Oldalak

2020. január 20., hétfő

Izzó türelmetlenség


Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (199.)

Január 11.
Kisebbségpolitikai kirakat
Végel László a budapesti Népszava nevű politikai napilapban írt a szerb kisebbségpolitikáról:
A kisebbségpolitikai kirakat, soha nem volt ilyen látványos. A hétköznapok azonban nem a kirakatról szólnak. A titói korszak örökölt kisebbségpolitikai vívmányai egyre inkább károsodnak. A kétnyelvűség terei zsugorodnak. A magyarok lélekszáma százalékokban kifejezve rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy esetükben a kivándorlás aránya az átlagosnál nagyobb. Csökken a magyar tagozatok száma. A nehezen követhető rehabilitációs perek miatt egyre gyakrabban hangzik el a panasz, hogy a magyarok vagyon-visszaszerzési szándéka egyre nagyobb akadályokba ütközik. Hatalmas vagyon veszik el. A szavak és a tettek, a törvény és a gyakorlat aszinkronja miatt a kisebbségi pártra egyre kevesebb magyar szavaz, ami azt jelenti, hogy a választások után tovább csökken az érdekérvényesítő potenciálja – írja Végel.[1]
Az értékelést lehetne még persze számos részlettel kiegészíteni, hogy még közelebb legyünk a mindennapi élet valóságához. Például azzal, hogy a magyar közösség autonómiáját már szinte egyáltalán meg sem említik, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) az egyetlen magyar párt (VMSZ/BMC) kihelyezett tagozataként működik, a meghirdetett részarányos foglalkoztatás nem hogy nem valósul meg, hanem a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban folyamatosan csökken, hogy nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a döntéshozatali szervekben, hogy a sajtó és a gondolat szabadsága, valamint a szellemi élet és a kiadói tevékenység mélyrepülésben van, hogy nincs tudományos kisebbségkutatás, hogy a magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai párbeszéd és a pluralizmus, hogy folyik a latin betűs írásmód kiiktatása a közéletből és a cirill írásnak a kisebbségekre kényszerítése, hogy buszjáratokat szüntetnek meg, amivel ellehetetlenítik az anyaországgal  való kapcsolattartást, hogy…      
– Mindeközben a kisebbségi jogok terén folyamatos a leépítés. Állandósult a koszovói cigányok magyar településekre való betelepítése, a 25 éve ide érkezett szerb családoknak máig tucatszámra vásárolják és építik a házakat. Miközben a magyar helységnévtáblákat sorra rombolják le olyan településeken, ahol a falu magyarjainak zömét máig megnevezetlen elkövetők a mai napig feltáratlan tömegsírokba lőtték 1944-45-ben – egészíti a helyzetképet a DélHír portál.[2]
Végel értékelése – még ha nem is teljes – fontos és talán eljutott a magyar politikai meghatározó egyéniségeihez is. Félő ugyanis, hogy nincsenek tisztában a szerbiai politikai helyzettel és a magyar közösséget terhelő problémákkal.

 

Január 15.

Vajdaságot meg sem említi!

 

 

Szerbia 2019-ben kismértékben, de haladást ért el az emberi jogok védelme terén a Human Rights Watch (HRW) nonprofit szervezet legújabb, emberi jofokról szóló (vilájelentése szerint.[3]

A nonprofit szervezet szerint továbbra is bizonytalan az újságírók helyzete Szerbiában. A jelentés szerint feljegyeztek olyan eseteket, amelyekben az újságírókat azért érte támadás vagy fenyegetés, mert érzékeny témákkal foglalkoztak, így a kormányközeli média sok esetben lejárató kampányt folytat az ún. független sajtó ellen.

A háborús bűncselekmények ügyeit túl lassan dolgozzák fel a szerbiai bíróságok, valamint hiányzik a politikai szándék, a megfelelő források és az erős tanúvédelmi rendszer.

A HRW jelentés külön fejezetekben foglakozik a Szerbiába érkező migránsok helyzetével, a médiaszabadsággal, a háborús bűnösök felelősségre vonásának kérdésével, az LGT-populációhoz tartozók és a fogyatékkal élők jogaival, a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elakadásával, a kisebbségek és a nők helyzetével, stb.[4]


A jelentésnek a kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó része mindössze négy bekezdésből, illetve 19 sorból áll.
Az első bekezdés a koszovói roma, askáli és egyiptomi származású személyek dokumentum-beszerzési nehézségeivel, társadalmi integrációjával, a második a koszovói etnikai feszültségekkel, a harmadik az Oliver Ivanović meggyilkolt politikus ügyében folyó nyomozással, az utolsó pedig azzal foglalkozik, hogy a koszovói rendőrség hét vallási, etnikai és faji gyűlöletszítási esetet vett nyilvántartásba.
A jelentés Szerbiára vonatkozó részének hiányossága, hogy vizsgál ugyan az emberi jogokat érintő számos témát, de egyiket sem részletesebben és mélyrehatóbban. 
A kisebbségek helyzetével kapcsolatosan a soknemzetiségű Vajdaságról egy szót nem találni. Ez bizony nem kis csalódás.
 

Január 15.
Izzó türelmetlenség


– Fölkapta a sajtó, hogy tavaly szilveszter körül Nyugat-Bácskában öt településen lefestették, vagy lekaparták a helységnévtáblákon a falu magyar elnevezését, majd nagy hirtelen önerőből kijavították a megrongált táblákat. Az eset több kérdést is fölvet. Például azt, hogy a tavaly szilveszteri rongálás korántsem az első ilyen eset. A régió többnyelvűségét és toleranciáját szemléltetőjeként táblákat még a demokrata hatalom helyeztette ki, nem is volt velük probléma. A közintézményeket 2014-ben jelölték meg többnyelvű táblákkal, ezeket se bántotta senki. Aztán megváltozott a hatalmi összetétel, és fölütötte fejét a türelmetlenség. Elsőként Kerényen (Kljajićevo) festették le a falu bejáratainál álló táblákon a Kerény föliratot – írja Fekete J. József.[5] Sárin és Nemesmileticsen is „akcióztak a táblafestők”. Majd Csonoplya és Veprőd (Kruščić) is sorra került – olvasható az írásban. (Az MNT – ismereteim szerint – a helységnévtáblák ügyében még csak a hangját sem hallatta.)

Az alapos és figyelmeztető írás szerzője megállapítja, hogy „az ellenségkép ködként hömpölyög a régióban”.  Zombor az elsők között csatlakozott az Egy az ötmillióból tiltakozó megmozduláshoz, aztán jöttek a migránsok, majd január 2-án „spontán” felvonuláson nyilvánították ki a helybeliek szolidaritásukat a Montenegróban élő szerbséggel a Montenegró parlamentje által a vallásszabadságról elfogadott törvény ellen, a pravoszláv újév előestéjén pedig Zomborban halálra késeltek egy 28 esztendős fiatalembert – sorolja az eseményeket Fekete. 
– Egyáltalán nem lepne meg. Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt viszont izzik a türelmetlenség, már rövid a kanóc, bármilyen helyzet eleve robbanásveszélyes – figyelmeztet az írás szerzője.

Fekete J. József írása azon kevés írások közé tartozik, amelyeket az utóbbi időben alkalmam volt olvasni, amely a társadalmi feszültségekre és veszélyekre hívja fel a figyelmet. Vajon a politikusok, akik a tömegeket befolyásolják/irányítják, tisztában vannak-e az ilyen esetek/események lehetséges következményeivel?   

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. január 20.


[1] Végel László: Pirruszi győzelmek.
https://nepszava.hu/3063083_kentaurbeszed-vegel-laszlo-pirruszi-gyozelmek, 2020.01.11. 11:00
[2] H. Á.: Bácskossuthfalván Orbánnal és magyar zászlóval nyomulnak az ex-radikális haladók. https://delhir.info/2020/01/16/bacskossuthfalvan-orbannal-es-magyar-zaszloval-nyomulnak-az-ex-radikalis-haladok/
[3] Human Rights Watch: Szerbia előrelépett, de csak kicsit 2020. január 15. 12:59 https://www.vajma.info/cikk/szerbia/27786/Human-Rights-Watch-Szerbia-elorelepett-de-csak-kicsit.html
[4] World Report 2020. https://www.hrw.org/world-report/2020/country-chapters/serbia/kosovo
[5] Fogy a türelem – rövid a kanóc. Magyar Szó. 2020. január 15. 6. https://www.magyarszo.rs/hu/4196/velemeny_jegyzet/213917/Fogy-a-t%C3%BCrelem-%E2%80%93-r%C3%B6vid-a-kan%C3%B3c.htm, 2020. január 15., 15:57 >> 2020. január 15., 16:57
Lásd még Tóth D. Lívia: Addig töröljük, míg ott nem marad. 2020. január 15. 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése