Oldalak

2019. december 12., csütörtök

Urbán Zsuzsanna:

Felbosszant, hogy a közösséget büntetik azért, mert nem vonom vissza a pályázatomat

Urbán Zsuzsanna: Felbosszant, hogy a közösséget büntetik azért, mert nem vonom vissza a pályázatomat
Urbán Zsuzsanna, a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola megbízott igazgatója

Az igazgató választási folyamat lebonyolítására létrehozott bizottság nagyon pozitívan véleményezte a pályázatát az interjú során, tizenhat szavazattal kapott többet a másik jelöltnél a dolgozói gyűlésen, azonban úgy tűnik, mindezek ellenére nem Urbán Zsuzsanna lesz a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, mivel a Vajdasági Magyar Szövetség Gordán Kolost támogatja.
Eddig kétszer „kérték meg”, vonja vissza a pályázatát, másodszorra már a VMSZ elnöke, Pásztor István szólította fel, de egyik esetben sem jártak sikerrel. A labda most az iskolaszéknél pattog, amelynek kedden tíz órakor kell üléseznie. Hogy nincs minden rendben, azt az is alátámasztja, hogy az egyik tag már kérte a jogásznál a felmentését.
Szerda délután több tanár és szülő is felkereste a Sajtószabadság Alapítvány munkatársait, hogy foglalkozzunk a Petőfi Sándor Általános Iskolában kialakult helyzettel.
A legkézenfekvőbbnek az tűnt, ha Urbán Zsuzsannát, az iskola megbízott igazgatóját kérdezzük az előállt helyzetről.
Urbán Zsuzsanna 2015 decemberétől fél évig megbízott igazgatója volt a zentai Stevan Sremac Iskolaközpontnak, majd 2016 májusától a mamutintézmény megszűnéséig ezt a posztot töltötte be. 2019. szeptember 1. óta a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola (amelynek kihelyezett tagozata a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános iskola) megbízott igazgatója.
Három jelölt pályázott az igazgatói posztra, azzal, hogy Molnár Gábor Klára a december 2-ai dolgozói ülésen visszavonta a jelentkezését, így Urbán Zsuzsannára és Gordán Kolosra szavazhattak az iskola munkavállalói. A voksolás végeredménye 54:38 lett Urbán Javára.
– Akkor kezdett furcsa lenni a helyzet, amikor az ellenjelöltemnél elindult a pártba történő betagosodási folyamat. Ez azért is furcsa, mert nyílt titok, hogy a pártok nem szokták a saját embereiket egymásnak ugrasztani – mondta Urbán Zsuzsanna, aki hozzátette, a dolgozói ülés előtt a pártja felszólította, vonja vissza a pályázatát.
– November 29-én nagyon sürgősen találkoznom kellett egy párttaggal, akinek az oktatáshoz semmi köze: ő azt kérte, vonjam vissza a jelentkezésemet. Közöltem, nem vonom vissza, erre nincs esély, mert eddig is megtettem mindent az iskoláért és a kollégákért, ők most is támogatnak. Azt is kérték, hogy halasszam el pár nappal a dolgozói gyűlést, de ebbe se mentem bele, ugyanis jeleztem, eddig is a törvények szerint cselekedtem, ezután is úgy fogok.

A dolgozói szavazáson tizenhat vokssal kapott többet, mint az ellenjelöltje, azonban megtörténhet, ez sem lesz elegendő, hogy az iskolaszék az Ön nevét javasolja igazgatónak a Magyar Nemzeti Tanács felé.
– A dolgozói szavazás után felhívott a VMSZ elnöke, s felszólított, vonjam vissza a pályázatomat. Neki is nemmel válaszoltam. Emiatt most az történik, hogy az iskolaszék tagjait hívják be, és közlik velük, kire kell szavazniuk. Zenta egy kis város, nagyon gyorsan kiderült, miért nem tartott órát az a tanár, aki tagja az iskolaszéknek, s éppen hol volt jelenése akkor. A kilenctagú iskolaszékbe három tagot delegál a Magyar Nemzeti Tanács, hármat a tantestület és hármat a szülők. A szavazás nyilvános, viszont ha valaki kéri, akkor lehet titkos. A végső döntést az oktatásügyi miniszter hozza majd meg, ő viszont a vajdasági iskolák esetében átruházza a döntést a tartományi oktatási titkárra, vagyis Nyilas Mihályra.

A pártközpontban kitervelt képlet egyszerű: az iskolaszék ne azt az embert támogassa, aki a dolgozók gyűlésén nyert, vagyis ne Urbán Zsuzsanna neve kerüljön a Magyar Nemzeti Tanács elé. Hogyan látja, pártparancsra szavaznak majd a tagok?
– Ha így tesznek, akkor az valamilyen szinten csalás vagy hazugság lenne. Az ő felelősségük a döntés meghozatala, de kérdés, utána hogy néznek majd a tantestület tagjainak a szemébe. Hogy mivel indokolhatnák azt, hogy semmibe veszik a dolgozók döntését? Őszinte leszek, fogalmam sincs, ugyanis a pályázatom mellett még ott szerepel a Stevan Sremac Iskolaközpont értékelése is, amikor iskolaigazgató voltam, s az intézmény a lehető legmagasabb pontszámot érte el. Időközben az iskolaszék egyik tagja jelezte a jogásznál, hogy kérelmezi az iskolaszékből való felmentését, akit szintén behívattak elbeszélgetésre.
Az iskolaszék tagjai:
1. Csízik Ibolya (elnök)
2. Zsoldos Ervin
3. Nevena Nagy Némedi Pomorovački 
4. Zlatko Rahimić
5. Szabó Dékány Zsófia
6. Szabó Éva
7. Homolya Ákos
8. Bilicki Anna
9. Baráti Csanyiga Mónika
Nyáron voltak-e olyan jelek, vagy utalások arra, hogy Önnek nem kellene átadni a pályázatot az iskolaigazgatói posztra?
– Semmi ilyen nem volt, kineveztek megbízott igazgatónak is, minden sínen van, működik.

A tanároktól kapott információk azt támasztják alá, oroszlánrészt vállalt abban, hogy ez így van, mivel nagy feladat volt az iskolák szétválását végrehajtani.
– Nem akartam külön kitérni erre a részre, mert nem kívántam fényezni magam, de tény, hogy egy olyan feladatot oldottunk meg sikeresen, amelybe tizenpár évig senki nem mert belevágni. Az egész nyár ráment erre, mindenki, ezalatt a közvetlen kollégáimat értem, odatette magát. Akkor még minden rendben volt, mindenki megismert az utcán, kedvelt, most azonban ez megváltozott.

A sajtóban is megjelent, hogy naponta Szegedről utazik a munkahelyére. Megtörténhet, hogy az iskolaszék majd ebbe kapaszkodik bele, és ezen a téren igyekszik kifogást emelni?
– Az, hogy mindennap vagy hetente háromszor utazom, vagy, hogy éppen kivel alszom, ez nem tartozik másra, csak a családomra. A munkámat elvégzem, szinte estig az iskolában vagyok. Az, hogy ingázom, eddig senkit sem zavart, s arról is nagy a csönd, hogy Zentán rajtam kívül még két iskola igazgatója napi szinten utazik: az egyik Szabadkáról, a másik pedig Törökbecséről. Nem egy tanár van, aki naponta Nagykikindáról utazik, mivel olyan a rendszer, hogy az állandó munkaviszonnyal rendelkező tanárok esetében, ha nincs meg a száz százalék, akkor azt ki kell egészíteni.

Az előző községi képviselő-testületi ülésen képviselői kérdést tettek fel az útiköltség térítésével kapcsolatban, amely úgy szólt, igaz-e, hogy minden napra kifizetik a Szeged-Zenta-Szeged útiköltséget?
– Erre a kérdésre az illetékesnek, vagyis az oktatással megbízott tanácsosnak a feladata válaszolni a következő ülésig, de annyit elmondanék, hogy mindenkinek, aki ingázik a munkahelyére, annak az intézmény fizeti az útiköltséget.

Milyen most a hangulat az iskolában?
– Szerdán a tanárok elindítottak egy aláírásgyűjtést, amely arról szól, hogy kiállnak mellettem, támogatnak, s az aláírásokat a tartományi oktatási titkárhoz, valamint az oktatási miniszterhez juttatják majd el. Sokan biztosítottak a támogatásukról, de azért félnek is, amit megértek, mert kis közösség vagyunk, mindenki zsarolható valamivel. Például majd valaki nem nyer a Prosperitati Alapítvány pályázatán, a gyerek nem kap ösztöndíjat, vagy nem sikerül majd munkába állnia… Volt már ilyen, hogy megüzenték, törölje a hozzászólását, máskülönben gondok lehetnek…

Több tanár is arról számolt be, hogy a közösséget büntetik azért, mert nem a megfelelő eredmény született a dolgozói gyűlésen. Erre példával tud szolgálni?
– Az iskola hátsó bejáratánál mindig hatalmas tócsa állt, a helyiek kacsaúsztatónak nevezték. Ott építettünk még két lefolyót, ki is betonozták, s kértem, hogy egy rövid szakaszt kőtörmelékkel töltsenek fel. Egy ideig be is zártuk a kaput, s a szülők türelmesek voltak. Egy bejáratra sajnos sokan vagyunk, mert a felújítás alatt álló Thurzó Iskola diákjainak egy része is idejár. A kőtörmelék azonban sehogy se akart megérkezni, hiába sürgettem, nem történt semmi. Nemrég még ígérgettek, a napokban azonban kiderült, azért nem érkezik a törmelék, mivel nem léptem vissza. Ez még jobban bosszant, mint az, amikor felszólítottak, vonjam vissza a pályázatomat.

Azt ugye tudja, ez az interjú után biztosan kizárják a Vajdasági Magyar Szövetségből.
– Szerintem azt nem várom meg, de ki is zárhatnak, viszont ezen még nem is gondolkodtam, mert az iskolában nagyon sok feladatom van.

Ha nem nevezik ki igazgatónak, eldöntötte már, hogyan tovább?
– Nagyon szívesen maradnék a tanításban, azonban az emberi viszonyok miatt, és most az iskolán belülire és a városvezetésre is gondolok, úgy érzem, ez nem lenne jó döntés. Amíg egészséges vagyok, addig biztosan feltalálom majd magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése