Oldalak

2023. augusztus 12., szombat

Szerb világ, pásztorvilág

Vajdaság „északi szerb tartománnyá válik”?

 

Fotó: https://hellovojvodina.com

 

Aleksej Kišjuhas A multikulturalizmus vége? [Kraj multikuturalizma?] címmel írt figyelemfelkeltő cikket a Danas című belgrádi napilap július 29-ei számában (Nedelja, II).

– Angela Merkel (korábbi) német kancellár annak idején felkavarta a vizet a nietzschei kijelentésével, miszerint „a multikulturalizmus meghalt”.

Ha megnézzük a néhány korábbi népszámlálás adatait a Szerb Köztársaságban, Merkelnek bizonyára igaza is volt. Legalábbis ha a szerb és a vajdasági társadalomról van szó. Egyszerűen mondva – Vajdaság egyre kevésbé multikulturális – írja Kišjuhas.

– Az előző tíz évhez viszonyítva (2011-2022) Vajdaságban 32,5 százalékkal kevesebb horvát, 27,4 százalékkal kevesebb magyar, 21,4 százalékkal kevesebb román, 21 százalékkal kevesebb szlovák és 19,4 százalékkal kevesebb ruszin él. És ezek csak azok az etnikai közösségek, amelyek nyelvei hivatalos használatban vannak Vajdaság AT területén. […] Emellett, egy-egy nemzeti kisebbségi közösség tagjainak száma közvetlenül befolyásolja nemzeti tanácsuk (a nemzeti kisebbség legfelsőbb intézménye) tagjainak számát és pénzelését is.

 

Goran Bašić, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója szerint 2050-ig az ún. hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek többsége marginálissá válik. Szerbia a világ néhány olyan országa közé tartozik, amelyekben a leggyorsabban csökken a lakosság száma. A nemzeti kisebbségi közösségek azonban még sebezhetőbbek, gyorsabban eltűnnek, mint a többségi nemzet. Gondolunk-e néha arra a társadalmi és kulturális gazdagságra, amit ezzel veszítünk, vagy ökológiailag egyedül a természeti kincsek érdekelnek bennünket? […]

Szerbiában a legnagyobb létszámú kisebbségi közösség a magyar. De akkor is csak a lakosság 2,8 százalékáról beszélünk a magyarok tíz év előtti 3,5 százalékához viszonyítva. És akkor beszélhetünk-e köztársaságunk multikulturalizmusáról? teszi fel a kérdést Kišjuhas.

– A famózus Vajdaságtól (1,75 millió lakossal) ma már sokkal inkább multikulturális csaknem minden (fél)milliós európai város. Tehát nem csak London, Párizs vagy Berlin, ami normális, de Birmingham, Lyon, München, Dublin, Koppenhága, Krakkó vagy Pécs. Miközben az újvidéki Bölcsészettudományi Kar magyar, román, szlovák és ruszin karára évek óta alig néhány hallgatót írunk be. Szerbia lakossága öregszik és meghal, de ennél gyorsabban meghal a – vajdasági multikulturalizmus, írja Kišjuhas.

 

– Mi történt? Elsősorban a születések alacsony számáról van szó. Ez a fejlett társadalmak jellegzetessége és Vajdaság egykor Szerbia legfejlettebb része volt.  Másodszor, csaknem minden társadalomban megjelennek az akkulturáció[1] vagy a csendes asszimiláció (beolvadás) folyamatai. A mi multikulturalizmusunk is nem ritkán szegregatív (elkülönítő) és nem integratív (egyesítő) volt. Hát akkor, itt vannak a többnyelvű táblák az útjelzőkkel és az utcanevekkel, az anyanyelvű dokumentumok és iskolák, néhány folklór-, helyi élelem- és népzenei fesztivál – és mit akartok többet? Harmadszor, az utóbbi tíz évben a vajdaságiak tömegesen az Európai Unióba emigrálnak dolgozni és élni. A vajdasági polgároknak az anyaországba való emigrálása, új állampolgársággal vagy anélkül, felgyorsult: a magyaroké Magyarországra, a szlovákoké Szlovákiába, a románoké Romániába, a ruszinoké (nemzeti állam hiányában) Kanadába. Az etnikai horvátok, de a Vajdaságban letelepedett szerbek is futnak a horvát állampolgárság, illetve az európai útlevelek után. Az egykori betelepülési területről, a gazdag és termő Vajdaságból az emberek ma tömegesen távoznak. A társadalomban, amelyben egyre kevesebb a különbözőségek, a nyelv és a diverzitás (sokféleség) iránti megértés – kihal a multikulturalizmus.

 

A multikulturális Vajdaság a régmúlt idő emlékévé válik. Csak néhány elzárt és elkülönült vajdasági községben, többnyire idős lakossággal és tényleges interkulturális kapcsolatok nélkül él tovább. A Vajdasági Rádió és Televízió második programja a multikulturális és az egykori jobb múlt maradványa. Ugyanakkor, a többségi és a kisebbségi Vajdaság a romantikázásra, a néptáncra és a turisztikai különlegességre szűkül. A „Tancuj, tancuj, vykrúcaj”-ra. Más szóval, az egész Vajdaság a szállásokra, csárdásokra, tamburásokra, a szlovák kulenra (vastagkolbászra) és a magyar paprikásra szűkült, és ennél nem többre. […]

Vajdaság – egykor Szerbia (és Jugoszlávia legnagyobb területének) iparilag legfejlettebb része – így újra tradicionalizálódik és provincializálódik.  Etnikailag, nyelvileg és kulturális szempontból is valóban csak – északi szerb tartománnyá válik.  Pedig sokkal több volt ennél – írja Aleksej Kišjuhas a Danasban.

 

Az írás jól illusztrálja a jelenlegi állapotokat és a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetét a Vajdaságban. Előrevetíti a – nem is túl sokára várható és visszafordíthatatlannak tűnő – következményt, a multikulturalizmus megszűnését a tartományban, vagy – ahogy Kišjuhas mondja – „kihalását”, Vajdaság „északi szerb tartománnyá válását”.

A cikkel kapcsolatos észrevétel az lehet, hogy nem tér ki a lakosságcsökkenésnek (elöregedésnek, alacsony születési arányszámnak és az elvándorlásnak) a már több mint tíz éve tartó kedvezőtlen politikai állapotokkal való összefüggésére.

Mindez ugyanis a radikálisokból lett Szerb Haladópárti (SNS) államvezetés téves gazdasági, kül- és belpolitikájának, valamint a – lakosság sérelmére gyakorolt – migránsbarát viszonyulásának a következménye. Ennek az (állam)politikának a része a „szerb világ” kialakítása is, ami a kisebbségeket még inkább az ország elhagyására készteti.  

A magyar közösség vonatkozásában a Vajdasági Magyar Szövetség politikája, vagyis a „pásztorvilág” néven elhíresült egypárti (VMSZ) irányítású elképzelés, ennek a (nagyszerb) politikának az ikerpárja, ami fokozódó csalódást és kilátástalanságot okozott, a magyarok drasztikus megfogyatkozását és beolvadását pedig csak növelte.

BOZÓKI Antal

__________
[1] akkulturáció: A kultúra változásának az a formája, amikor a fejlődés alacsonyabb szintjén álló társadalom egy magasabb szintű társadalomhoz kulturálisan hasonul. https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-122.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése