Oldalak

2022. január 12., szerda

A hamis áldozatokkal kupeckedő politikusok

 A hamis áldozatokkal kupeckedő politikusok

 Az Október 23. Antifasiszta Front üzenete: Nem fog sikerülni (Fotó: AF23X – Antifašistički front 23. oktobar/Facebook)

 2022-01-11 16:49

Az ötödik évadjában tartó „1944-45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére emelt emlékmű” néven futó szappanopera lassan a végéhez közeledik. Újvidék városvezetőségének harmadik nekifutásra végre sikerült lebonyolítani a közbeszerzést, így már nyilvános, mely cégek kapták a munkát, miközben az emlékmű felállítását a közvélemény túlnyomórésze ellenzi. Ennek az oka egyszerű, az áldozatok listáján több olyan név is szerepel, amely bizonyítottan háborús bűnösöket takar.

Az Október 23. Antifasiszta Front (AF23X) nevű szervezet több olyan személy nevét is nyilvánosságra hozta, akik bizonyítottan háborús bűnösök. Majd kérvényezték is az építési folyamatok megszakítását, amíg pontosan meg nem határozzák, hogy kiknek a tiszteletére is készül ez az emlékmű.

Ám mivel a felszólítottak közül senki sem méltatta válaszra a szervezetet, az AF23X fiataljai, lévén bölcs és vállalkozó szellemű antifasiszták, ahogyan az egy antifasisztához illik, elhatározták, hogy a puszta igazság lesz az eszközük a politikusok hazugságai elleni harcban. Elég volt egy futó pillantást vetniük az újvidéki áldozatok listájára és azonnal ki tudtak emelni legalább egy tucatnyi olyan nevet, akik kétségtelenül háborús bűnösök. Ami után az utóbbi hetekben rövid videókban leplezték le a listán szereplő háborús bűnösöket egyenként. Olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken bírósági tárgyalások részletei, a tanúk vallomásai vagy maguknak a háborús bűnöseknek a saját (embertelen) cselekedeteikről szóló vallomásai láthatók.

De talán érdemes lenne visszakanyarodni most egy kicsit a második világháború ártatlan áldozatainak tiszteletére emelendő újvidéki emlékmű folyamatának a legelejére. Az egész történet azzal kezdődik, amikor a Szerb Megújhodási Mozgalom a kilencvenes évek elején az Újvidék melletti kátyi erdei mészárlást, ahol tömegsírra bukkantak, úgy állították be, hogy ezt a bűncselekményt a partizánok követték el, amely során partizánok lőttek tisztességes házigazdákat a tömegsírba. Ekkor kezdeményezték először az „ártatlan áldozatok” emlékére az emlékmű felállítását. Viszont érdekes módon a mai napig nem határozták meg a történészek pontosan, hogy valójában kiknek a maradványai találhatóak ebben a tömegsírban. Mindeközben számos tény utal arra, hogy a tömegsírban olyan szerb emberek maradványai lehetnek, akiket magyar katonák gyilkoltak meg 1941-ben, miután a magyar hadsereg bevonult Újvidékre – és nem a partizánok 1944-45-ös áldozatai.

A történethez tartozik az is, hogy a valamikori Szerb Megújhodási Mozgalom szakadárjai, a jelenlegi Szerb Királyság Megújításáért Mozgalom (POKS) tagjai segítették 2012-ben a haladókat hatalomra Újvidéken, illetve a közbenjárásukkal került Újvidék ekkor a haladók kezére. Innen következik az a feltételezés, amely egyáltalán nem alaptalan, hogy az emlékmű emelése voltaképpen a Vučević and co. tartozásának a visszafizetéseként értelmezhető. Mindenesetre – az emlékmű felállítását a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportja kérvényezte formálisan. És miként az Szerb Megújhodási Mozgalom/Szerb Királyság Megújításáért Mozgalom is arról ismert, hogy szereti a történelmet kreatívan értelmezni, illetve igen közel áll hozzájuk a néhai háborús bűnösök rehabilitálása, ugyanúgy a VMSZ-t is érték már korábban hasonló vádak.

Ugyanis 2011-ben történt egy nézeteltérés a Rehabilitációs törvény meghozatalakor az akkori hatalmon lévő koalíció pártjai, a VMSZ és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga között, ezért a törvény akkor vissza lett vonva „módosításra”. A problémát a VMSZ által benyújtott kérvényezés okozta. Szerintük vissza kellene származtatni minden olyan személy ingatlanát, akinek 1941. április 6-a előtt volt bejegyezve tartózkodási helye a mai Szerb Köztársaság területén. Ez a Vajdasági Szociáldemokrata Liga értelmezése szerint azt jelentené, hogy a törvény által visszakaphatná az ingatlanát minden valamikori fasiszta kollaboráns is, sőt minden olyan polgár, aki például a Waffen-SS, az NDH, illetve bármilyen hasonló quisling alakulatban szolgált. A heves vita eredményeként végül a törvény pontosan kimondta, hogy senkinek sem lehet visszaszármaztatni semmilyen ingatlant, aki háborús bűnökért elítélt áruló vagy kollaboráns volt a második világháborúban.

És amíg a Szerb Haladó Párt és a Szerb Királyság Megújításáért Mozgalom együttműködése főként helyi szinteken tapasztalható, addig a Szerb Haladó Párt és a VMSZ pajtáskodása sokkal magasabbra hág, egészen a köztársasági elnöki magaslatokig, és éppen ezért nem ártana innen figyelni az emlékmű felállításának a kezdeményezését is. Tudniillik még 2013-ban elfogadtak egy nyilatkozatot a két párt képviselőinek közös javaslatára, amely a Vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről szóló nyilatkozatként ismert. Ez után csupán néhány nappal közösen megemlékeztek a csúrogi áldozatok tiszteletére állított emlékműnél, ahol a két ország akkori elnökei adták le tiszteletüket, Áder János és Tomislav Nikolić. Először az ún. Topalov raktárnál koszorúzták meg az ártatlan szerb áldozatok tiszteletére felállított emlékművet, ahol 1942 folyamán történtek likvidálások, majd az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatoknak emelt új emlékműnél folytatták Csúrogon a Tisza mellett. Eközben a közvélemény egy része ezeket a gesztusokat Szerbia uniós csatlakozási útján történő engedményekként értelmezte Magyarország, illetve Orbán Viktor jobboldali kormánya felé.

És nem, azzal semmi gond nincsen, hogy megemlékezzünk minden áldozatra nemzetiségtől függetlenül, akiknek csak kijár ez a tisztelet. A probléma abban rejlik, hogy egyenlőségjel kerül a valamikori magyar fasiszta hatalom támogatói és áldozataik (mindenekelőtt az ártatlan szerb és zsidó áldozatok) közé. Kétségkívül voltak a 44-es megtorlások során gyilkolások, likvidálások, amely az azt megelőző eseményekre (a Bácskába és Újvidékre bevonult magyar hadsereg, az újvidéki razzia, a több éves megszállás stb.) adott válaszként történtek. Sokakat ekkor előzetes tárgyalások nélkül, teljesen ártatlan emberekként gyilkoltak meg. Viszont ezzel a ténnyel nem lehet eltakarni a másikat, miszerint az áldozatok zöme valóban bűnös volt, a megszállók kollaboránsaiként, háborús bűnösökként, besúgókként lettek elitélve.

A probléma ott van, hogy az áldozatok beazonosításán és a listák összeállításán dolgozó történészek, amely listákon jelenleg a gyilkosok és áldozataik egymás mellett szerepelnek, nem a szakma, hanem egyes politikusok utasításai szerint dolgoznak. Mert azért érdemes kihangsúlyoznunk még egyszer, hogy az emlékmű felállítását sem az áldozatok leszármazottai, sem a világháborús harcosok („bóracok”) egyesületei, sem valamelyik múzeum vagy levéltár kezdeményezte. Az emlékmű felállítását politikusok indítványozták. És a politikusokat mindig egyetlen cél vezérel – a politikai nyereség.

Nem számít, ha az a valami hazugság, nem számít, ha újra megszégyenítik az áldozatokat, nem számít, ha az egész város szégyenévé válik – csak a funkció számít. Minél több a megvezetett és egymással szembe fordított ember, annál könnyebb a politikusok munkája. És ha már nem lehet ezt az aljas kezdeményezést megakadályozni, akkor legalább miért ne nehezítenénk a munkájukon? Miért adnánk fel harc nélkül? Az AF23X minderre időben rájött és felvette a harcot ellenük. Az önök lelkiismerete vajon mit mond, hagyjuk őket magukra a harcban?

Dalibor Stupar

(Fordította: Lenkes László)

https://szmsz.press/2022/01/11/a-hamis-aldozatokkal-kupeckedo-politikusok/


Az eredeti szöveg:
Dalibor Stupar: Politički nakupci lažnim žrtvama
https://slobodnarec.rs/2021/12/13/dalibor-stupar-politicki-nakupci-laznim-zrtvama/
2021. december 13. 8:40

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése