Március 15-e kapcsán, amikor Petőfiékre kellene emlékezni, ismét inkább a Petőfi Brigádok szellemiségét vették elő a politikusaink a Délvidéken.
Tiszaszentmiklóson az emléktábla avatóra az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott megemlékezés után került sor, annak ellenére, hogy Pásztor István volt az a politikus, aki megszavazta, hogy a szabadságharc ellen felkelő szerb csapatok zászlaja a hivatalos tartományi lobogó legyen a Délvidéken. Hiába az a történelmi tény, hogy az az alatt vonuló szerb csapatok etnikai alapon koncoltak fel több települést és végeztek ki magyarokat.
Az arcpirító nemzetárulás olyan szintű volt, hogy még a szerb radikálisok is rántottak egyet a szájuk szélén és megköszönték Pásztor Istvánnak, hogy saját nemzeti történelme ellen szavazott.
Éppen ezért is visszás, hogy egy olyan politikus kap emléktáblát a szabadságharc napján, aki politikai munkájával a sárba tiporta és gyalázta mindazt, ami ellen harcoltak 1848/49-ben és az egykori ellenségek jelképét önként és dalolva szavazta meg a délvidéki magyarok által is használt középületek oromzataira.
Pásztor már nincs velünk, de a tettei következményei még igen. A tiszaszentmiklósi emléktáblánál ha másra nem is, de erre meg lehet emlékezni a közel 20 éven át kommunista párttagságú Pásztor Istvánra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése