar községekben is legyen polgári jogvédő?

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. március 24.


[1] SDA Sandžaka se protivi pozivanju i raspoređivanju Bošnjaka u rezervni sastav srpske vojske i učestvovanju na    

  vojnim vježbama [Az SZDA ellenzi a bosnyákok behívását a szerb hadsereg tartalékos egységeibe és részvételét a    

  katonai gyakorlatokon]. http://www.sda.rs/vijesti/2000-sda-sandzaka-se-protivi-pozivanju-i-rasporedjivanju-bosnjaka-u-rezervni-sastav-srpske-vojske-i-ucestvovanju-na-vojnim-vjezbama.html, 2018. március 8. és S.N.: Ministarstvo   

   odbrane da ne poziva Bošnjake [A Honvédelmi  M?isztérium ne hívja  bosnyákokat]. Danas, 2018. március 9. 6.

[2] „Szerbiában 2002-ben Vajdaságnak lett elsőként ombudsmanja, de a tartományban a mai napig csak kevesebb, mint
  15 önkormányzat büszkélkedhet polgári jogvédővel.” feró: Ombudsman kerestetik. Magyar Szó, 2018. március 13. 5.,
  [18:09]

  Lásd még Rúzsa Mária Zenta: Községi ombudsmanok kinevezését szorgalmazzák c. írását. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22281/Zenta-Kozsegi-ombudsmanok-kinevezeset-szorgalmazzak.html, 2018. március 19. [16:10]

[3] Lásd feró írását a 2-es alatt. 
[5] Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület. Verzál 021. Újvidék 2017 256.
[6] „A helyi önkormányzat köteles alapszabályával hivatalos használatba bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvét és írásmódját, ha a területén az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15%-ot.” TÖRVÉNY A HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL.
Az SZK Hivatalos Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005. – másik törvény és 30/2010. szám.
[7] Bővebben lásd az „Elégedett szerbiai magyarok”? c. írásom. https://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Napl%C3%B3?updated-max=2017-05-14T18:58:00%2B02:00&max-results=20&start=2&by-date=false, 2017. április 27. és Nemzeti jogvédő Alapítvány.
nja.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=1177
[8] Lásd feró írását a 2-es alatt.
[10] Lásd feró írását a 2-es alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése