Oldalak

2019. június 23., vasárnap

„EGYSÉGES” ÉS „HATÁROK NÉLKÜLI”?


 „Hiteles és felelősségteljes” tájékoztatást!

Visegrádon június 12-től 14-ig tartott az I. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozó. A „hagyományteremtő” eseményen mintegy 180-an vettek részt, köztük 150 külhoni magyar újságíró a Kárpát-medence minden tájáról.

Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a találkozón elmondta, hogy a külhoni magyar tájékoztatási eszközök fejlesztésével is „szeretnék erősíteni a nemzet összefogását”.[1] Új momentumként hangzott el, hogy „egyes régiókban az újságírók is fizetés-kiegészítéseket kapnak az egészségügyi dolgozókhoz, orvosokhoz, pedagógusokhoz hasonlóan”.

A konkrét eredményeket ismertetve Potápi beszámolt arról, hogy Vajdaságban a Pannon RTV nemrég új székházat kapott. […]  Azt ígérte, hogy a jövőben sem maradnak el a támogatások és fejlesztések, hiszen „ha a határon túli magyarságnak nem lesz korszerű médiája, akkor az emberek a többségi nyelveken sugárzó tévé- és rádióműsorokat követik, illetve újságokat olvassák. Ez pedig az asszimilációt fogja felgyorsítani”.[2]

Szili Katalin miniszterelnöki megbízott „a rendezvényen bemutatott kisfilmben elhangzó mondatra utalva azt mondta: a nemzet szekerét toljuk egy olyan világban, ahol minden feloldódik. A mostani összejövetelnek is az volt a célja, hogy meg tudjuk határozni, merre kívánjuk tovább tolni ezt a szekeret, hogy mindenki jól érezze itt magát, s a tájékoztatás hiteles és felelősségteljes legyen.”[3]
 
Német Ernő, a Vajdaság Ma tudósítója (a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának tagja) szerint a délvidéki magyar sajtó helyzetéről ezek a  szavak hangzottak el: „A külhoni magyar tájékoztatási eszközök közül az egyik legrégebbi médium az idén 75 éves Magyar Szó. A nyomtatott sajtóra jellemző példányszámcsökkenés a vajdasági magyarok napilapja esetében is folyamatos, a szerkesztők azonban remélik, hogy talán megérik a 100. születésnapot. A Délvidéken a magyar kormány támogatásának köszönhetően Szabadkán megépült a Magyar Médiaház, ami otthont ad a Pannon RTV lehető legkorszerűbb stúdióinak és berendezéseinek is. […] Visegrádon kiderült, hogy Vajdaságban vannak kiváló újságírók, akiktől tanulni lehet, de kiderült az is, hogy vannak tehetséges fiatalok is.” 

Ez lenne a „beszámoló” arról, hogy az itteni magyar médiumokban dolgozó újságírók „milyen körülmények között működnek, s milyen problémákkal szembesülnek a mindennapokban”?[4]

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága meghívásos pályázatán a rádiós pályázati kategóriában Ternovácz Istvánnak (a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága tájékoztatással megbízott tagjának), az Újvidéki Rádió szerkesztőjének, a Kossuth Rádió délvidéki tudósítójának a riportja első helyezést ért el. A televíziós kategóriában második díjat nyert a Pannon Televízió három fiatal munkatársa: Herczeg Zsolt, Miskolci Renato és Fleisz Miklós. Különdíjban részesült Máriás Endre, a Magyar Szó munkatársa (ugyancsak a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának tagja, aki többnyire a Deli Andor újból kinevezett Európa Parlamenti képviselővel készített alákérdezős, választási propaganda interjúkkal vált ismerté, és akit egyesek a lap főszerkesztői címe várományosának/Varjú Márta utódjának tartanak).  

A találkozók, beszélgetések, tapasztalatcserék általában hasznosak.  Több szempontból is, de most nem erről szeretnék írni. Sokat jelent az is, hogy az anyaország segíti a délvidéki magyar sajtót (ha már a szerb hatalom nem részesíti kellő támogatásban). A Kárpát-medencei magyar újságírók visegrádi találkozója kapcsán azonban több észrevételem is van. 

Visegrádban – legalábbis Németh írása alapján – csak a meghívott/kiváltságos újságírók vehettek részt. Ezek pedig a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ/BMC) közeli, a párt irányítása alatt lévő sajtóban, illetve a véemesz Magyar Összefogás (MÖ) listájához tartozó újságírók. A díjakat is neki osztották ki.  Mennyire van ez összhangban az erkölccsel és a jó ízléssel? 

Független újságírók miért nem vehettek részt a találkozón? Miért nem a személyes érdekeltség/jelentkezés alapján szervezték meg az összejövetelt? 

Már az írás címéből kiolvasható: A cél megteremteni/létrehozni „az egységes magyar médiateret határok nélkül”. Ha ez az elképzelés azt jelen(he)ti, hogy a Kárpát-medencében minden újságírónak ugyanazt politikát kell propagálni/„egy követ fújni”, egyazon szöveget írni, az olvasónak olvasni, a TV nézőnek pedig nézni, akkor ez teljesen ellentétben van nem csak a sajtószabadsággal és a demokráciával,  de a józan ésszel is. (Egyébként, ha valami „egységes”, akkor az már „határok nélküli” is.) Ezen az elképzelésen némileg csak Szili Katalin mondása enyhít, miszerint „a tájékoztatás legyen „hiteles és felelősségteljes.”[5]  De kifigyelt oda erre? 

Elképesztőnek/felháborítónak tűnik az is, hogy – az elképzelés szerint – „egyes régiókban az újságírók is fizetés-kiegészítéseket kapnak”. Más szóval, (anyagilag is) megkülönböztetik/diszkriminálják az újságírókat, annak alapján, hogy ki jobban tolja „a nemzet (értsd a rezsim) szekerét”[6]?  

A vajdasági magyar média helyzetéről érdemében nem hangzott el semmi.  Ezért nem Potápi Árpád János és Szili Katalin a felelős, hanem az ott jelenlévő délvidéki/vajdasági újságírók, akik képtelenek voltak a magyarországi tisztségviselőknek tárgyilagosan bemutatni a jelenlegi állapotokat. Vagy akkor búcsút mondhattak volna a díjnak és a munkahelynek is? 

A visegrádi találkozón hiányzott az őszinte, tárgyilagos beszéd (a párbeszédet nem is említve). Egy szót nem olvastam például arról, hogy a jelen lévő médiások közül bárki is megemlítette volna a Freedom House[7] a Szabadság a világban 2019 című jelentését,[8]  amely Magyarországot Szerbiával együtt azok közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált a demokrácia”.[9]

Vagy azt, hogy az Európai Parlament, a 2018. november 29-i állásfoglalásában[10] arra ösztönözte a szerb hatóságokat, hogy „fokozzák erőfeszítéseiket a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatos helyzet javítása érdekében”.

A Belgrádi Emberi Jogi Központnak (Centar za ljudska prava u Beogradu) a szerbiai emberi jogok állapotáról készített (2019. február 22-ei) jelentése bemutatásakor elhangzott az is, hogy „a sajtó helyzete Szerbiában 1998 óta a legrosszabb, valamint, hogy a hatalom próbálkozik átvenni felette a teljes uralmat”. [11]  

A délvidéki magyar nyelvű sajtóra is vonatkoztathatók ezek a megállapítások, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerb hatalom a sajtó felügyeletét úgymond átengedte/átpasszolta a hatalmi koalícióban részes VMSZ/BMC-nek és az általa irányított MNT-nek, amelynek a sajtófelelőse éppen a díjátvételkor „elérzékenyült” Ternovácz István.    

Ternovácz (az ugyancsak  Német Ernőnek adott interjúban) maga is beismeri, hogy a „nemzetegyesítés rendszerén” (NER-en) kívül is léteznek „magukat liberálisnak valló nihilista kollégák”, akik ettől a rendszertől  (indokoltam – B. A.) „úgy idegenkednek, mint ördög a tömjénfüsttől. De ez nem gond, hiszen nekik is megvannak a maguk kenyéradó gazdái”[12] – mondja Ternovácz (aki maga is véemesz szolgálatába szegődött). Nem éppen Ternovácznak kellene a sajtó szabadságát biztosítani a Délvidéken?  A 100 százalékos felelősség aló az sem mentesíti, hogy „a kisebbségi önkormányzatban harminc százalékos terheltséggel dolgozik”.[13]

– Azon dolgozom, hogy az eddiginél jobb legyen a hangulat újságíró társadalmunkon belül. Az ehhez vezető út a párbeszéd. Minden vélemény fontos, leszámítva azokét, akik képtelenek bármiféle együttműködésre, akik semmit nem tesznek a közösségért, ugyanakkor öncélúan, magamutogató módon folyamatosan szennyezik a délvidéki magyar környezetet – fogalmazott az MNT VB tagja.

Amint látszik, Ternovácz egyre gyakrabban átveszi Pásztor István szóhasználatát is, aki az ellenzéki „motiváltságúakat” nem ritkán becsméreli, mondván, „mindig megdöbbenti, hogy a romlottság milyen szinteket tud elérni”.  Ha, tehát „a nemzet szekerét” nem az ő értelmezésük szerint „tolod”, akkor mindenre el lehetsz/fel lehetsz készülve.  Ilyen alapon lehet-e szó bármiféle „együttműködésről”?

Az MNT VB sajtófelelőse – úgy tűnik – nincsen tisztában azzal se, hogy éppen neki kellene biztosítani a sajtó szabadságát a Délvidéken? Vagy így válik az újságíróból rezsimhű politikus?

Visegrádban Szabó Angéla 12 részes interjú-sorozatát sem említette senki, amelyből megismerhettük a délvidéki magyar sajtó valós helyzetét, állapotát.[14] 

Tájékoztatásunk „súlyos jellemhibája a gerinctelenség, a megalkuvás, a behódolás, a szolgalelkűség. Ennek következtében csak tisztes távolságból figyeli, óvatosan kerülgeti (megkerüli) a sorskérdéseinket, az érzékeny, húsbavágó témákat. Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon. Elhallgat, elferdít, eltussol”[15] – állapítja meg írásban Szabó Angéla.

Önmagunknak hazudunk, önmagunkat ámítjuk, ahelyett, hogy felszabadítanánk a médiát és az újságírókat, hogy a szakma szabályai szerint végezzék a feladatukat/munkájukat, minden állami és pártbeavatkozás nélkül. Ha a fiatal újságírók indoktrinálásban részesülnek, akkor mit várhatunk el tőlük?

A médiához való ilyen viszonyulás/hozzáállás, az egyszólamúság, a monolitizmus, az erőltetett „egység", végső soron, ellentétben van a sajtószabadsággal, rontja a magyar közösség helyzetét, ellehetetleníti a kollektív és tagjai egyéni jogainak érvényesülését.  Akadályozza az alkotói szabadságot, a közösség haladását és fejlődését is!

BOZÓKI Antal
  Újvidék, 2019. június 23.  


[1] Németh Ernő: Egységes magyar médiatér határok nélkül. https://www.vajma.info/cikk/tukor/7871/Egyseges-magyar-mediater-hatarok-nelkul.html, 2019. június 14. [18:42]
Lásd még M.E.: Közösen tolva a nemzet szekerét. Magyar Szó, 2019. június 15. 4.
[2] Lásd Németh írását az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Lásd az 1-es jegyzetben M.E. írásának címét.
[7] https://freedomhouse.org/
[8] Freedom int the World 2019. https://freedomhouse.org/report/freedom-world/freedom-world-2019/democracy-in-retreat és https://freedomhouse.org/report/freedom-world/2019/serbia
[9] mh: Szerbia már csak félszabad ország? https://www.magyarszo.rs/hu/3905/kozelet/197006/Szerbia-m%C3%A1r-csak-f%C3%A9lszabad-orsz%C3%A1g.htm, 2019. február 7. [09:55] >> 2019. február 7. [20:22]. Lásd még: Ki rabolta el a szabadságot? https://www.magyarszo.rs/hu/3904/kozelet_politika/196978/Ki-rabolta-el-a-szabads%C3%A1got.htm, 2019. február 6. [14:09]
[10] Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2018. évi jelentéséről (2018/2146(INI))
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2018-0478+0+DOC+XML+V0//HU
[11] Predstavljanje izveštaja „Ljudska prava u Srbiji 2018” [Az emberi jogok Szerbiában 2018-ban jelentés bemutatása]. http://www.bgcentar.org.rs/predstavljanje-izvestaja-ljudska-prava-u-srbiji-2018-i-pravo-na-azilu-republici-srbiji-2018/
[12] Németh Ernő: „Fölnézek arra, aki nagyot mer álmodni”, https://www.vajma.info/cikk/valasz/92/Folnezek-arra-aki-nagyot-mer-almodni.html, 2019. június 15. [19:31]
[13] Uo.
[14] Szabó Angéla: Sajtónkról. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3
[15] Uo.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése