Oldalak

2019. március 15., péntek

A szabad magyar sajtó napjára


Méltóztassanak az Urak ezen elgondolkodni!
(Tari István)

Volt egy időszak, amikor úgy tartották, hogy az Újvidéken megjelenő Magyar Szó a világ legjobb magyar nyelvű napilapja. Az aranykornak nevezett 60-as években az örök mérvadónak számító vasárnapi szám több mint hatvanezer példányban jelent meg, a heti átlagos példányszám pedig harmincötezret tett ki. Napjainkban az eladott példányszám alig haladja meg a kétezret. A többszöri átgondolatlan átszervezés folyamatosan gyengítette a lapot, a legutóbbi „ésszerűsítés” során pedig három részre szakították: a törzse (az épület és a nyomda, meg a fokozatosan leépített helyi szerkesztőség) Újvidéken maradt, a jelentősebb rovatokat pedig Szabadkára és Zentára költöztették. A felszabdalás nem tett jót a lapnak, nehezen heveri ki a három darabba történt szakítást, már ha kiheveri egyáltalán. 

A Hét Nap nevű szabadkai hetilap is több átalakításon esett át. Mióta a régi újságírógárda kiöregedett, nem igazán sikerült magára találnia. Voltak különféle korszakai, de a régi fénye egyre csak halványodott. Az egykoron volt ütőképes gárdához hasonlatos csapatot mindeddig nem sikerült kialakítania, ez pontosan lemérhető az újság színvonalán. Az utóbbi időben fiatalítással próbálkoznak, ez azonban egyelőre még kevés a lap feltámasztásához. Hogy a baj még nagyobb legyen – s ez az, ami tulajdonképpen szinte reménytelenné teszi a haló poraiból való feltámadást –, az egykoron közkedvelt hetilap mostanra már elveszítette az olvasótáborát. Nemrég derült ki, hogy a nyomtatott példányszám heti átlaga mindössze 5004 darab, az eladott átlag pedig alig több mint ennek a fele, egészen pontosan: 2674 darab.
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében valaha száznál is többen dolgoztak, most 30 munkatárs látja el a 24 órás magyar nyelvű tájékoztatást. Régen 12 bemondót alkalmaztak, jelenleg 3 van munkaviszonyban. Elméletileg az egész tartomány területén hallhatónak kellene lennie a műsorainak, a vétel azonban több körzetben is erősen kifogásolható, vagy a hangja el sem jut (például) a szórványban élő magyarság egy részéhez, akik pedig egyedül csak a rádió által tájékozódhatnának magyar nyelven, mert már se helyi magyar nyelvű lapjaik, se helyi rádiók nincsenek, amelyek magyarul szólhatnának hozzájuk. Hogy e téren javulás történjen, arra szinte semmi remény.
Az Újvidéki Rádió az utóbbi néhány évben a napi politika szolgálatába szegődött, így a hangja egyre bátortalanabb. Nemcsak a szakemberhiány, ez is átüt a műsorain.
Az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége a 80-as években 100 főből állt, napi két híradót készítettek, és fő műsoridőben is jó néhány adást sugároztak magyar nyelven. Jelenleg 25 munkatárssal dolgoznak, és évi 57 000 percnyi magyar műsort készítenek, akkor viszont csak a sportesemények élő közvetítése (magyar nyelven) évi 27 000 percet tett ki. Látványos a különbség, a leépülés. Műsorbővítésről, a műszaki felszerelés korszerűsítéséről nem is álmodhatnak, szinte a puszta fennmaradásért küzdenek. Igyekeznek megőrizni az önállóságukat, hogy ne váljanak az egyre terebélyesedő szabadkai Pannon RTV-nek csak egy kihelyezett, megtűrt stúdiójává.
Az 1999-es Szerbia elleni NATO-támadások idején több találat is érte az Újvidéki Televízió székházát – hogy a történet még fájdalmasabb legyen, éppen a sajtószabadság világnapján hullottak rá a bombák. A legutolsó műsor, amit abból a székházból sugároztak, éppen a magyar nyelvű esti Híradó volt. A televízió tavaly ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Dolgozói ígéretet kaptak arra, hogy hamarosan felépül a Vajdasági RTV modern székháza, amelyben a rádiós és a tévés szerkesztőség is helyet kap. A vadonatúj sajtóház azonban egymagában nem szavatolja a szabadelvű tájékoztatást.
A Szabadkán működő Pannon RTV a Szabadkai Rádió halálának köszönheti az életét. Tervezetten annak romjaira épült. A fejlesztése – főként anyaországi támogatás révén – gőzerővel zajlik. Két hullámhosszon (Pannon Rádió és Szabadkai Magyar Rádió néven) sugároz rádióműsort. Az előbbi 24 órán át hallható, az utóbbi pedig napi 14 óra adást közvetít. Tévécsatornával is rendelkezik, naponta 4-5 óra önálló anyagot készít, adása szinte már az egész tartomány területén elérhető. A hírműsorok, a híradások mindhárom médiumban azonosak, ami eleve kizárja a sokrétegű sokszínűséget. Mindhárom tájékoztatási eszközt a Pannónia Alap működteti, vagyis annak igazgatója, Bodzsoni István kezében összpontosul a szabadkai magyar sajtó feletti hatalom. Alighanem Bodzsoni lesz a vajdasági magyar tájékoztatás erős embere, ami elég nagy baj, mert a sajtónknak a jelenlegi állapotában mindenre szüksége van, csak épp egy politikai hatalom által távirányítóval mozgatott káderre nincsen. Az észak-bácskai magyar médiabirodalomnak nem tesz jót a kényszerű „általános eldrapposítás”, amúgy is sápadt ábrázatához, vértelen arcszínéhez nem illik a fakó sajtóegyenruha.
Az Újvidéken megjelenő, egykoron legendás ifjúsági hetilap, a Képes Ifjúság mindig a gondolkodó, az útkereső, a lázadó, az alkotó fiatalok újságja volt. Valaha erős szerkesztőségi gárda készítette, és tízezer példányban jelent meg. Az elmúlt másfél évtizedben a közösséget érintő közéleti témájú írások szinte teljesen eltűntek az oldalairól. Nem is olyan régen még rendszeres előfizetői voltak, az iskolákban maguk a tanárok és a diákok terjesztették, mostanra viszont már az önállósága is megszűnt, mert a Magyar Szó napilap szerdai mellékleteként jelenik meg. Nem hangzik jól, de attól még igaz: ingyen osztogatják. A sorsa megpecsételődött, a végelgyengülés tüneteit mutatja. Nagyon úgy fest, hogy halálra szánták.
A drasztikus megszüntetés helyett ugyancsak jobb sorsot érdemelt volna az olvasmányos munkásújság („melós lap”), a szintén Újvidéken készített Dolgozók című szakszervezeti hetilap. Vérátömlesztéssel (a kis lapok: Képes Ifjúság, Jó Pajtás, Mézeskalács folyószámlájának megcsapolásával) általa kelt életre a szintén hetente megjelenő Családi Kör, amelyet egészen a közelmúltig a politikától, a fajsúlyos közéleti témáktól való óvatos ódzkodás jellemzett. Nevéhez híven, igyekezett valóban a család lapjává válni, az Olvasó pedig ezt úgy díjazta, hogy előfizetett rá, vagy csütörtökönként megvásárolta. Mostanában új gárda készíti, de jobbára a régi lapterv szerint, márpedig egy erőteljes felfrissülés csakis az előnyére válna.  
A Napló című független politikai hetilapot a szabad sajtó iránti igény hívta életre, hiánypótló szerepet töltött be. A 90-es évek délszláv háborúinak idején felvállalta a vajdasági magyar érdekvédelmet. Rövid idő alatt népszerűvé vált, 11-12 ezer példányban jelent meg. Rendszeresen tudósított például a háborúellenes béketüntetésekről, a harctéri eseményekről, a magyar katona áldozatok temetéséről. Megszűnése óta időről időre megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy ismét szükség lenne egy magyar közéleti-politikai (elemző) hetilapra. Ez azonban alighanem már csak álom marad. Kár.

 

A Szabadkai Rádió nem akart a politika szócsöve lenni, ezért kellett 2016-ban végleg megszűnnie. A vajdasági magyarság második legrégebbi elektronikus médiuma a pártatlan tájékoztatásáért, a függetlenségre való törekvéséért nagy árat fizetett. A hatalom csúfosan elbánt, leszámolt vele, a politika nem akarta megmenteni, mert helyette, a romjain felépítette a saját sajtóbirodalmát.
A páratlanul népszerű Szabadkai Rádiót a város alapította és működtette majdnem 50 éven át, éppen tavaly lett volna 50 éves. Kényszerű elhallgattatása pótolhatatlan veszteség az itteni magyarság számára és lemoshatatlan, örökös szégyenfoltja a vajdasági magyar érdekvédelemnek.
Vajdaság Ma Internetes Hírportál néven 15 évvel ezelőtt megszületett az első elektronikus újság, Sebestyén Imre egykori Magyar Szó-s újságíró, szerkesztő irányításával. Pártatlanságra, függetlenségre törekedett és elismerést, jó hírnevet szerzett magának. Az elmúlt néhány évben azonban veszített kritikai éléből, élességéből, igyekezett alkalmazkodni, idomulni a megváltozott politikai körülményekhez. Jelenleg 10 fős szerkesztőség készíti.
A DélHír Portál a második elektronikus médiumunk. 2012 decemberében indult. Saját „bevallása” szerint magyar nyelvű és értékrendű, nemzeti internetes hírportál. Megjelenésekor éppen egy űrt töltött be, egyediségével, másságával szokatlan, újfajta színt hozott a tájékoztatásunkba. Kevés munkatárssal, mindössze 1-2 fizetett alkalmazottal működik.
A Második Nyilvánosság Facebook-oldalt ugyancsak a valós tájékoztatás iránti igény hívta életre, 2014. november 25-én bukkantak fel az interneten. Az ötfős „fiúcsapat” ezt így fogalmazta meg: „Sokunknak már régóta elege van az itteni közéletből, de a pohár csak most telt be igazán.” Azóta önálló írásokkal és a hazai meg a külföldi sajtóból átvett cikkekkel vannak jelen a tájékoztatásunkban. Az oldal 3500-nál is több kedvelőt szerzett magának.
A Szabad Magyar Szó néven olvasható internetes független közéleti fórum 2016 októbere óta színesíti a sajtónkat. Működtetői azért hozták létre, mert úgy érezték, hogy „napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése.” És azt ígérik, hogy: „Lehetőségeinkhez mérten minden olyan eszközt latba kell vetnünk, amellyel az olvasó megingott bizalmát visszaszerezhetjük. Ezt diktálja az újságírói etika és a szakmai felelősségérzet.” Mindehhez – nagyon helyesen – még azt is hozzáteszik: „Minden vajdasági magyarnak joga van megismerni a teljes valóságot, és nem csupán annak egy kikozmetikázott részét.” Az új internetes újságunknak mára már 11 500 kedvelője van.
Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése