Oldalak

2020. január 25., szombat

Az arany kor arany koronája



Szerbia jövője, egyetlen reménye, minden bizodalma a migránsokban van. Ha azok továbbra is rendületlenül, szakadatlanul, megfeszített iramban érkeznek, ha elárasztják, ellepik az országot, akkor megmenekültünk. Ha nálunk letelepednek, ha benépesítik a kiüresedett falvakat, akkor ismét felvirágozhat ez az ország. Akkor valóban eljöhet a várva várt és a százszor beígért szebb jövő, végre beköszönthet az annyira áhított arany kor. (Sőt: meg is lehet koronázni az arany kort ezzel az arany koronával!)

Nem tudni, hogy ez az ideológiamentes, szenzációs ország mentő mentőötlet Szerbiánk mindenható megmondójának a fejéből pattant-e ki, vagy neki is úgy súgták. Viszont kétségtelen, hogy ezzel a zseniális tervvel végérvényesen megóvhatjuk majd szép hazánkat a fenyegető pusztulástól, az elkerülhetetlen elmúlástól. Nem is kell hozzá semmi, bőven elég a pofonegyszerű matematika: először egy sima kivonás, aztán meg egy szimpla összeadás. Amennyien elmentek az országból, annyian majd jönnek is. A hűtlenek ki, a megváltók be! Mindenki helyére már várnak. Mindenki pótolható. Ahány eddigi lakos ágyőt mondott Szerbiának, ugyanannyi új migránst fogadunk majd a dobro nam došlival. Fele cukor, fele méz. Ez az igazi állami álombiznisz: export-import ohne passport! Visszük-hozzuk, adjuk-vesszük kilóra, tonnaszámra, vagontételben, milliós nagyságrendben az emberanyagot. Épp úgy, mit a krumplit vagy a disznót. Csak ennyiből áll, és máris megoldódott a lakosságcsere – nem néptelenedik el, nem ürül ki az ország, lesz reményünk a megmaradásra. A megmaradás pedig igen nagy úr, mindent felülír, és nem válogat a módszerekben, nem törődik vele, milyen árat kell érte fizetni.

(Ugyan kinek fájna ez a „Ha te azt mondod, elmész, én azt mondom, szevasz!”-féle hozzáállás?! Nem sír utánunk még a szél sem.)

A számítások szerint 8-10 éven belül nagyjából ugyanannyi migráns fog Szerbiában élni, mint amennyi lakosa marad az országnak. Tíz év múlva pedig már a migránsok lesznek többségben. És ez így lesz jó. Mert ez az egyetlen módja annak, hogy Szerbia létezzen. Tőlük függ a puszta létünk. Ha nincs migráns, nincs Szerbia sem. Ha netán megtorpan, vagy abbamarad a migránstörtetés, akkor aztán megnézhetjük magunkat! Eltűnünk még a térképről is!

Nem a reterát ajtaját csapkodta a szél, a köztársasági elnök mondta. Ő jelentette ki, pontosabban: jelentette be. Még 2018 elején. És nem omlott össze az ország, nem kergették el a vezért, nem tört ki pánik. Az államalkotó nemzet nem esett kétségbe, nem tiltakozott a kilátásba helyezett, arab megoldást kínáló túlélési stratégia ellen. Tudomásul vette. (A magyar politikacsinálóinknak sem volt kifogásuk ellene. Nem kérték ki maguknak. A sok üres magyar falu sok migránst elnyel… Elvégre: a politikusok megértik egymást. Ha már a háborús bűnösökhöz szegődtünk útitársként, akkor minket sem hagynak cserben, bennünket is megmentenek. Aggodalomra semmi okunk, a kivándorolt magyarok helyét is szívesen, készségesen feltöltik idegenekkel.)

Szóba se hozza már senki a nagy Szerbiát, amit pedig úgy védelmeztünk – még Szentlászlón, Vukovaron és Srebrenicában is –, és a koszovói bölcső szókapcsolat is kikopott a politikai beszédből. Most a migráns az új szerelem. Az se baj, ha egyoldalú. Ha beteges. Ha végzetes.

Már nem kell sokáig várnunk. Még csak egy kis türelem: a megmentőink úton vannak. Jönnek, minden nap egyre többen és egyre közelebb. 

Az elmúlt egy évben megduplázódott a balkáni útvonalon tartózkodó migránsok száma. A police.hu adatai szerint 2020 első hetében 1052, a második hetében pedig 858 migráns próbált Magyarország területére jutni. Jelenleg pedig több mint 100 ezer iparkodik… Errefelé. Van remény. (Meg)menekülünk.

Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése