Oldalak

2021. július 3., szombat

A délszláv háborúról – 30 év után (8.)

„Melyik népet védi melyiktől?”

A horvátországi magyarság legújabb tragédiája 1991 nyarán kezdődött, amikor a kisebb-nagyobb tömbökben élő drávaszögi magyarság a Nagy-Szerbia létrehozásáért fegyvert ragadott szerb szélsőségesek, a csetnikek útjába került. A májusi népszavazáson ugyanis a Drávaszög népei is az önálló és független Horvátország kikiáltása mellett döntöttek. Egy jó hónappal később pedig a Néphadsereg egységei – eget-földet megrengetve – be is dübörögtek a Drávaszögbe és Kelet-Szlavóniába, hogy a régóta dédelgetett nagy-szerb álmot tankokkal, ágyúkkal, bombákkal és puskákkal valóra is váltsák. Amerre elhaladtak pusztítást, romokat és hullákat hagytak maguk után – lerombolt házakat, templomokat, az otthonaikból elűzött, elmenekült emberek ezreit. A „veszélyeztetett” helyi szerb lakosság „megvédése” és a „horvát elnyomás” alóli „felszabadítása” volt az álca, amely mögé rejtették a hódítás, a területszerzés, a rablás és a népirtás szándékát.

Valamennyi útjukba eső település megszenvedte a négy éven át tartó háborút, a hét évig tartó megszállást. A két ősi magyar falut, Kórógyot és Szentlászlót már 1991nyarán lakatlan szellemfaluvá változtatták és az ősz folyamán ugyanez a kísértet járta be Vukovárt is.  A Drávaszög akkori 54 ezer főnyi lakosságából november elejéig 35 ezer személy menekült el a szerb megszállók elől, köztük hétezer magyar.

A Pécsi Városi Televízió 1991. július 11-én Baranyában forgatott. A felvett anyag két nappal később került bemutatásra. Müller István riporter a magyar határ melletti kis falvak (Dálya, Izsép, Kiskőszeg, Vörösmart) lakóit igyekezett szóra bírni, megtudakolni, hogy amióta megjelentek az utcáikon a tankok és a fegyveres katonák, hogyan telnek a napjaik, mit gondolnak, mire számítanak, félnek-e. Az utcán találomra megszólított emberek igencsak kurtára szabták a feleletet. 

Néhány kiragadott mondat a beszélgetésekből:

– Veszélynek vannak kitéve a falvak, attól számítva, hogy Horvátország kikiáltotta a függetlenségét. Az emberek félnek kimenni a földekre dolgozni, vágni a gabonát.

– Mi itt magyarok vagyunk. Elég jól körülfogtak bennünket tankokkal. Lehet hallani, hogy Lászlón is, Kórógyon is milyen bajokat csinálnak. Az embereket nem engedik ki a határba, ott vannak a jószágok és nem bírnak nekik semmifélét behordani. Elég baj ez. Csak azt nem tudom, hogy a Jugoszláv Néphadsereg melyik népet védi melyiktől.

– Mi lesz a gabonával, ki aratja le?

– Nem tudom.

– Miről beszélgetnek esténként otthon, ha összejönnek?

– Hogy megérjük-e a holnapot.

– Ez egy elég kemény és komoly kérdés…

Igen, hogy megérjük-e a holnapot. 

– Mire gondol egészen pontosan?

– Nézze, rálőnek mindenkire! Konkrétan ezen a terepen még nem, de mind közelebb jönnek.

– Érezni lehet a veszélyt?

 – Persze. Nem látjuk okát, hogy miért a katonaság védelmezi Baranyát, amikor talán még egy pofont sem kapott egyik nép a másiktól a kocsmában. Nagy csapatú hadoszlopok mentek el, hogy miért, kiért, nem tudjuk, de nincsen itt a helyük

– És mi lesz, ha mégis megtörténik a támadás?

– Védekezünk. A saját földünkről nem megyünk el. 

– Fegyverük van?

– Talán kapunk majd.

– Tehát készülnek?

– Igen. Elszökni nem fogunk, ez a mi földünk.

Szabó Angéla


Video:
TV kalendar 03.07.2014. (JNA okupirala Baranju, Titula bana, Franz Kafka, brodolom Meduze) 

https://youtu.be/KwaP9kLXVto

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése