Oldalak

2020. december 29., kedd

Az elnök zakója és a kisöccse

 

Az Aleksandar Vučić által viselt Abercrombie and Fitch márka védjegyével ellátott szett mintegy százhatvan dollárba kerül (Fotó: Nova S)

Szűkös fizetéséből is telik Aleksandar Vučićnak a márkás cuccokra – röppentette világgá a hírt a Szabad Magyar Szó portál, amely arról számolt be, hogy a szerb államfő szombaton előre be nem jelentett látogatást tett a Belgrád Víziváros építkezésen. Az információ nem szupertitkos nyomozás, nem újságírói kutatómunka eredménye: az építkezésen lezser öltözékben, konkrétan melegítőfelsőben (vagyis trénerkában) megjelenő köztársasági elnök erről az Instagramon tett közzé egy posztot.

A cikk szerint jó alkalom volt ez arra, hogy a Twitter népe alaposabban utánajárjon, mennyibe is kerül a szerelés, amelyet a spontán Aleksandar Vučić viselt. És az emberek értetlenül álltak az előtt a tény előtt, hogy az elnök hivatalosan ugyan nyolcszázharminc eurónak megfelelő összeget keres havonta, mégis képes finanszírozni igencsak drága ruhatárát.

Augusztus közepén egy politikus kérdezte meg az államfőt: igaz-e, hogy olyan zakót visel, amelynek ára valamivel több mint hétszázezer dinár, és olyan tornacipőt, amely több mint hatvanezer dinárba kerül. Vučić válaszában elmondta: a kérdezőhöz „tartozó” médiumok hazudtak, a zakóit a „ruhatárból” kapja, vagy varrják azokat a számára, mert hát nem igazán konfekcióméretű a teste, ráadásul a pulcsija sem négyszáz, csak ötvenöt euróba kerül.

A szombati szerelése, amely lázba hozta az internetet, vélhetően a sajátja, és nem a központi raktárból utalták ki neki: az Abercrombie and Fitch márka védjegyével ellátott szett mintegy százhatvan dollárba kerül. Namármost, ha a nyolcszázharminc eurós fizetéséből el kell tartania három gyermeket, akkor azért elég szűkös a keret. Nem is igazán jön ki az a matek…

Ha kicsit demagógok vagyunk, és utánaszámolunk, hogy három melegítőfelső ára kitesz egy átlagos nyugdíjat, akkor talán érthetőbb az imént említett matek. Abból a pénzből, amelyből egy átlagos nyugdíjasnak egy álló hónapon keresztül élnie kell(ene), miután kifizette az áramot, a vizet, a gázt, a fűtést, miután megvette a gyógyszereit. Az elnök úr pedig vesz belőle három pulcsit. És még tornacipőre is bőven futja, abban pedig teljességgel biztosak vagyunk, hogy nem zsíros kenyéren tengeti napjait.

Csoda, hogy nem érti a népet?

Ami viszont még nagyobb csoda, az az, hogy a nép sem érti, mi ezzel a gond. A Szabad Magyar Szó Facebook-oldalán az említett cikk megosztása alatt hemzsegtek a kommentárok, amelyek az olvasók mélységes felháborodását tükrözték. A felháborodás azonban nem a költekezésnek szólt – hanem annak, hogy erről a portál miért cikkezik egyáltalán, elvégre nem ez az ország legnagyobb problémája, hiszen ez „unalmas” téma, az elnök „meg vesz amit szeme szája kivan”, elvégre „ugye …nem kerdezi meg valaki..mennyibe ..kerul az orszagnak..donald tramp..oltonye”, végtére is „jo lenne ha az emberek elkezdenenk magukkal foglalkozni es nem mas szenyeseben kutakodni.. eddig is tudta mindenki, hogy a havi bevetele nem csupan 800euro. Komolyan ki er ennyire ra hogy mas ruhainak az arat szamolgassa?

Volt olyan vélemény is, miszerint „ugy oszinten..mejik elnokot nem oltozteti az orszaga..minden elnokot orszaga oltozteti..es levetel utan..ruhat elegetik..nehogy barmi kitudodjon..egesegi allapotarol….del korea elnokenek meg a szarjat is viszik haza ha kulfoldon..van..habar ritkan ja…” (Utóbbi esetben helyesbítenénk: nem a dél-koreai, hanem az észak-koreai elnök végtermékét szállítják el ritka utazásait követően, de ez a kommentár lényegén sokat nem változtat.) Na mármost, mindezzel nem is az a legnagyobb baj, hogy a kommentelők jelentős hányada nincs tisztában a magyar nyelv alapvető szabályaival, hanem az, hogy az emberek nem értik: igenis, az ország népére tartozik, hogy az elnök miből tartja fenn magát.

Az állami tisztségviselőket, vezető politikusokat nem azért kell jól megfizetni, mert különösebben megérdemlik (ezt azért politikusa, vezetője válogatja), hanem azért, hogy ne lopjon a közösből, ne hagyja magát megvesztegetni, ne hozzon azért olyan, pénzes emberek számára kedvező döntéseket, mert neki abból anyagi haszna származik. Azért kell őket megfizetni, hogy a tisztségük, posztjuk által megkövetelt életszínvonalat képesek legyenek finanszírozni. Ha már „az állam”, azaz mi, az adófizető polgárok összedobjuk a közjogi méltóságok fizetését, a maguk és családjuk számára a fényűző villa árát, amelyben élnek, ha biztosítjuk a flancos kocsikat, a beléjük töltött üzemanyagot, a kiszolgáló- és biztonsági személyzet fizetését, ha fizetjük a rezsijüket, akkor az a minimum, hogy a napi betevőjüket meg a ruházatukat ne mi fizessük. Elvégre fizetést kapnak a munkájukért, éljenek meg belőle. Osszák be.

Ha egy ország képmutató, és alig nyolcszázharminc euróban állapítja meg a köztársasági elnök fizetését (ami nyilvánvalóan nem elég egy köztársasági elnökhöz méltó életszínvonal biztosítására), miközben mindenki tudja, hogy nem abból él meg, legalábbis illik feltenni a kérdést, hogy akkor miből…

És erre tökéletesen egyszerű a válasz: korrupcióból. Gyanús ügyletekből. Olyan döntésekért kapott pénzből, amelyek nem a közjó, hanem egy-egy üzletember, egy-egy üzleti birodalom érdekeit szolgálják.

Jusson ez eszünkbe, amikor arról olvasunk, hogy „a szerb kormány korrupcióellenes tanácsa közölte, hogy semmilyen adat vagy bizonyíték nincs a birtokában, amely arra utalna, hogy Andrej Vučić, a szerb elnök öccse vajdasági termőföldeket vásárolt, mint azt Jelisaveta Vasilić, a tanács tagja állította”.

A szerb kormány (!) korrupcióellenes (!!!) tanácsa tudatta a következőket is: „Nem gyűjtöttünk adatokat és semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk Andrej Vučić ellen, még a tanács jelentéseiben sem szerepel a neve. Nem vizsgálódott az ügyben Jelisaveta Vasilić sem, a polgárok bejelentéseire pedig sem ideje, sem kapacitása nincs a tanácsnak. A jelentéseinket kizárólag tényekre és bizonyítékokra alapozzuk” – áll a tanács honlapján közzétett közleményben.

Tehát az elnöki tesó úgy jut a vajdasági mezőgazdasági szövetkezetek privatizálása következtében eladó termőföldek birtokába, hogy az ezt bizonyító dokumentumok kiadását az állami intézmények folyamatosan akadályozzák. És mivel nincsenek bizonyító erejű dokumentumok, ezért vizsgálódni sem lehet. Az elnöki öcsike olcsó pénzért jut elképesztő mennyiségű termőföldhöz, és ezt mindenki rendjén valónak találja. Miközben azok a mezőgazdasági szövetkezetek sem csak úgy, az égből pottyantak, azok a földek valamikor valakinek a magántulajdonát képezték…

Amikor „az állam” fizet valamit, akkor azt a mi pénzünkből teszi. És ezért van jogunk tudni, hogy honnan van az elnöknek pénze a csillagászati összegű zakókra meg a puccos melegítőkre. Ezért van közünk hozzá. Mindannyiunknak. És ha ezt nem vesszük tudomásul, ne lepjen meg bennünket, ha a szemünket is kilopják.

Kocsányos Pálma 

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg.

https://szabadmagyarszo.com/2020/12/29/az-elnok-zakoja-es-a-kisoccse/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése