Oldalak

2019. április 10., szerda

A Mladina kapcsán


Bódis Gábor
Bódis Gábor

Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről. Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.

A maribori hetilap a délszláv térségben a sajtószabadság és a radikális szókimondás fénylő csillaga, amely már az egypártrendszerben is polgárpukkasztónak számított. Három évtizeddel a honi diktatúra megszűnése után most az újjászületett magyarországi zsarnokság célpontjává vált. Egy karikatúra miatt. Nincs egyedül, hiszen sok más tudósító, publicista mellett nekem is volt alkalmam ilyen kegyben részesülni.
A Magyar Narancs számolt be arról, hogy a szlovén hetilap március végén olyan címlappal jelent meg, mely Orbán Viktort náci vezérként ábrázolta, miközben hozzá dörgölőztek a szlovén szélsőjobboldali párt, az SDS vezetői.
A címlap és a magyarországi helyzetet elemző írás ellen azonnal tiltakozott a ljubljanai magyar nagykövet. Szilágyiné Bátorfi Edit szerint a címlap „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”. Az olvasói levélre a Mladina szerkesztősége szatirikusan reagált: elkészítették a borító alternatív változatát, melyen Orbán immár virággal a kezében, szivárványos zászló alatt vonul szlovén barátaival.
 A történet azonban itt nem ért véget. Ahogy a Mladina diplomáciai forrásokból megtudta, a nagykövet nem csupán levelet írt a szerkesztőségnek, de diplomáciai jegyzéket is (note verbale) átadott a szlovén Külügyminisztériumnak. Ebben a levélben Szilágyiné Bátorfi Edit arról ír, hogy a Mladina karikatúrája átlépi a sajtó- és a szólásszabadság határait, és rontja a két ország amúgy kiváló kapcsolatát. A ljubljanai Magyar Nagykövetség ezért tiltakozik a szlovén Külügyminisztériumnál, és arra kéri a szlovén kormányt, hogy a jövőben akadályozza meg, hogy hasonló eset megtörténjen az országban.
A Mladina úgy tudja, a szlovén külügy válaszolt a tiltakozásra. A minisztérium kiállt a sajtó- és szólásszabadság mellett, és közölte, a kormánynak nem áll szándékában beleszólni abba, hogy mi jelenik meg a lapokban, hogy a szerkesztőségeknél ki dolgozik, ahogy a maga részéről az újságok tartalmát sem értékeli.
A címoldalt készítő karikaturista is válaszolt a cenzúrát követelő magyar nagykövetasszonynak:
„Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.“
Orbán regnálása óta a külföldön szolgáló magyar diplomatáknak elsősorban az a feladatuk, hogy megvédjék a kritikáktól az illiberális vezért.
Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy még az új, fideszes alaptörvény meghozatala után a szabadkai zsidó hitközség meghívta az akkori magyar nagykövetet. Egy kis csevegésre, meg a szokásos vacsorára. A hitközség elnöke, haveri alapon, meghívott engem is. Felkészültem és egy parázs kis vita alakult ki főleg a preambulum miatt, amit én a történelem meghamisításaként értékeltem. Azóta ezt a hamisítási gyakorlatot Schmidt Mária és a Veritas már sokkal nyíltabban űzi.
A nagykövet, becsületére legyen mondva, derekasan állta a sarat. Megpróbálta védeni a védhetetlen. De hát, végtére is, ez a dolga. Évekkel később azonos helyszínen és szereplőkkel megismétlődött a vita és akkor már a nagykövet úr kevésbé bírta cérnával.
A történethez tartozik, hogy három évtizede írok belgrádi lapoknak, elsősorban a szerb liberális értelmiség hetilapjába a Vremebe, 1990-es alapítása óta és az egyetlen független napilapba, a Danasba. Eleinte Vajdaságról (mert még volt mit), utána meg Magyarországról.
Nem is volt ezzel semmi gond, amíg 2010-ben másodszor színre nem lépett Orbán Viktor, mint miniszterelnök.
Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről.
Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése