Oldalak

2022. április 4., hétfő

Választások után: Miben (és mennyire) változik a délvidéki magyarság élete?

  

(Fotó: Goran Srdanov/nova.rs)

A címben feltett kérdésre egyszerű a válasz: a délvidéki magyarság élete a szerbiai (és az anyaországi) választások után nem fog jelentősebben változni. Csak egy kicsit rosszabb lesz.

Jó hír, hogy sokkal rosszabb már nem is lehet, hiszen évtizedek óta a földi pokol mély bugyraiban fuldoklunk.

A szerbiai választásokon a csalások hosszú sora játszódott le. Az anyagi és a médiafölény szintén hozzájárult ahhoz, hogy a vezető szerb párt és a mentálisan labilis benyomást keltő elnöke egypártendszerekre, kommunista rémuralmakra jellemző abnormális különbséggel nyerjen.

Mégsem ez volt a sorsdöntő.

A szerb nép szellemi szintje tette lehetővé az „elsöprő diadalt”.

Egy olyan országban, ahol – egyes kimutatások szerint – Szerbia lakosságának 14 százaléka teljesen írástudatlan, az emberek 50 százaléka félig írástudó vagy funkcionális analfabéta (nem egészen érti azt, amit elolvas vagy leír), több mint egymillió polgár pedig csak az általános iskolát fejezte be, nem nehéz manipulálni a szavazóbázissal. Ennyi proli mellett nem szükséges különösebb választási marketing. Helyenként elegendő „meglebegtetni egy-két pirost” és máris sikerült biztosítani a tuti voksok egy részét.

Ahol nem megy a lefizetés, megvesztegetés, ott jön a fenyegetés, zsarolás, ultimátumok. Ez már nem az analfabétákra, hanem leginkább a közvállalatok és közintézmények alkalmazottjaira vonatkozik.

A választások sima megnyeréséhez a prolik és a nyugdíjasok (többsége) által leadott szavazatszám is valószínűleg elegendő lenne

A többi csak ráadás, amire azért van szükség, hogy az egomániás vezér még boldogabb legyen.

A mögöttünk levő „megmérettetés” után a kifejezetten soviniszta pártok látványos előretörése is megfigyelhető. Három nagyszerb és csak két polgári lista lépte át a parlamenti küszöböt. Ráadásul mindhárom szélsőséges párt egyértelműen állellenzéki, egyik sem bírálja különösebben az önkényuralkodót, sőt, időnként meg is dicsérik a „bölcs lépéseit”.

A „kimagasló” választási erdeményt elért szocialisták is csak a nevükben azok, hiszen ők is ugyanolyan szerb ultranacionalisták, mint a három nyíltan sovén társaság.

Ami pedig a Vajdasági „Magyar” Szövetséget illeti, amely délvidéki viszonylatban gazdasági nagyhatalomként, (az anyaországi kormány által megállás nélkül tömött) feneketlen pénzeszsákként működik, jóval gyengébben szerepelt, mint az előző választásokon. Az óriási talpnyaló médiagépezet üzemeltetése mellett és konkurencia nélkül is csak hat mandátumot szerzett – az eddigi kilenc helyett.

A pontos szavazatszám még nem látott napvilágot, de borítékolható, hogy a délvidéki magyarság csak egynegyede szavazott az álmagyar érdekszervezetre.

Nemzettársaink zöme nem járult az urnák elé, kisebb része pedig a két szerb polgári tömörülés egyikére voksolt.

Megállapítható, hogy a VMSZ-t az itteni magyarság túlnyomó többsége nem szereti, sokan pedig egyenesen undorodnak tőle. 

A VMSZ elnöke a választási kudarcot most is sikerként igyekszik bemutatni, bár az elvtársai egyelőre olyan benyomást keltenek, mintha valaki fekáliával öntötte volna le őket. (De majd gyorsan megvigasztalódnak.)

Ami az anyaországi választásokat illeti, most még talán elég annyit mondani, hogy a magyarországi átlagszavazó egyre inkább kezd hasonlítani a szerb szavazó „fotórobotjára”…

https://delhir.info/2022/04/04/valasztasok-utan-miben-es-mennyire-valtozik-a-delvideki-magyarsag-elete/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése