Oldalak

2018. szeptember 7., péntek

A gerinc meg a sérve

Picsogó kórustagok lennénk? A gyümölcsös láda férges almái? Libsik? Soros-bérencek? Ketrecrázók? Nem vagyunk igaz magyarok? Létezik egyáltalán igaz meg nem igaz magyar? Ha magyar családba születünk, az anyanyelvünk a magyar, magyarul tanulunk, a saját gyerekeinket is magyar nyelven iskoláztatjuk, és a magyar értékek tiszteletére és megóvására neveljük, akkor sem vagyunk rendes magyarok? Vicei Natália:

Gerincsérvem van. Sajnos. A gerincet képező csigolyák egyikénél (vagy többnél is) a kocsonyás korong kitüremkedik, és nyomja valamelyik idegszálat. Nehéz felegyenesedni, gyötrelmesebbek a reggelek, bénább a test, és óvatosabb járásra kényszerít. Ez legyen a legnagyobb bajom. De nem ez a legnagyobb bajom.
A vajdasági magyarságnak is van gerincsérve. Kitüremkedik a gerincoszlopából, és nyomja az ideget. Az idegeinket, talán így helyesebb, mert nem csak az enyémet (viszont csak a magam nevében beszélek). Ha úgy tekintünk a vajdasági magyarokra, mint egy test gerincoszlopára (most tekintsünk úgy),akkor sérv esetén, a fent leírt tünetek jelentkeznek náluk is.
Vívódom már egy ideje.
Picsogó kórustagok lennénk? A gyümölcsös láda férges almái? Libsik? Soros-bérencek? Ketrecrázók? Nem vagyunk igaz magyarok? Létezik egyáltalán igaz meg nem igaz magyar? Ha magyar családba születünk, az anyanyelvünk a magyar, magyarul tanulunk, a saját gyerekeinket is magyar nyelven iskoláztatjuk, és a magyar értékek tiszteletére és megóvására neveljük, akkor sem vagyunk rendes magyarok? Ha picsogó kórustagokká válunk, onnan már csak a ketrecrázók közé kerülhetünk? Azért vándorlunk el oly sokan, mert szegénység van? A politikai érdekképviselet miatt vándorlunk el? (Pillanatok alatt tűnnek itt el az emberek a süllyesztőben. Megengedhetjük magunknak ezt a luxust?) Szerintetek nincs minden magyarra szükség? Tudjátok milyen bizonytalanságban élni? Félteni az egzisztenciát, a családot? Olyan jó lenne megérteni, kinek az ellenségei vagyunk. Lehetséges, hogy ha minden ellenségnek tartott ember elvándorolna, nem nagyon maradna magyar a Vajdaságban?
A nagymamám sírja Moholon van. Lánykori neve Széchenyi, ez áll a sírkövén. Soha senki nem kételkedett abban, hogy magyar-e. A szüleim Zentán élnek, nyugdíjasok. Télen 12-14 fok van a házban. Mégsem adják el. Az a ház az „életművük”, az otthonuk. A gyermekeim is itt érzik magukat otthon. Én mehetnék el valahova külföldre takarítani, de itt kanyarodunk vissza a gerincsérvhez. Ennyi évesen, ezzel a derékkal már sajnos nem bírnám. A színházban van az én helyem. (Csak mellékesen kérdezem: miért nem jár a Szabadkai Népszínház magyar társulatának előadásaira, Elnök úr? Azt mondják, a színháznak közösségmegőrző szerepe van.) Úgyhogy egyelőre nem megyek sehova. Egyelőre nem, bár néha riaszt a szétszórt, eltékozolt életre való visszapillantás gondolata.
Szomorúan látom, mennyire elmagányosodott a vajdasági magyarság. Még az Atlasz-hegységnyi prosperitatis pénz sem tudja eltakarni azt a magányt, ami a vajdasági ember tekintetében ül. Ön látja? Ha majd megérzi maga körül a fagyos űrt, amelyet az eltávozottak hagytak maguk után, akkor esetleg elmegy Ön is? Elképzelhető, hogy az élet akkor sem állna meg.
Soros bérenc… A 21 éves autónk kompatibilis a természettel: nyáron meleg, télen hideg. Mint anyuék háza. Szelíd ünnepi hangulatba kerülök azon a napon, amikor kifizetem a havi számlákat. Ismeritek ezt az érzést?
Ön ki szokta kapcsolni a konyhai kis bojlert, hogy kisebb legyen a villanyszámlája, Elnök úr?
A jövő kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Az is lehet, hogy Ön ott ülhet majd az idők végezetéig az Atlasz-hegységnyi pénz legtetején, szétnéz, és a párttagjain kívül nem lát már maga körül vajdasági magyar embert. Ez persze egy apokaliptikus, szomorú forgatókönyv lenne, de ha egyszer mégis bekövetkezne…Ugye nem jön majd utánunk, Elnök úr?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése