A közjegyző köteles biztosítani a
fordítást
Szerbiában
2017. március 1-jétől csak közjegyzőnél lehet hitelesíteni az aláírásokat, a
különböző okiratokat és a fénymásolatokat.[1] Ez
által a közjegyzőknek is fontos feladat jutott a nemzeti kisebbségi nyelvi
jogok biztosítása terén a gyakorlatban.
Október
22-én 31 újonnan kinevezett közjegyző tette le az esküt Nela Kuburović igazságügy-miniszter
előtt. Ezzel összesen 199-re nőtt a közjegyzők száma Szerbiában. A miniszter reményei szerint az újonnan kinevezett
közjegyzők az év végéig alakítják meg az irodáikat, s kezdenek el dolgozni.
A 31 közjegyzőt 26 alapfokú bíróság
területére nevezték ki. Ezek közül Vajdaság területén Palánka (Palánka község
területe), Verbász (Verbász és Kúla község területe), Versec (Fehértemplom
község területe), Nagybecskerek (Nagybecskerek város területe), Nagykikinda
(Nagykikinda község területe), Újvidék (Újvidék város és Titel község
területe), Ópázova (Ópázova község területe) és Szabadka (Szabadka város
területe) kap új közjegyzőt, írja a Tanjug[2] (nevű, 2015. október 31-étől jogilag nem
létező hírügynökség).[3]
A belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE)[4] munkatársai június 29-én Szabadkán, a Magyar
Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián mutatták be[5] A nemzeti kisebbségek részvétele Szerbia
társadalmi és politikai életében c. kiadványt.[6]
A közjegyzők és a (köz)végrehajtók nemzeti
összetételéről – a kiadvány szerint –„nem léteznek adatok és nem tudni, hogy
közülük mennyien tartoznak a nemzeti kisebbségekhez (habár ilyen adatot a
Közjegyzői Kamarától (JKS)[7] bizonyára be lehetett
volna és a kutatóknak be is kellett volna szerezni – B. A.). A nemzeti
kisebbségeknek a közhatalmi szervekben és testületekben való képviseletére
vonatkozó viták során a közjegyzők és a (köz)végrehajtók általában fókuszon
kívül maradnak. Úgy tűnik, hogy szem elől tévesztik a tulajdonságukat, hogy
közhatalmi felhatalmazásuk van, hogy a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó
szabályok alkalmazása rájuk is vonatkozik, valamint hogy a megválasztásukkor,
illetve a kinevezésekkor rájuk is érvényes az alkotmányos és törvényes
rendelkezés, miszerint figyelembe kell venni a nemzeti hovatartozást”.[8]
A most kinevezett 31 közjegyező
nemzeti hovatartozását és nyelvismeretét sem közölték. Egy korábbi adat szerint „Zentán,
Magyarkanizsán, Temerinben, Pancsován, és Zomborban van magyar közjegyző”.[9] A 11 vajdasági községbe most
kinevezett közjegyező közül – a nevek alapján és az ismereteim szerint – csupán
egyetlen egy beszéli a magyar nyelvet, aki Szabadkán látja majd el a hivatalát.[10]
Az adatokból, tehát, arra lehet
következtetni, hogy a 199 szerbiai közjegyző között legfeljebb hat magyar van.
A hatályos törvények szerint, „a
közjegyző köteles biztosítani a nyelvhasználati jogot, attól függetlenül, hogy
érti-e vagy sem a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelvet”.[11]
Tekintettel arra (is), hogy
Vajdaság Autonóm Tartomány területén a magyar nyelv 31 községben (illetve
valamely községhez tartozó településen) van hivatalos használatban,[12]
a magyar közjegyzők száma bizony rendkívül alacsony. Ezt egyesek azzal
magyarázzák, hogy „nincs elegendő számú (a magyar nemzeti – B. A) kisebbséghez
tartozó jogász”.[13]
A kérdés viszont az, hogy mit tett, vagy mit nem tett a hatalom annak
érdekében, hogy legyen? (Az Újvidéki Jogtudományi
Kar, a VaMaDiSz perelése után, lehetővé tette ugyan a hivatalos használatban
álló kisebbségi nyelveken történő felvételizést, a Fellebbviteli Bíróság
ítéletét követően, ám kötelező szerb
írásbeli-szóbeli vizsgát vezetett be ezzel együtt a kisebbségieknek. Az
érdekvédelmi szervezetek ezt diszkriminációnak ítélik meg a többségi nyelven
felvételiző hallgató-jelöltekhez viszonyítva.)[14]
|
„A törvényi előírásoknak
megfelelően, azokban a helyi önkormányzatokban, ahol a szerb nyelv mellett
valamelyik nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, a
közjegyző a közjegyzői okiratokat szerb nyelven, cirill írásmóddal vagy a
nemzeti kisebbség nyelvén és írásmódjával vagy mindkét nyelven és írásmóddal
készíti el az ügyfél kérésének megfelelően. A közjegyző, az ügyfél kérésének
megfelelően, köteles biztosítani a fordítást, illetve olyan nyelven kiadni az
okiratot, amilyen nyelven azt igényelték.”[15]
|
Azok a közjegyzők, akik nem
ismerik a működési területükön „hivatalos használatban lévő nemzeti
kisebbségi nyelvet”, „már a kinevezésükkor kötelesek voltak mellékelni
hivatalos bírósági fordítóval kötött szerződést”[16] a nyelvhasználati jogok
biztosítása érdekében.
Ez eddig rendben is lenne, a
gyakorlatban viszont az ügyfelek úgymond „nem élnek az anyanyelv-használati
jogukkal”, és csak elvétve tartanak igényt a fordító segítségére a különböző
közjegyzői okiratok hitelesítésénél, általában azt mondván, hogy „nem szükséges a fordító, mivel beszélik a
szerb nyelvet”.
A polgárokban a legtöbb esetben
nem tudatosodott az anyanyelv-használati jogok érvényesítésének fontossága,
amiből aztán különböző félreértések és bírósági perek is kialakulhatnak. A
szerb nyelvet ugyanis, amikor hivatalos eljárásról van szó, nem elég
valamilyen, általában nem elegendő szinten ismerni, mert annak utóbb súlyos jogi,
anyagi, stb. következményei lehetnek. A fordító jelenléte nélkül hitelesített
szerződés pld., amennyiben nem lett lefordítva az aláíró anyanyelvére
és elmagyarázva a tartalma, valamint a jogi következményei,
bírósági eljárásban megsemmisíthetők.
Az ügyfelek – ismereteim szerint
– egyáltalán nem használják azt a lehetőséget, amire egyébként joguk van, hogy
a közjegyzővel szerződéses viszonyban lévő fordító, magyar nyelvű hiteles
fordítást készítsen a közjegyzői okiratról, illetve a hitelesítésről. A közjegyző
ugyanis „köteles biztosítani a fordítást, és olyan nyelven kiadni az okiratot,
amilyen nyelven azt kérik”.[17]
Fontos megjegyezni, hogy a
kétnyelvűség alkotmánnyal biztosított jog, ezért „a közjegyző köteles kiadni olyan
nyelven a dokumentumot, amilyen nyelv (az adott községben – B. A.) hivatalos
használatban van, és ezt nem fizettetheti meg”.[18] Amennyiben a közjegyző a
hatályos törvénnyel ellentétben jár el, értesíteni kell a Közjegyzői Kamarát.
Az sem mellékes, hogy a
közjegyzői okiratok mindegyike (most már) kizárólag szerb nyelven és cirill
írásmóddal készül. A közjegyző megköveteli, hogy minden hitesítésre benyújtott/átadott
okirat szerb nyelven és cirill betűs írásmóddal legyen elkészítve, még azokban
a községekben is, ahol a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatban vannak.
Ezt nem lehet másként nevezni, mint a korábbi egyenrangú nyelvhasználat teljes
felrúgásának.
Miért nem foglalkozott a Magyar Nemzeti Tanács
Nyelvhasználati Bizottsága ezekkel a problémákkal?! Erre aztán már igazán nem
lehet azt mondani, hogy „nem tartozik a hatáskörébe”!
BOZÓKI Antal
Torda, 2018. október 28.
[1] Zakon o javnom beležništvu [Törvény a
közjegyzőségről]. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_javnom_beleznistvu.html
[2] Mától összesen 199 közjegyző van
Szerbiában.
https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26349/Matol-osszesen-199-kozjegyzo-van-Szerbiaban.html,
2018. október 22. [21:31]. Lásd még: Ministarka pravde imenovala 31 javnog
beležnika [Az igazságügy-miniszter kinevezett 31 közjegyzőt]. https://www.pravniportal.com/ministarka-pravde-imenovala-31-javnog-beleznika/,
2018. október 31.
[3] Udruženja u pismu međunarodnim institucijama:
Situacija u medijima je dramatično loša
[Egyesületek a nemzetközi intézményekhez intézett levele:
A media helyzete drámaian rossz] http://www.autonomija.info/udruzenja-u-pismu-medjunarodnim-institucijama-situacija-u-medijima-je-dramaticno-losa.html.
2018. október 20.
[5] P. E.: Ötről tizenháromra.
Magyar Szó, 2018. június 30. 1. és 5.
[6] Ljubica Đorđević – Jelena Lončar
– Nataša Miljković – Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u društvenom i
političkom životu Srbije. Centar za istraživanje etniciteta, Beograd [Etnikai
Kutatási Központ, Belgrád] 2018, 178 p. Lásd még Az alkotmányos és törvényes
elvek alkalmazása nem működik c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11286,
2018. augusztus 7.
[8] A 6-os alatti kiadvány. 9-140.
[9] Kis Laura: A közjegyzői törvény
egyértelmű. Magyar Szó, 2017. június 10. 18.
[10] Lásd a 2-es alatti írásban.
[11] Lásd a 9-es jegyzetben említett
írást.
[12] Jezici i pisma u službenoj upotrebi u
statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine [ Hivatalos használatban
lévő nyelvek és írások a Vajdaság AT városainak és községeinek
alapszabályaiban]. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/mapa.php
[13]
Lásd Kis Laura írását a 10-es alatt, 18.
[14]
Bővebben lásd: „Két megoldás” a magyar vezetők előtt:
Küzdelem a közösségi jogokért vagy a távozás. Nyilas „két megoldása”:
https://naplo.org/index.php?p=
[15] Lásd Kis Laura írását a 10-es alatt, 1.
[16] Uo. 18.
[17] Uo.
[18] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése