Oldalak

2019. december 19., csütörtök

Három házat feltörtek a migránsok Szabadka belvárosában


A magyarkanizsai Bús Márta az egyik Facebook-bejegyzésében találóan, három mondatban összefoglalta mindazt, amiről tegnap egy régi ismerősömmel beszélgettünk: 
Azért ez mindenféleképpen szomorú. Eddig az itt született, saját, külön bejáratú betörőinktől kellett csak félnünk, akik az otthon gyűjtögetett pénzt és arany ékszert vitték el pillanatok alatt, amíg a (főleg nyugdíjas, idős) házigazda nem tartózkodott a házában. Most meg már eltörpül a rablóktól való félelmünk a betolakodó, ki tudja honnan jött, milyen szándékú, „csak átutazni óhajtó menekültektől” való rettegés mellett, akik nem elvinni akarják azt, amit találnak, hanem ideiglenesen felhasználni és ezáltal tönkre is teszik.
Szabadka belvárosában, a Matija Gubec utcában, a nagybani piac közelében három üresen álló házat feltörtek és elfoglaltak a migránsok. Az egyik ilyen épület Tóth Hajnalkáé. Ő mesélte az alábbiakat:
– Édesanyám háza volt, 2014 óta nem lakik benne senki. Korábban már három esetben is betörtek – akkor még nem a migránsok –, ezért a berendezés java részét elpakoltuk, csak a konyhabútor maradt a házban, a szőnyeg meg egy kisebb asztal. Hogy baj ne történjen, a villanyórát lekapcsoltuk, a vizet elzártuk. A radiátorokat nem szereltük le, de gondosan letakartuk. Rendet hagytunk magunk után.
Két hónappal ezelőtt azt vettük észre, hogy megint vannak lakói a háznak. Betörték az utcai ablakot, és ott közlekedtek ki-be. A hívatlan vendégek azonnal feltalálták magukat: bekapcsolták az áramot, megnyitották a vízcsapot, és birtokukba vették a lakást. Éjjelente ott tanyáztak, reggelre viszont mindig eltűntek. Volt mit látnom, amikor beléptem a házba. Ott ettek, ittak, aludtak, a fürdőszobában bekapcsolták a melegítőt. Mindenfelé piszok, szemét volt. A lányommal rendszeresen jártunk takarítani, mindent letöröltünk, mindent felmostunk. Természetesen kihívtuk a rendőrséget, de mivel sosem érték őket tetten, így nem is intézkedtek. Azt mondták, szereltessek vasrácsot az ablakra. Ha megteszem, akkor meg kifeszítik, betörik az ajtót. Este már nem mertem bemenni a házba, de volt olyan, hogy éjjel fél 11-kor hívtam a szolgálatban lévő járőröket, de akkor éppen nem találtak bent senkit, így maradt minden a régiben. Annyi történt csak, hogy kiszedtük a biztosítékokat, hogy legalább az áramot ne használhassák.
Ellopták a kétágú létrát, valószínűleg arra használták, hogy a kerítésen átmászhassanak a szomszédba. A nővérem autója, egy Opel Astra, ott állt a ház előtt, azt is feltörték.
Nagyon el voltam keseredve, nagyon bántott a dolog, de most már feladtam a küzdelmet. Megyek most is, szinte minden nap, kizárom a kaput, szétnézek az udvarban, de a lakásba nincs bátorságom belépni.  Csináljanak a házzal, amit akarnak, tegyék még jobban tönkre! Nem érdekel, egymagam úgysem tudom a sajátomat megvédeni.

Szabó Angéla


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése