Oldalak

2019. november 11., hétfő

Emlékezzünk az ártatlan magyar áldozatokra*



Elmúlt hetvenöt év, egy emberöltő a véres esemény óta, mikor a fegyvertelen ártatlan magyarokat minden féle bírósági végzés nélkül meggyilkolták, és idehordták a dögtemetőbe, hogy holtukban is meggyalázzák őket. Ők nem voltak katonák, nem harcoltak. Egy bűnük volt. Magyarok voltak. Velük a nemzetgyűlölet végzett.
Lehet e mind ezt elfelejteni? Nem lehet és nem is szabad. Nem lehet semmissé tenni mind azt, ami történt, hogy árvává tettek bennünket, kiűztek az otthonunkból megaláztak, hontalanná tettek. Elvették az apáink életét, elvették a boldog gyermekkort, amire minden megszületett gyermeknek joga volna. Elvették még az emlékét is apámnak, hisz nem ismerhettem, soha nem mondhattam azt, hogy édesapám. Talán ezt sokan nem is értik, és nem is érzik a súlyát, hisz már sok év elmúlt, és úgy gondolják, hogy ezt el kell felejteni. Igen elmúlt hetvenöt év, és én mégsem tudom elfelejteni édesanyám szavait, amikor sírva mesélte, hogy a partizánok, vagy magukat annak valló emberek megölték az apámat, sok magyar férfival együtt, minket pedig kiűztek az otthonunkból.  Hogyan lehetne elfelejteni a megaláztatást a kínzásokat a koncentrációs táborban eltöltött időt, ahol a Jó Isten mentett meg engem a haláltól.  Nem tudom, hányan vagyunk még túlélők, akik ezzel a szomorú emlékkel élünk, de mi soha nem felejthetünk. Mindenünket elvettek, elüldöztek az otthonunkból, de biztos vagyok benne, hogy talán mindannyian megbocsájtanánk, ha lenne kinek, ha valaki bocsánatot kérne mindazért, amit elkövettek ellenünk. És abban is biztos vagyok, hogy mindannyian azért imádkozunk, hogy soha többé ne történjen meg. sem az, ami 1942-ben sem az ami utána 1944/45-ben történt. Ne legyen nemzetgyűlölet.
A megbékélés napja ne egy napra szóljon, legyen tartós, hogy az unokáink is békében tudjanak élni.
Emlékezzünk, az ártatlanul kivégzett csúrogi magyarokra, és soha ne felejtsük el a történelemnek ezt a véres korszakát. Hogy tartós legyen a béke, meg kell ismerni, meg kell tanulni a történelmet, szerbeknek, magyaroknak egyaránt  azt is, ami 1942-ben történt és azt is ami 1944/45-ben.
Csak akkor élhetünk békében egymás mellett, ha tiszteljük egymást, és egymás áldozatait.

Teleki Júlia
__________
* Elhangzott a csúrogi emlékműnél, 2019. október 27-én  
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése